1904 St. Louis
1904 St. Louis
1900 Párizs
1900 Párizs
1908 London
1908 London
1912 Stockholm
1912 Stockholm
1920 Antwerpen
1920 Antwerpen
1924 Párizs
1924 Párizs
1932 Lake Placid
1932 Lake Placid
1928 Amszterdam
1928 Amszterdam
1928 St. Moritz
1928 St. Moritz
1932 Los Angeles
1932 Los Angeles
1936 Berlin
1936 Berlin
1936 Garmisch-Partenkirchen
1936 Garmisch-Partenkirchen
1948 London
1948 London
1948 St. Moritz
1948 St. Moritz
1952 Helsinki
1952 Helsinki
1952 Oslo
1952 Oslo
1956 Melbourne
1956 Melbourne
1956 Cortina d'Ampezzo
1956 Cortina d'Ampezzo
1960 Róma
1960 Róma
1960 Squaw Valley
1960 Squaw Valley
1964 Tokió
1964 Tokió
1964 Innsbruck
1964 Innsbruck
1968 Mexikó
1968 Mexikó
1968 Grenoble
1968 Grenoble
1972 Szapporo
1972 Szapporo
1972 München
1972 München
1976 Montreal
1976 Montreal
1976 Innsbruck
1976 Innsbruck
1988 Szöul
1988 Szöul
1984 Szarajevó
1984 Szarajevó
1980 Moszkva
1980 Moszkva
1980 Lake Placid
1980 Lake Placid
1984 Los Angeles
1984 Los Angeles
1988 Calgary
1988 Calgary
1992 Barcelona
1992 Barcelona
1992 Albertville
1992 Albertville
1994 Lillehammer
1994 Lillehammer
1996 Atlanta
1996 Atlanta
1998 Nagano
1998 Nagano
2000 Sydney
2000 Sydney
2006 Torino
2006 Torino
2008 Peking
2008 Peking
2010 Vancouver
2010 Vancouver
2012 London
2012 London
1904-es Olimpiai küldöttség
1904-es Olimpiai küldöttség
Fuchs Jenő
Fuchs Jenő
1912-es Olimpiai Kardcsapat
1912-es Olimpiai Kardcsapat
Németh Imre
Németh Imre
Papp László
Papp László
Takács Károly
Takács Károly
1896 Athén
1896 Athén
1924 Chamonix
1924 Chamonix
2002 Salt Lake City
2002 Salt Lake City
2004 Athén
2004 Athén
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd
1956-os Női kéziszer csapat
1956-os Női kéziszer csapat
Puskás Ferenc
Puskás Ferenc
Balczó András
Balczó András
Magyar Zoltán
Magyar Zoltán
Borkai Zsolt
Borkai Zsolt
Tordasi Ildikó
Tordasi Ildikó
Weisz Richárd
Weisz Richárd
2014 Szochy
2014 Szochy
Bauer Rudolf
Bauer Rudolf
Posta Sándor
Posta Sándor
Tersztyánszky Ödön
Tersztyánszky Ödön
Parti János
Parti János
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
Hegedűs Csaba
Hegedűs Csaba
Zsivótzky Gyula
Zsivótzky Gyula
Foltán László
Foltán László
Vaskuti István
Vaskuti István
Varga Károly
Varga Károly
Kovács Ágnes
Kovács Ágnes
Csollány Szilveszter
Csollány Szilveszter
Nagy Tímea
Nagy Tímea
Gyurta Dániel
Gyurta Dániel
Pars Krisztián
Pars Krisztián
Risztov Éva
Risztov Éva
Keleti Ágnes
Keleti Ágnes
Fábián László
Fábián László
Mizsér Attila
Mizsér Attila
Martinek János
Martinek János
Darnyi Tamás
Darnyi Tamás
Szabó Bence
Szabó Bence
Egerszegi Krisztina
Egerszegi Krisztina
Ónodi Henrietta
Ónodi Henrietta
Czene Attila
Czene Attila
Kőbán Rita
Kőbán Rita
Igaly Diána
Igaly Diána
Kammerer Zoltán
Kammerer Zoltán
Storcz Botond
Storcz Botond
Vereckei Ákos
Vereckei Ákos
Dr. Mező Ferenc
Dr. Mező Ferenc
Pelle István
Pelle István
Kabos Endre
Kabos Endre
Csák Ibolya
Csák Ibolya
Horváth Gábor
Horváth Gábor
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Vajda Attila
Vajda Attila
Janics Natasa
Janics Natasa
Fazekas Krisztina
Fazekas Krisztina
Kozák Danuta
Kozák Danuta
Szabó Gabriella
Szabó Gabriella
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Berki Krisztián
Berki Krisztián
Szilágyi Áron
Szilágyi Áron
Berczelly Tibor
Berczelly Tibor
Kovács Pál
Kovács Pál
Gerevich Aladár
Gerevich Aladár

