A tornász Kardos Botond összetett egyéniben 4. Nanjingban (interjúval)

Az ifi olimpiai ezüstérmes Kardos Botond hamarosan a riói tesztversenyen bizonyíthat

2016. 04. 04.
Megosztás
Kardos Botond kedvenc szere a talaj, ahol az előadóművészi oldalát jobban meg tudja mutatni, jelenleg a tesztversenyre készül. Gangl Edina a londoni olimpia vége óta a rióira koncentrál, hiszen élete álma, hogy megnyerje az ötkarikás játékokat. Tátrai Miklós az érettségi banketten döntötte el, hogy lőni fog. Eleinte hobbiból sportolt, ma már olimpiai résztvevőnek tekinthető. Földházi Dávid csupán pár tizedre van az „A” szinttől, az országos bajnokságon szeretné kiharcolni a riói indulás jogát.
Minderről bővebben az Út Rióba sportmagazin 36. adásában április 4-én délután fél 4-től az M4 Sporton láthatnak.
Az ifjúsági olimpiai ezüstérmes Kardos Botond kedvenc szere a talaj. "Igazából azt élvezem, ahogy a levegőben vagyok. Ahogy forgok a levegőbe, ahogy beleérkezek, hogy tudok pózolni a talajon. Imádok előadni. Olyankor teljesen máshogy mozgok. Amikor odalépek a szerhez, akkor megváltozom, mint hogyha egy másik énem lépne elő. Sokkal feszesebb, tartásosabb leszek."

Botond valójában három éves korában kezdett el a tornával ismerkedni. Sportágát művészetnek tartja, és az alázatosság a fő erénye. Nem csak a munkához, a szerekhez is. "Én a szereket nagyon tisztelem, mert hát ugye azokon dolgozom. Szinte ez a kettőnk munkája, meg az edzőmé is. Ha nem figyelünk oda magunkra, meg a szerekre, meg arra, amit az edző mond nekünk, akkor az úgy nem fog működni. De igazából a szerekre tudok ám haragudni. Ez olyan mindennapos nálam!"

A Tai chi meditációs mozgásforma Botondot megtanította a befelé figyelésre, aminek igen csak nagy hasznát veszi. "Amikor odaállok, akkor mindig a legelső elemre figyelek. Hogyan futok neki, mennyi energiát viszek bele, hogyan fogok érkezni. Jó, az megvolt. Befordulok a következő sorozathoz, arra figyelek, és ezt ugyanígy folyamatosan. És a végén vagyok a legfáradtabb, nagyjából már csak a maximumot kell kihozni. Az utolsó kis tartalékokat, és azzal neki rohanni. Ezt bárhol lehet gyakorolni. Igazából ahol csak tudom, ezt csinálom. Utazáskor, metrón, zuhanyozás közben. Mert ezzel is gyakorlom a befelé figyelést."
A tornában szinte a legfontosabb, hogy minden edzésen legyőzzük önmagunkat és vele együtt a félelmeinket is. "Félelem azért elő szokott jönni, ez minden nap minden tornásszal előfordul. Igazából valamilyen szinten erről is szól a torna, hogy legyőzzük a félelmünket."

