1904 St. Louis
1904 St. Louis
1900 Párizs
1900 Párizs
1908 London
1908 London
1912 Stockholm
1912 Stockholm
1920 Antwerpen
1920 Antwerpen
1924 Párizs
1924 Párizs
1932 Lake Placid
1932 Lake Placid
1928 Amszterdam
1928 Amszterdam
1928 St. Moritz
1928 St. Moritz
1932 Los Angeles
1932 Los Angeles
1936 Berlin
1936 Berlin
1936 Garmisch-Partenkirchen
1936 Garmisch-Partenkirchen
1948 London
1948 London
1948 St. Moritz
1948 St. Moritz
1952 Helsinki
1952 Helsinki
1952 Oslo
1952 Oslo
1956 Melbourne
1956 Melbourne
1956 Cortina d'Ampezzo
1956 Cortina d'Ampezzo
1960 Róma
1960 Róma
1960 Squaw Valley
1960 Squaw Valley
1964 Tokió
1964 Tokió
1964 Innsbruck
1964 Innsbruck
1968 Mexikó
1968 Mexikó
1968 Grenoble
1968 Grenoble
1972 Szapporo
1972 Szapporo
1972 München
1972 München
1976 Montreal
1976 Montreal
1976 Innsbruck
1976 Innsbruck
1988 Szöul
1988 Szöul
1984 Szarajevó
1984 Szarajevó
1980 Moszkva
1980 Moszkva
1980 Lake Placid
1980 Lake Placid
1984 Los Angeles
1984 Los Angeles
1988 Calgary
1988 Calgary
1992 Barcelona
1992 Barcelona
1992 Albertville
1992 Albertville
1994 Lillehammer
1994 Lillehammer
1996 Atlanta
1996 Atlanta
1998 Nagano
1998 Nagano
2000 Sydney
2000 Sydney
2006 Torino
2006 Torino
2008 Peking
2008 Peking
2010 Vancouver
2010 Vancouver
2012 London
2012 London
1904-es Olimpiai küldöttség
1904-es Olimpiai küldöttség
Fuchs Jenő
Fuchs Jenő
1912-es Olimpiai Kardcsapat
1912-es Olimpiai Kardcsapat
Németh Imre
Németh Imre
Papp László
Papp László
Takács Károly
Takács Károly
1896 Athén
1896 Athén
1924 Chamonix
1924 Chamonix
2002 Salt Lake City
2002 Salt Lake City
2004 Athén
2004 Athén
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd
1956-os Női kéziszer csapat
1956-os Női kéziszer csapat
Puskás Ferenc
Puskás Ferenc
Balczó András
Balczó András
Magyar Zoltán
Magyar Zoltán
Borkai Zsolt
Borkai Zsolt
Tordasi Ildikó
Tordasi Ildikó
Weisz Richárd
Weisz Richárd
2014 Szochy
2014 Szochy
Bauer Rudolf
Bauer Rudolf
Posta Sándor
Posta Sándor
Tersztyánszky Ödön
Tersztyánszky Ödön
Parti János
Parti János
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
Hegedűs Csaba
Hegedűs Csaba
Zsivótzky Gyula
Zsivótzky Gyula
Foltán László
Foltán László
Vaskuti István
Vaskuti István
Varga Károly
Varga Károly
Kovács Ágnes
Kovács Ágnes
Csollány Szilveszter
Csollány Szilveszter
Nagy Tímea
Nagy Tímea
Gyurta Dániel
Gyurta Dániel
Pars Krisztián
Pars Krisztián
Risztov Éva
Risztov Éva
Keleti Ágnes
Keleti Ágnes
Fábián László
Fábián László
Mizsér Attila
Mizsér Attila
Martinek János
Martinek János
Darnyi Tamás
Darnyi Tamás
Szabó Bence
Szabó Bence
Egerszegi Krisztina
Egerszegi Krisztina
Ónodi Henrietta
Ónodi Henrietta
Czene Attila
Czene Attila
Kőbán Rita
Kőbán Rita
Igaly Diána
Igaly Diána
Kammerer Zoltán
Kammerer Zoltán
Storcz Botond
Storcz Botond
Vereckei Ákos
Vereckei Ákos
Dr. Mező Ferenc
Dr. Mező Ferenc
Pelle István
Pelle István
Kabos Endre
Kabos Endre
Csák Ibolya
Csák Ibolya
Horváth Gábor
Horváth Gábor
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Vajda Attila
Vajda Attila
Janics Natasa
Janics Natasa
Fazekas Krisztina
Fazekas Krisztina
Kozák Danuta
Kozák Danuta
Szabó Gabriella
Szabó Gabriella
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Berki Krisztián
Berki Krisztián
Szilágyi Áron
Szilágyi Áron
Berczelly Tibor
Berczelly Tibor
Kovács Pál
Kovács Pál
Gerevich Aladár
Gerevich Aladár