A NEMZET SPORTOLÓI: ZSIVÓTZKY GYULA

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail




Zsivótzky Gyula:      ”Megtanultam a legkisebb dolognak is nagyon örülni!”


A magyar atléták az újkori olimpiai játékokon igen komoly sikereket értek el: nem kevesebb, mint tíz, olyan kiválóságunk van, akik valamennyien aranyérmet vehettek át szakáguk képviselőjeként. A tíz ötkarikás győzelemnek éppen a fele kalapácsvetésben született. A sort 1948-ban Németh Imre nyitotta meg, őt Csermák József (1952), Zsivótzky Gyula (1968), Kiss Balázs (1996) és Pars Krisztián (2012) követte.

Az „ötösfogatban” éppen a sor közepén helyezkedik el Zsivótzky Gyula, Mexikóváros egyik magyar hőse, aki nagy szomorúságunkra már 2007 októbere óta nincs közöttünk. Nem volt könnyen elérhető ember, nem az a fajta volt, aki mindenkivel haverkodott. Viszont amikor egy kicsit is megismert valakit, éppen annyira nyitotta meg az illető felé az ollót, amennyire az megérdemelte. És ez így jó volt. Amikor ugyanis közelebb engedett magához valakit, fokozatosan mindinkább baráti hangra váltott. Erről a megtapasztalásról e sorok írója is hosszan és érdemben tudna tanúskodni.

 Amikor 1965 nyarának végén Debrecenben, a nagyerdei stadion dobóköréből új világcsúcsot jelentő, 73,74 méterre repült kezeiből a kalapács, röpködtek a fantasztikus és az ezzel egyenértékű jelzők. S nem is véletlenül. Szerte a nagyvilágban tudtak ugyanis az előzményekről. Arról, hogy ez a rendkívül tehetséges és legalább annyira szorgalmas sportember hónapokig közvetlen életveszélyben volt! S hogy mi mindenen ment keresztül addig, amíg két olimpiai ezüstérem (1960, 1964), továbbá egy Európa-bajnoki cím (1962) megszerzése után a világrekordot is a magáénak mondhatta.        

  Sokszori beszélgetéseink egyike alkalmával természetesen a kevéssé ismert gyermekkoráról is őszintén megnyilvánult.

 „Apai felmenőim mozgalmas életet éltek. Nagyapám a felvidéki Liptórózsahegyről indulva megjárta Amerikát is, édesapám pedig tengerészként Fiume kikötőjéből utazgatott, ahová éppen rendelték a hajójukat. Édesanyám Óbudán, családoknál dolgozott, s mivel az ő rokonai Kisbéren éltek, röviddel születésem után szüleim is oda költöztek. Ahogy komolyodott a II. világháború, ők a fő vasútvonal mellett fekvő Kisbérről jó érzékkel a közeli Ászárra települtek át. Jól tették, mert a háború végeztével csak a lebombázott házunkat látták viszont. Rettenetesen szegények voltunk – én tényleg elmondhatom, hogy megtanultam a legkisebb dolognak is nagyon örülni.”

 Ami a nélkülözést illeti, abban sok éven át bőven volt része.

