Az idén húsz éves fennállását ünneplő Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesületnek először volt röplabdázó vendége. Az indítás nem is lehetett volna jobb, rögtön a sportág élő legendája, minden idők legjobb magyar röplabdázója, Buzek László látogatott el Szombathelyre. Bár a férfiak egyetlen olimpiai szerepléséről 18 évesen még lemaradt, mégis kétszeres „olimpiai bajnoknak” vallhatja magát, igaz ezeket a címeket már a veteránok között szerezte.
Szombathely nem számít a röplabdázás fellegvárának, de a sportág a kezdetektől fogva jelen van a vasi megyeszékhelyen. Számos egykori röplabdázó is kíváncsi volt Buzek Lászlóra. Szombathelyről indult Koller Jenő, aki a Csepelben csapattárs volt, Zalaegerszegről érkezett, hogy hosszú évtizedek után újra találkozhasson a röplabdasport koronázatlan királyával.
A baráti, kötetlen beszélgetés során Buzek László pályafutása, egész élete megelevenedett. Csepelen, a Béke téren közel lakott a pályához, a labdával mindig is jó barátságban volt, természetesen focista szeretett volna lenni. Hogy miért nem ő foglalta el Fatér Károly helyét a csepeli kapuban? Erről Galgócz Antal, a későbbi játékostárs tehet, aki elcsábította – utólag nyugodtan mondhatjuk, hogy mindenki örömére – a röplabdához.
Viszonylag későn, 16 évesen ismerkedett meg az új sportággal, megszerette és húsz évig a vasgyári csapatot és a válogatottat erősítette. Igazi forradalmár volt, aki zseniális újításokkal lepte meg és gazdagította sportágát. Ilyen volt a felugrásos nyitás és az úgynevezett hátsósoros támadás, melyeket eleinte a játékvezetők szabálytalannak ítéltek.
Legnagyobb mérkőzései között tartja számon a szovjet Alma Ata elleni csepeli kupamérkőzést, amikor egy sima 3-0-ás idegenbeli vereséget követően kiütötték a szovjet csapatot, két találaton múlt a továbbjutásuk. Megkérdezték tőle a mérkőzés után, hogy melyik szovjet egyetemet akarja elvégezni...
1977-ben egy hosszabb eltiltása után (egy olasz túrán Józsa néven pályára lépett a Csepel színeiben korábbi eltiltása ellenére) a finnországi Európa-bajnokságon csodálatos formában tért vissza a pályára. A csapat a 4. helyen végzett, egy parádés meccsen 3:2-re megverték az olaszokat, őt pedig beválasztották az ALL STAR csapatba.
1982-ben – elsőként a nem labdarúgók közül – külföldre szerződhetett, igaz már 37 éves volt. Azonban 43 éves koráig még magas szinten játszott Németországban, majd edző lett. Rögtön CEV Kupát nyert a Moerser SC-vel. Hazatérve Csepelen az ifjúsági, majd a junior-válogatottnál vállalt még munkát.
Az est hátralévő részében Buzek László készséggel válaszolt a közönség kérdéseire. Tabu téma nem volt. Véleményt formált többek között a röplabda jelenlegi hazai helyzetéről, kilátásairól, a régmúlt csodálatos csepeli sportéletéről, beszélt Antalpéter Tibor edzőről, akinek nagyon sokat köszönhetett, de Karch Kiralyról, a sportág nem csak nevében királyáról is nyilatkozott. A beszélgetést a 266-szoros válogatott klasszis számtalan érdekes történetei színesítették.
A szakértő publikum az est végén elégedetten távozott, hiszen Buzek László az élménybeszámolón is olyan volt mint egykor a pályán: világklasszis.
(Gál László, fotók: Szakály Ferenc)