Fináczy György 1942 május 25-én született Budapesten. A huszadik század legsikeresebb magyar finnese, aki a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején az európai élmezőny biztos tagjaként rengeteg versenyt nyert, és akinek 1971-ben elért Európa-bajnoki bronzérmét túlszárnyalni magyar vitorlázó sokáig nem tudta. (2016 februárjában Berecz Zsombor múlta felül, második lett a barcelónai Eb-n.)
Beleszületett a vitorlázásba. Már a nagyapja és édesapja is vitorlázott. Pólyás korában a Kócsag, 25-ös jollén, a család ma is meglévő hajóján ringatták. Aktív versenyzők lettek a testvérei is. Verebély Tibor cadetjén kezdett vitorlázni. 1957-ben kezdett versenyezni Siófokon. Versenyzőtársától Tuss Miklóstól rengeteget tanult, minden állítást, mindent trükköt megbeszéltek. Sokat túráztak, de ezeket is végigversenyezték. Mindig, mindenhol versenyeztek. Nagyon sokat vitorláztak akkor. Miklóssal együtt fejlesztették a hajókat. Árbocot meg vitorlákat csináltak, és Siófokon megszervezték a finn gyártását.
A budapesti József Attila gimnáziumban érettségizett. Ott szövődött Bujtor Istvánnal egészen a szinművész haláláig tartó barátságuk. Bujtor maga is a vítorlázás szerelmese volt.
A tokiói olimpián 1964-ben 33 hajó rajtolt. Fináczy jól kezdett, az első futamban a 7. helyen ért a célba. Ezután kétszer is 11, illetve egy 13. helyen befejezett futam következett. Ezután két olyan futam következett ami felejthető. Két árbocot törtem el. Az egyik a tövénél, a decknél nyeklett el, de azzal még be tudtam futni, csak már éppen rogyott össze. A másik viszont rendesen eltörött. Igaz, azon segítettem is, mert új árbocot csak akkor kaphattál a rendezőktől, ha eltörted. A befejező hetedik futam sikerült a legjobban Finánczy számára, hiszen az előkelő 4. helyen vitorlázott át a célon. Összesítésben a 13. helyen végzett.
1968-ban viszont Mexikóba nem mehetett az akkori szocialista sportvezetés döntése miatt, pedig a két olimpia között 3 arany és egy ezüstérem fűződött a nevéhez a hazai finn bajnokságban.
"Még ma is bánt, hogy nem jutottam el Mexikóba. 1968-ban ahová kijutottam, minden nemzetközi versenyt megnyertem, mégsem küldtek ki. Úgy érzem, komoly lehetőséget vettek el tőlem. Az olimpián gyenge szél volt, és az a szovjet Mankin nyert nagy fölénnyel, akit mindig megvertem ilyen szélviszonyok között, az olimpia előtt és után is. Hozzá tudtam magamat mérni, mert erős szélben ő sem volt túl jó, a gyenge szél pedig nekem is kifejezetten erősségem volt." - vélekedett az 1968-as olimpiai esélyeiről.
A hatvanas évek végén tovább javultak nemzetközi eredményei. 1971-ben a Finn Európa-bajnokságon szerzett bronzérme jelezte a nemzetközi élvonalba tartozását. Indulhatott az 1972. évi müncheni olimpián.
"Vitorláztam a helyemen: gyenge szélben elöl, erősebben hátrébb. A hatodik futamot aztán olyan szerencsésen sikerült megnyernem, hogy a negyedik helyezett után mindenki időn túli let (Gyuri és a következő három befutása után elállt a szél és a tengeráramlás visszasodorta a mezőny még be nem futott részét). A dolog borította a táblát, és a negyedik helyen találtam magam, sőt, reményem – ha halvány is – volt a harmadik hely megszerzésére. A lecke az volt, hogy az orosz gyerekre kellett rávernem, talán hét pontot. Mivel gyorsabb volt, a feladat nem tűnt egyszerűnek. Akkor volt esélyem, ha mást csinálok, és az be is jön. Az utolsó futamon már a rajt alatt forgott a szél jobbra, de gondoltam, visszafordul. Kicsit húztam balra, és amikor megfordultam, láttam, hogy a jobb oldal még mindig megy kifele. Sehol nem voltam. Ez lett a kiesőm, így összetettben a nyolcadik helyen végeztem. Az orosz nagyot alakított, és ő lett a bronzérmes. Ez a nyolcadik hely reális: volt egy nagy szerencsém – a futamgyőzelem – és egy pechem az utolsó futamban. Ezek kiegyenlítik egymást." - emlékezett vissza a münchenben történtekre.
A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett okleveles gépészmérnöki diplomát. Előbb sportállásban volt, később sikeres vállalkozó lett, az 1980-as évek elejétől kezdve a családi kötőipari vállalkozást irányította.
Fontos szerepet vállalt a hazai 470-es flotta fejlesztésében, és ennek az osztálynak is egyik legjobbja volt éveken át Ambrózy Györggyel az oldalán. Ahogyan később solingban is. Ebben az osztályban legtöbbször Toronyi András és Izsák Tibor voltak a csapattársai.
Az olimpiai osztályokban való versenyzést a kilencvenes évek elején hagyta abba. Ezután ő lett az egyik legaktívabb és legsikeresebb balatoni nagyhajós versenyző. Sokszoros magyar bajnok Sudár Regatta, 8M OD és Ötvenes Cirkáló osztályokban is.
Csapatkapitányként, mint edző később részt vett a 2000-es sydney-i és a 2004-es athéni olimpián.
A nemzetközileg is sikeres versenyzése során, mindig sportszerűen, a szabályok maximális betartásával, minél jobb eredmények elérésére törekedett. 1970-ben Dublinban, az olimpiai finn hajóosztályban rendezett Európa-bajnokságon, a nyílt tengeren a hajójából kiesett, az életéért küzdő, spanyol Gerardo Seeligert mentette ki a saját biztonságának kockáztatásával, ezért 1970-ben nemzetközi Fair Play díjat kapott.
1970-ben az év magyar vitorlázója.
2013-ban a Magyar Fair Play Bizottság részesítette Életmű kategóriában Trófea díjban.
Magyar bajnoki győzelmei:
Egyes hajóban: 2x O jolle
Olimpiai hajóosztályban: 7x Finn, 1x 470-es, 4x Soling, 2x Finn Grand Grand Master
Nagyhajós bajnokságokon:
Sudár Regatta: 3x
8mOD: 4x
50-es cirkáló: 1x
2013: Kék Szalag: 50-es cirkáló osztály győztese
Linkek:
sports-reference.com
Keresés