 „A rendkívül szerény körülmények között elvégzett általános iskolát követően 1951-ben Tatára kerültem. Az intézményt mai szóhasználat szerint testnevelés tagozatos gimnáziumnak minősítenék, szerintem inkább valamiféle szakközépiskolának felelt meg. A körülményekről egyetlen tény is nagyon sokat elmond: egyetlen hálóhelyiségünkben emeletes ágyakon ötvennégyen aludtunk. A többi feltételt is ebben a kategóriában kell elképzelni. A pluszt az jelentette, hogy a két évvel felettem járó Zlinszki Miklós kalapácsvető próbálkozásaimhoz szakmai tanácsokkal igyekezett ellátni.”

 Ebben az ingerszegény környezetben eltelt egy tanévet követően jött el a helsinki olimpia ideje.    

 „Nyáron végképp nem unatkoztam. Minden munkalehetőséget igyekeztem megragadni, hogy a következő tanév költségeihez minél több pénzt gyűjtsek. Dolgoztam útépítésen, meg a vashulladékot elszállító vagonok feltöltésénél is. Életem meghatározó élménye volt, amikor Budapesten, egy kinagyított fotón megláttam a Helsinkiben hatalmas meglepetésre aranyérmet szerzett kalapácsvető, a „tapolcai kőfejtő”, Csermák József képét. A kezdeti próbálkozásokon túllépve, ettől kezdve más sebességre kapcsoltam. Még akkoriban nyomára bukkantam a „Kalapácsvetés technikája” című kiadványnak, amelyben a fotók az 1948-as, londoni győztes, Németh Imre mozgását elemezték. Meg is vettem, és nagy-nagy ügybuzgalommal tanulmányozgattam.”

 

 Az első év után, 1952 nyarán költözni volt kénytelen…

 „A szocialista tervgazdálkodás egyik torzszüleményeként az egymástól mintegy 250 kilométerre lévő tatai és kiskunfélegyházi középiskolát összevonták. Így én is az Alföldre kerültem, ahol a kezdetleges körülmények közepette, két év alatt harmincötről ötvenhárom méterre javult az egyéni csúcsom. Lehetőségeimben érdemi változás csak 1955-ben, az érettségit követően állt be, amikor felkerültem Budapestre, a Testnevelési Főiskolára. Itt foglalkozott velem először érdemben szakember, Harmati Sándor személyében.” 

 Ez a minőségi ugrás meg is látszott az eredményein.

 „A komoly szakmai munka mellett az is sokat jelentett, hogy az elődök - de különösen Csermák József – változatlanul igen nagy hatással voltak rám. A következő évben, 1956 nyarán már a felnőtt bajnokságon is ezüstéremig jutottam egy 58,29 métert érő dobás révén. 1957-ben a párizsi Universiadén, 1958-ban pedig Stockholmban, a felnőtt kontinensbajnokságon további két bronzéremmel gazdagodtam. Bár egészen 1965-ig Harmati Sanyi bácsi irányította a felkészülésemet, párhuzamosan mind szorosabb együttműködés alakult ki példaképem, Csermák József és közöttem.”

 Az 1960-as, római olimpiára már biztos csapattagként utazott...

 „Elég jól alakult az ötkarikás bemutatkozásom, hiszen a szovjet Vaszilij Rugyenkov (67,10) és a lengyel Tadeusz Rut (65,64) közé sikerült egy 65,79 méteres dobással beékelődve, a második helyen végeznem. Két évvel később pedig a belgrádi Európa-bajnokságon már úgy tudtam nyerni, hogy 69,64-gyel egyben új kontinensrekordot is felállítottam.”

 Belgrádi sikerét, az ott elért kitűnő Európa-csúcsot ismerve jogosnak tűntek a nevéhez fűződő olimpiai remények-számolgatások.

