Bekerül a sportági Hírességek Csarnokába a kardvívó olimpiai bajnok Gedővári Imre

Bekerül a sportági Hírességek Csarnokába a kardvívó olimpiai bajnok Gedővári Imre

2017. 10. 25.
Megosztás


Gedővári Imre olimpiai, világ- és Európa-bajnok kardozót beválasztotta a sportági Hírességek Csarnokába a Nemzetközi Vívószövetség (FIE) végrehajtó bizottsága.

A döntést a FIE közgyűlése novemberben hagyhatja jóvá.

Amint arra a hazai szövetség honlapja a szerdai beszámolójában emlékeztet, Gedővári a nyolcvanas évek első felében a világ kimagaslóan legjobb kardvívója volt, virtuozitását, zsenialitását mindenki csodálta, klasszisát ellenfelei is elismerték és tisztelték itthon és külföldön egyaránt.

A kimagasló egyéni siker a csapataranyak mellett ugyan nem jött össze, de ebben közrejátszott az is, hogy az 1984-es olimpián nem vehettek részt a magyarok. Pedig Gedővári abban az idényben fölényesen nyerte a világkupa-versenyeket, toronymagasan vezette a világranglistát.

A 2014. május 22-én hosszan tartó, súlyos betegségben, 62 éves korában elhunyt Gedővári Imre az 1988-as szöuli olimpián volt aranyérmes csapatban, emellett az 1980-as moszkvai ötkarikás játékokon nyert még két bronzot is - egyéniben és csapatban.

Világbajnokságon háromszor állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára: Hamburgban 1978-ban, Clermont-Ferrandban 1981-ben és Rómában 1982-ben egyformán a válogatottal ért fel a csúcsra.

Egyéniben világbajnoki ezüstöt és bronzot szerzett, előbbit 1981-ben, utóbbit 1982-ben, emellett csapatban kétszer volt ezüst- és háromszor bronzérmes vb-ken. Európa-bajnokságon egyéniben is győzött, 1981-ben Foggiában bizonyult a legjobbnak.

Ha valaki, akkor Imre megérdemelte. A magyar kardvívás fogalom. Bővelkedik a világklasszisokban - több mint egy évszázada gyakorlatilag folyamatosan. Olimpiai bajnok számos akad, világbajnok pedig megannyi. Mégis, Imre nem egy a sok közül. Kortársai pontosan tudják, ő volt a nyolcvanas évek első felében a világ kimagaslóan legjobb kardvívója. Virtuozitását, zsenialitását mindenki csodálta, klasszisát ellenfelei is elismerték és tisztelték idehaza és külföldön egyaránt. Sportágunk egyik legnagyszerűbb kötetében Kő András Paganininek keresztelte el Kulcsár Győzőt, a párbajtőr fenoménját. A kard nagyságát bátran nevezhetjük ennek okán Karajannak. Ahogy ő vezényelt, irányított, “muzsikált” a páston, úgy nem tette azt senki. Tény, a kimagasló egyéni siker a csapataranyak mellett nem jött össze. Ebben közrejátszott az is, hogy az 1984-es olimpia idején Los Angeles helyett a Nemzeti Sportcsarnokba utaztak a mieink a “pótolimpiára”. Imrét abban a szezonban megvágni is alig lehetett, sorra, fölényesen nyerte a Világkupa-versenyeket, toronymagasan vezette a világranglistát. A távolmaradásról szóló döntést a rá jellemző fanyar humorral, megnyugvással fogadta, majd beült a Zsigulijába, elautózott a jó öreg sportcsarnokba, és megnyerte a pótolimpiát. Hát így nem lett ő egyéni olimpiai bajnok. Mégis, az egész kardvilág a legnagyobbként tisztelte őt akkoriban - teljes joggal. Betegségét is a fent említett fanyar derűvel viselte, nem hallottuk őt panaszkodni, miként a páston sem tette azt soha. Már több mint három éve nincs köztünk, és a nemzetközi szövetség nála méltóbbat aligha találhatott volna arra, hogy bekerüljön a patinás testületbe, a sportági Hall of Fame-be - írja a magyar szövetség a honlapján.

(MTI, hunfencing.hu, fotó: sportmuzeum.hu)