Döntésüket nagyban könnyítette, hogy Whitney Tower, a Sport Illustrated magazin munkatársa ötletét, miszerint hozzák el a magyar olimpiai csapat egy részét az Egyesült Államokba, az anyacég, a Time Inc. elnöke, Henry Luce felkarolta.

A szervezésben nagy segítséget nyújtott Telegdy György, az emigráns Magyar Nemzeti Sportszövetség főtitkára és C. D. Jacksonb, a Time Inc. alelnöke. Jackson ráérzett egy ilyen amerikai körút óriási propagandaerejére. Létrejött az "ausztrál focisták" nagy kalandja. Sportolóink döntésében csábító ereje volt a következő ajánlatnak: „először nézzük meg Amerikát, tetszik-e, majd az egyetemi ösztöndíjak vagy munkalehetőségek közül mindenki választhat kedvére valót, mindenkit segítenek tervei megvalósításában.”

Azok, akik részt vettek az amerikai túrán, még az indulás előtt állandó testőrséget kaptak Melbourne-ben. A túra alatt mindenkinek napi három dollár járt zsebpénzként, de költségtérítésért is lehetett folyamodni. „Nekem általában minden városban eltört a szemüvegem, pedig nem is használtam” – emlékezett vissza Kárpáti György.

December 23-án kezdetét vette a „Hungarian Freedom Tour”, amelyben 34 magyar és 4 erdélyi magyar román olimpikon, a vízilabda válogatott tagja vett részt. A Pan Am légitársaság Trade Wind nevű gépe felszállt, a Fidzsi-szigetek érintésével érkezett meg San Franciscóba.

A San Franciscó-i ötcsillagos Mark Hopkins Hotelben hatalmas karácsonyfa várta sportolóinkat.

Három nappal később már New Yorkban Siák Ferenc műugró lépett fel az Ed Sullivan-show műsorában. Egy-két történet az egyes show műsorokból:


Koszpodár Zoltán:
A vízilabdázók egyetemi csapatokkal mérkőztek, de néha ahol nem volt egyetemi gárda, ott egymás között játszottunk. rendszerint kitaláltunk valami show szerűt. Volt, hogy például vízirögbit játszottunk.

Kárpáti György:
Miamiban, Orlandóban, ott ahol narancsfák övezték a medencét kitaláltuk, hogy a partra ugorva lábbal célozzuk meg a kaput, továbbá a medencéből a narancsfákat dobáltuk meg, ahonnan a nézőkre potyogtak a narancsok. Ez rendkívül tetszett a showhoz szokott amerikaiaknak.

Dömölky Lidia:
A bemutatók során, ha találtak az adott városban női vívót, akkor ellene vívtam. ha nem akkor fiú volt az ellenfelem. Szinte minden alkalommal diadalmaskodtam a férfiak ellen is.

Magay Dániel:
Az elején rendes vívóbemutatókat tartottunk, de ez senkit sem érdekelt. Úgy emlékszem Hámori Jenő ötlete volt, hogy kerekítsünk a vívásból egy hollywoodi showt. A mi kis történetünk lényege az volt, hogy a tornászlányok valamelyike a férjével ül, akinek hirtelen valahova el kellett mennie. Ekkor megjelent a hősszerelmes a színen. Elkezdődött a csetepaté, amelybe többen is bekapcsolódtak. Végül a férj a hősszerelmes kivételével mindenkit lekaszabolt. Ekkor jött a drámai vég, a férj már úgy tűnt, hogy győztesnek kerül ki a harcból, amikor a hősszerelmes egy pisztolylövéssel az életét vette.

A szereposztás a következő volt:
Férj: Hámori Jenő
A feleség: Nagy Margit (Korondi Gréti)
A hősszerelmes: Magay Dániel
A többiek: Sákovics József, Rerrich Béla

A show-műsorokon kívül is számos élménnyel gazdagodott a társaság. Találkoztak Louis Armstronggal Miami Beachen, Eisenhower elnöknél a Fehér Házban vizitáltak, vízisíeltek Orlandóban, látogatást tettek a detroiti Ford-autógyárban, kirándultak a Hoover-gáthoz, Las Vegasba, a Grand Canyonhoz.

Két vízilabdázó, Jeney László és Kárpáti György a túra közepén úgy döntött, hogy hazamegy. Jeney „Pierre” megtudta, hogy a felesége várandós, „Gyurikának” pedig nagyon hiányzott a menyasszonya, Tímár Éva szépségkirálynő. Nem volt akadálya a „visszadisszidálásnak”: mindketten első osztályon repültek haza az amerikai állam költségén.

1957 márciusának közepén, nyolcezer mérföld megtétele és 59 város meglátogatása után ismét San Franciscóban volt a társaság. A túra még profitot is termelt, a kiadó is jól járt, a magyar sportemberek is.

Hogy a túrán részt vettekkel mi történt azt itt összefoglaljuk.

(MOB, Fotók: MTI archivum)