 - Nem is indokolatlanul számoltak velem 1964, Tokió viszonylatában, hiszen egyre jobb eredményeket értem el, 1963-ban már a világranglistát is én vezettem. S ekkor jött a nagy baj! 1963 novembere és 1964 februárja között csak három lépcsős, igen nehéz műtétsorozattal tudta megmenteni az életemet doktor Mester Endre professzor az I. Sebészeti Klinikán. Helyemben mások megelégedtek volna azzal, hogy egyáltalán életben maradtak. Én azonban még a legnehezebb időkben is csak azon törtem a fejemet, hogyan lehetne folytatni? Emlékszem, 1964. április harmadikán volt az első, nyilvánosnak meghirdetett edzésem a kórházi időszakot követően a TF-pályán, ahol újságírók hada jelent meg. . Én azonban képtelen voltam egyetlen kört is lekocogni…”

 Feladás helyett tovább emelt a tempón. Az eredmény közismert.

 „Sikerült felerősödnöm és hat hónappal később, a tokiói olimpián végül csak dobókörbe állhattam. A napfényes időben megrendezett selejtezőben olimpiai csúcsot dobtam. A döntő alatt azonban már esett az eső, s ez jobban kedvezett a szovjet Klimnek, aki a negyedik sorozatban egyéni csúcsot (69,74 m) elérve győzött. Más biztosan indiántáncot járt volna az ezüstérmet ért, 69,09 méteres dobásom feletti örömében, én viszont egyértelműen csalódott voltam.”     

 A tokiói félsikert követően Zsivótzkyt továbbra is csak és kizárólag az olimpiai győzelem lehetősége izgatta.

 - Két olimpiai ezüstérem birtokosaként sem lett úrrá rajtam a csalódottság. Mindent el is követtem azért, hogy harmadszorra sikerüljön a dobogó legmagasabb fokára felállnom. Törekvésemben csak tovább erősített az 1965-ben, a debreceni Nagyerdőben felállított világrekord (73,74 m). Ám 1966-ban, a budapesti Eb évében ismét csak félsikeres idényt hagytam magam mögött. Ebben a visszaesésben jelentős rész jutott annak, hogy megromlott a kapcsolatom Harmati Sanyi bácsival, akivel összeugrasztottak bennünket. Ekkor döntöttem úgy, hogy teljes mellszélességgel Csermák Jóska mellé állok. Ez alapvetően jó választásnak bizonyult. Ráadásul Lovász Lázárral és Eckschmiedt Sanyival egy csoportot alkotva készültünk. „Lázi” egy kicsit magának való valaki volt, Sanyi pedig nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott ember. Kettejük között természetes rivalizálás folyt, de ez nem zavarta azt az alkotó légkört és jó hangulatot, amelyben dolgoztunk. Mindhárman tudtunk fejlődni, miközben újítgattunk, javítgattuk egymás stílusát. A mexikóvárosi olimpiai fellépésig nem kevesebb, mint tizenkilenc versenyen indultam el, s miközben saját világrekordomat sikerült két centivel megjavítani, az éves átlagom is 71 méter fölé került.”             

 Mexikóvárosban végre minden a korábbi kétszeres olimpiai ezüstérmes mellett szólt.

 „Már az akklimatizáció ideje alatt megnyertem egy lélektani meccset legnagyobb ellenfelemmel, Klimmel szemben.  Legtöbbször ugyanis egy időben edzettünk, s bizony sorozatban értem el a 73-74 métereket. Szerencsére a döntőben sem változott a helyzet és 73,36 méteres dobásom révén megvalósulhatott életem legnagyobb vágya, az olimpiai győzelem.”

  Mexikóváros kalapácsvető bajnokán nem lett úrrá az elégedettség. Nem vonult vissza, hanem tovább versenyezve eljutott Münchenbe, negyedik olimpiájára is. Nem hivatkozott az 1971-ben elszenvedett, súlyos vállsérülésére, hanem nemes egyszerűséggel csalódottságának adott hangot, amiért csak ötödik tudott lenni.

 „Még a Münchent követő évekre is komolyan tervezgettem, de egy deréksérülés végképp áthúzta a számításaimat. Befejeztem a TF-en korábban félbehagyott tanulmányaimat, de a tanári pálya helyett előbb minisztériumi sportállásba kerültem. Később a magánszektorban dolgoztunk feleségemmel, Komka Magdolna korábbi többszörös magasugró bajnokkal.”

