Miután mindkét válogatottunk elveszítette utolsó helyosztó mérkőzését, így nők a negyedik, a férfiak a hatodik helyen fejezték be a kontinensversenyt.
A nők a záró napon az angoloktól szenvedtek 3-2-es vereséget, a férfi válogatottunkat Lengyelország múlta felül 10-5-re.
Ágoston Zsolt szakvezető a kalandos hazaérkezés után értékelte csapataink szereplését.

- Az első kérdés: mindenki rendben hazaért?

"Kalandos volt az utunk, de szerencsére mindenki itthon van. Két busszal mentünk, hazafelé az egyik lerobbant, a csere jármű beszerzése nem volt egyszerű, de a végén a 12 órás utat 24 óra alatt sikerült megtennünk, és örülünk, hogy végre itthon lehetünk."

- Az Eb mérkőzésein sem volt hiány izgalmakban. Bár a férfiaknál és a nőknél is a feljutás volt a cél, ezt nem sikerült elérni. Mi volt ennek az oka?

"A fiúknál tavaly egy majdnem teljesen új csapat alakult, igazán egyetlen játékosunknak, Bélafi Szilárdnak van komoly nemzetközi rutinja. Ez rengeteget számított éles helyzetekben, hogy az ellenfelek tapasztaltabbak voltak nálunk. Három csapat, a cseh, a belga és az ukrán számunkra jelenlegi állapotunkban elérhetetlen, a másik két előttünk végzett válogatott, az izraeli és a lengyel elkapható. Az ötödik helyért rendezett meccsünkön egy sérülés miatt nem a tervezett felállásban játszottunk."

- Mi az, ami bizakodásra adhat okot?

"Fiatal, lelkes, motivált játékosok alkotják a csapatot. Nagyon összetartó közösség alakult, a fiúk képesek egymásért küzdeni. Nemzetközi meccseket kell játszani a rutin megszerzéséhez, ennek érdekében az Eb-n egyeztettünk a németekkel, hollandokkal, szlovénekkel, és mindenki nyitott volt, a részletekről persze még egyeztetni kell, de ha kölcsönösen meg tudnánk egymást hívni, akkor ezeken a mérkőzéseken rengeteget tanulhatnánk."

- A női válogatott számára elérhető közelségben volt a feljutás.

"Nagyon el is keseredtek a lányok, óriási esélyt szalasztottunk el. Fantasztikus eredmény volt a szinte londoni paralimpiáról érkezett angolok elleni döntetlen, de a többi mérkőzésen is nagyon tisztességesen odatette magát a csapat, egyedül a törökök vertek meg nagyon minket. Sajnos a csoportmeccsek végén a törökök a vereségükkel úgy alakították a folytatást, hogy megint velünk kerüljenek össze. Másodszor nagyon jól játszottunk ellenük, de az elrontott büntetők miatt nagy csatában kikaptunk. Sajnos itt is az derült ki, hogy nagyon hiányoznak nekünk a nemzetközi meccsek, a kiélezett szituációk. Az Eb után sokat beszélgettünk a lányokkal, tehetséges, jó játékosokból áll a csapat, amely képes a feljutás kiharcolására. Csalódottak vagyunk, de megyünk tovább."

- Mennyire jelentett hátrányt, hogy nálunk kevesebb a jól látó játékos a csapatokban?

"Ennek óriási a jelentősége. A B1-esek 80 százaléka nálunk játszott. Egészen már a térérzékelése annak a játékosnak, aki lát valamennyire. Tudomásul kell vennünk, hogy a csörgőlabda nemzetközi szinten ebbe az irányba ment el, és nekünk is muszáj ehhez alkalmazkodnunk."

- Pekingben és Londonban csapatsportágban nem sikerült paralimpiai kvótát szerezni, pedig óriási szükség lenne csapatsportágakban is jelen lenni a játékokon.

"És mi képesek is vagyunk odaérni a riói paralimpiára, ehhez azonban nagyon fontos a megfelelő anyagi háttér, mert sokszor apróságok döntenek el egy-egy meccset, és minden számít. Elmehet egy mérkőzés például a felszerelések közötti különbségen is, vagy a nemzetközi rutin hiányán. Természetesen nekünk is nagyon sokat kell dolgoznunk, szeretnénk, ha minél többen csörgőlabdáznának, vidéki bázisokra van szükség, ezért több városba is elutazunk, hogy a helyi testnevelő-tanárokkal megismertessük, és reményeink szerint meg is szerettessük a sportágat. "

(Forrás: hparalimpia.hu)