A nangingi ifjúsági olimpián Botond korláton ezüstérmet szerzett, élete első felnőtt országos bajnokságán két aranyérmet nyert. Ezek után a mércét igen magasra tette saját magának! "Meg akarok nyerni egy olimpiai aranyat, de ehhez teljesen máshogy kell edzeni. Az oroszok is, meg az angolok is meg a japánok is sokkal magasabb szinten űzik ezt és azért tudnak ott lenni az élmezőnyben. Igazából azon vagyok, én is ott tudjak lenni. Szeritem ehhez nagyon szorgalmasnak kell lenni, és nem szabad senkinek se engednie, hogy eltérítsen. Csak a saját utamat kell járni és szerintem ez a titok."
A válogatónak számító márciusi férfi csapatbajnokságon Botond 7 tized ponttal előzte meg az egész mezőnyt, így egyértelművé vált, hogy kiharcolta a riói kvalifikációs tesztversenyre való indulási jogot, ahol olimpiai kvótát lehet szerezni. "Én még nagyon az út elején vagyok, most kezdtem a felnőtt pályafutásomat és már ehhez képest is sokat értem el. És ennek én nagyon örülök. Ha nem is szerzem meg a kvótát, és nem is én megyek ki az olimpiára, akkor is kijutottam egy tesztversenyre, 18 évesen. Első éves felnőttként, tehát veszteni már nem veszthetek semmit."
Azért néha gondolatban Botond már a tesztverseny utáni időkre is gondol. "Ha sikerül kiharcolnom a kvalifikációt és utazom Rióba az ötkarikás játékokra, akkor jó kis olimpia lesz belőle és akkor már tényleg nem vesztek semmit."
Gangl Edina Mosonmagyaróváron született és ott kezdett úszni. 6 évesen egy kisszéken üldögélve nézte éppen a tévét, amikor először látta Egerszegi Krisztinát úszni az atlantai olimpián. Akkor fogadta meg, hogy ha törik, ha szakad, ő is olimpiai bajnok szeretne lenni. A sportágban még nem volt biztos, sőt, a vízilabdával csak 15 évesen került közelebbi kapcsolatba, akkor viszont egyből a kapuban találta magát. Két évvel később már korosztályos válogatottban védett és egyenes út vezetett a felnőtt nemzeti csapatba is. Négy éve már kijutott Londonba is, ahol 4. helyezett lett a csapat. Idén januárban az Eb-aranyérem pedig élete eddigi legnagyobb sikerét és egyben a riói kvótát is jelentette. Második olimpiájára úgy utazik, hogy nem csak titkon reméli álmai megvalósulását.
Tátrai Miklós igen csak későn, csupán 18 évesen kezdett el foglalkozni a lövészettel, amit végül egy véletlennek köszönhet. "Középiskolában találkoztam vele először, akkori osztálytársam járt lőni, akkor néha én is lementem, aztán végül is érettségi banketten döntöttük el, hogy próbáljuk meg ezt, járjunk rendszeresen. Alapvetően szórakozásból kezdtem el. Akkor még egyáltalán nem volt az, hogy hú, ha annyira jól lövünk, akkor akárhová el lehet jutni."

Miki hiába tudott itthon jól lőni, a nemzetközi versenyek hangulata kezdetben nem volt meg benne. Ám most már egyre jobban hozzászokik a külföldi megmérettetésekhez is. "Egy nemzetközi versenyen picit más lőni nekem, mint egy hazai versenyen. Ott fröcsögnek az olimpikonok, olimpiai bajnokok, akik már mekkora eredményeket elértek. És azokhoz képest én kicsinek érzem magamat, egy kicsit megijed az ember."

A győri Európa-bajnokságon viszont nem ijedt meg. Igaz, a verseny előtti napon, nem ez látszódott rajta. "Kedden hazamentem egy-két dolgot el kellett intéznem. Szerdán már nagyon bolond voltam. Akkor nem mert senki hozzám szólni, apu utólag azt mondta, amilyen állapotban voltam kedden meg szerdán, ahogy látott azt mondta, ez a verseny ez nagyon csúnyán elúszott. Aztán végül is az edzőmmel beszélgettünk sok mindenről, és sikerült megnyugodni. Mikor bementem a lőállásba, akkor feltűnően nyugodt voltam ahhoz képest, amilyen voltam kedden otthon."

Miki a verseny alatt végig csakis a fegyverére és önmagára koncentrált. "Verseny alatt végig vitatkoztam magammal, és mondtam: na, ezt nem így kellett volna, ez jó volt, ez rendben van. Ez megint nem volt jó lövés. Végig beszéltem magamhoz gyakorlatilag és ez jó hatással volt rám."

A kvóta megszerzésének pillanatában pedig a többiek nem csak a gratuláció miatt rohantak oda hozzá, hanem egy fogadás végett is. "Nekem régebben hosszú hajam volt, akkor ugye a Csonka Zsófival megbeszéltük, hogy ha lesz kvótám, akkor ott helyben vágunk. Aztán a hajvágásra előbb rábeszélt. Akkor én beígértem egy olyat, hogy ha véletlenül úgy lövök, hogy lesz kvótám, akkor olyan hajam lesz amilyet akarnak. Szerencsére kiegyeztek ezzel a kékkel. Szóval a kvótaszerzés pillanatában máris fújták a hajamat kékre."

A riói olimpiáig még rengeteg munka vár Mikire. "Ahogy az edzőm szokta mondani, Miki, ez volt a dolog könnyebbik része."
Földházi Dávid a dohai rövid pályás úszó-vb-n, a 100 méteres vegyes úszás középdöntőjében, országos csúccsal döntötte meg Cseh László korábbi rekordját. Az olimpiára azonban 200 háton szeretné kvalifikálni magát. Az országos bajnokság előtt erre meg is van az esélye Törös Károly tanítványának: a kecskelméti úszó nemrég tért vissza a floridai úszótáborból és ha a fordulóin tud még javítani, joggal bízhat a riói indulásban is.



(utrioba.hu, fotó: MOB/Szalmás Péter)