 Jókora szünet után kanyarodott vissza a sportéletbe.

 „1991-ben belevittek egy kétéves, számomra kedvezőtlen kalandba; én lettem az Újpesti Dózsa jogutódja, az UTE elnökhelyettese. Állítom, lehetett volna akkor is jó eredményeket elérni, de azok az évek a politikáról és a pénzszerzésről szóltak. Szerencsére viszonylag hamar visszakanyarodtam az atlétikához. 1994-től a szövetség elnökségi tagja voltam, két évvel később pedig alelnöknek választottak. Közben nagy ügybuzgalommal egyengettem a labdarúgó Gyula fiam mellett kisebbik utódom, Attila tízpróbázó karrierjét. Még évekkel később is nagyon sajnáltam azt a hatalmas, rendkívül jól szervezett munkát, amely révén az 1998-as budapesti atlétikai Eb igen jól sikerülhetett, ám a jelentős anyagi plusznak hamar a fenekére vertek.”

  Zsivótzky Gyula a kétezres években a Magyar Atlétikai Szövetség alelnökeként tevékenykedett, s számos, más megbízatása mellett ő elnökölte a Mező Ferenc alapítványt is, amelynek egyik kiemelt feladata a sanyarú helyzetbe került, korábbi élsportolók támogatása volt. Ő vezette 2006 novemberében azt a népes magyar delegációt, amelynek tagjai az 1956-os, Melbourne-ben megrendezett olimpia 50. évfordulója tiszteletére rendezett eseményen ott lehettek az eredeti helyszínen.

 Életem egyik nagy ajándékának tartom, hogy – önerőből – részt vehettem ezen az utazáson, ahol tovább erősödhetett baráti kapcsolatom a következő évben hosszú, súlyos betegség következtében elhunyt Zsivótzky Gyulával. 

 (Jocha Károly)


A Sportmúzeum sorozatából (10. rész)


ZSIVÓTZKY GYULA

Született: Budapest, 1937. 02. 25.
Elhunyt: Budapest, 2007. 09. 29.
Edzői: Harmati Sándor, Csermák József
Egyesületei: Kiskunfélegyházi Vasas, TFSE, Újpesti Dózsa

 

Sporteredményei: 

olimpiai bajnok (1968)
kétszeres olimpiai 2. helyezett (1960, 1964)
olimpiai 5. helyezett (1972)
Európa-bajnok (1962)
Európa-bajnoki 2. helyezett (1966)
Európa-bajnoki 3. helyezett (1958)
Európa-bajnoki 4. helyezett (1969)
Európa-bajnoki 11. helyezett (1971)
Universiade-győztes (1959, 1961, 1965)
Universiade 2. helyezett (1963)
Universiade 3. helyezett (1957)
tizenháromszoros magyar bajnok (1958–1970)

Rekordjai: 

Kalapácsvetés

62,88 m (1958) országos csúcs
63,68 m (1958) országos csúcs
63,84 m (1958) országos csúcs
64,10 m (1958) országos csúcs
65,72 m (1959) országos csúcs
65,73 m (1960) országos csúcs
68,22 m (1960) országos csúcs
69,53 m (1960) országos csúcs
69,58 m (1962) országos csúcs
69,64 m (1962) országos csúcs
70,42 m (1962) országos csúcs
73,74 m (1965) világcsúcs
73,76 m (1968) világcsúcs

Kitüntetései:

Az év sportolója (1965, 1968)
A Munka Érdemrend arany fokozata (1968)
A Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje (1997)
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) érdemrendje (1997)
Balatonfenyves díszpolgára (1997)
Olimpiai Érdemérem (1998)
A XX. évszázad atlétája (1999)
Magyar Örökség díj (2000)
Kiskunfélegyháza díszpolgára (2000)
IAAF kitüntetés a monacói gálán (2002)
A Nemzet Sportolója (2004)


Vezetői sporttevékenysége:

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagja (1998-haláláig)
Az UTE SC elnökhelyettese (1991-93)
A Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) elnökségi tagja (1993-)
A Magyar Atlétikáért Alapítvány elnöke (1993-)
A MASZ alelnöke (1999-)
A Minden idők legjobb magyar sportolói (Halhatatlanok) klubjának tagja (1995-)
A Mező Ferenc Kuratórium alelnöke (2000-2004)
A Mező Ferenc Kuratórium elnöke (2004-)
A MOB elnökségének tagja (2005-)
A Nemzeti Sporttanács tagja (2005-) 
 
 (Fotók: MTI /Petrovits László  (dobokörben, arckép), Balaton József (kalapáccsal), MTI/AP-OL(dobogó)

Július 26-án búcsúztatják Tábori Lászlót

A Farkasréti temetőben július 26-án reggel 9 órától búcsúztatják a világcsúcstartó, olimpiai pontszerző közép- és hosszútávfutó atlétát, sikeres edzőt...

Július 26-án búcsúztatják Tábori Lászlót

Így alakul a tokiói és párizsi játékok programja

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó tanácsa tegnapi ülésén egyeztetett a 2020-as tokiói, és a 2024-es párizsi játékok programját és sportáglist...

Így alakul a tokiói és párizsi játékok programja

Döntött a NOB: Hét új versenyszám szerepel a pekingi téli olimpia programjában

Hét új versenyszám került be a 2022-es pekingi téli játékok programjába a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végrehajtó testületének döntése alapján....

Döntött a NOB: Hét új versenyszám szerepel a pekingi téli olimpia programjában

Ferenczi Nikolett és Kiss Gergely indulhat a triatlonosok mezőnyében Buenos Aires-ben

Hivatalossá vált, hogy Ferenczi Nikolett és Kiss Gergely triatlonos is részt vehet a Buenos Aires-i nyári ifjúsági olimpián, idén októberben. A Magyar...

Ferenczi Nikolett és Kiss Gergely indulhat a triatlonosok mezőnyében Buenos Aires-ben

Gördül a láng, avagy a Toyota is támogatja az Ifjúsági Olimpia „fáklyás menetét”

A Buenos Aires-i ifjúsági olimpia szervezőbizottsága partnerségi megállapodást kötött a Toyotával és a régió egyik vezető biztosítótársaságával, a Rio...

Gördül a láng, avagy a Toyota is támogatja az Ifjúsági Olimpia „fáklyás menetét”

Vámos István 60 éves

Hatvan esztendős Vámos István, olimpiai bronzérmes tornász (a fotón balra). Legnagyobb sportsikerét a moszkvai ötkarikás játékokon érte el.Vámos Istvá...

Vámos István 60 éves

Jól halad a központi stadion építése Tokióban

A terveknek megfelelően halad, s két évvel a játékok kezdete előtt negyven százalékban már készen áll a 2020-as tokiói olimpia központi stadionja – de...

Jól halad a központi stadion építése Tokióban

Magyar tagjával ülést tartott az Európai Olimpiai Bizottság Marketing és Kommunikációs Bizottsága

Kolozsváron tartotta alakuló ülését július 14-én az Európai Olimpiai Bizottság Marketing és Kommunikációs Bizottsága. Az eseményen részt vett a testül...

Magyar tagjával ülést tartott az Európai Olimpiai Bizottság Marketing és Kommunikációs Bizottsága

Ki a csillagok közül tekint le ránk

2008. július 15. – átlagos keddnek indult, ám még a delet sem ütötte el az óra, és lett belőle a magyar sport máig fájó napja. Tíz éve már, hogy nincs...

Ki a csillagok közül tekint le ránk

Hírlevél feliratkozás

Olimpiai érmeink

A magyar sportolók által eddig nyert

arany, ezüst és bronzérmek száma:


177 151 174



Születésnapok ma

Platina fokozatú támogatók

 

Toyota logó

 

Gyémánt fokozatú támogatók

Arany fokozatú támogatók

  

Olympic Worldwide partners

Coca-ColaAlibaba groupBridgestoneDow PanasonicP&GsamsungToyotaVisa

Facebook
Rss
YouTube