Olimpikonjaink (kereső)

Olimpiai érmeseink - Nemere Zoltán

Sportág vívás
Születési idő 1942-04-20
Születési hely Bokod
Elhalálozás ideje 2001-05-06
Olimpia Helyezés Sportág Versenyszám Egyesület
1964 1 vívás pb.tőr csapat Vasas SC
1968 1 vívás pb.tőr csapat OSC
1964 9 vívás párbajtőr egyéni
1968 13 vívás párbajtőr egyéni

A vértesi dombvidék egyik kis településén, Bokodon született és itt kezdte iskolás éveit. A Dunántúlról, a Tisza mellé, Csongrádra költözött a család, ahol a Batsányi gimnáziumban jelesen érettségizett és a helyi Honvéd Sportegyesületben vívással is megbarátkozott. A fővárosban fogorvos édesapja hívatását követte.

A vívást a Vasas szakosztályában folytatta, Vass Imre tanítványaként töretlenül fejlődött. Húsz évesen, 1962-ben második lett a párbajtőr bajnokágon és sikerekben gazdag válogatottbeli szereplését is megkezdte. Tökéletes technikával,de egyszerűen, célratörően vívott, töretlen küzdőszellemben. Igazi csapatember volt. Két olimpián, Tokióban és Mexikóban segítette győzelemre a csapatot. .Nyolc olimpiai és világbajnoki érme közül – ötöt ötvöztek arannyal – de csak egyet nyert egyéniben, amikor 1965-ben a párizsi világbajnokságon bizonyult legjobbnak, abban az esztendőben az év sportolójává választották.

A Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői, a Semmelweis Egyetemen már az OSC versenyzőjeként fogorvosi diplomát szerzett. Társai véleménye szerint kemény, igazságos, őszinte, ember volt, aki mindig készen állt arra, hogy segítsen barátain. A páston ellenállhatatlan volt, olykor az életben sem lehetet megállítani.

A müncheni olimpia előtt egy évvel elhagyta az országot, de társai újabb, ötkarikás győzelmét már könnyes szemmel szurkolta végig. Előbb Bonnban, majd Essenben nyitott fogorvosi rendelőt, de vívó pályafutását is folytatta. 1990-ben kettős német-magyar állampolgár lett, mind sűrűbben járt haza. Majd Csongrád közelében nyaralót, szőlőt vásárolt és motorcsónakkal szelte a Tisza hullámait.

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem bejáratánál az intézményben diplomát szerzett olimpiai bajnokok emléktáblájának avatására sajnos hiába várták. Útban az ünnepségre Algyő közelében közlekedési baleset során 2001, május 6-án, 59 éves korában vesztette életet
Csongrád város közgyűlése ez év szeptember végén egyhangú döntéssel díszpolgárrá választotta. . Az oklevelet az 56-os forradalom emlékére rendezett október 23-iki ünnepségen lánya, Nemere Réka veszi át.

 

Az aranyérmek története

 

Sirokmány Lajos írása

 

1964 párbajtőr csapat

Vívóberkekben hosszú ideig járt a szólás: „Aki nem tud eredményes lenni kardban, vagy tőrben, az elmegy párbajtőrözőnek”. A csúfondáros csipkelődésre több világverseny adott megfelelő választ, de leginkább a tokiói játékok parádés magyar párbajtőr teljesítménye, és az azt követő versenyek sorozata, ahol a mieink játszották a főszerepet.

A japán fővárosba való kiutazás előtt az 1964-es hazai csapatbajnokságon bíztató formát mutattak a válogatottak. Mindenki reménykedett, hogy ötösünk: Kulcsár Győző, dr. Kausz István, Nemere Zoltán, Gábor Tamás és Bárány Árpád éremmel érkezik majd haza. A vérmes reményeket kissé lehűtötte, hogy az egyéni mérkőzések során egy párbajtőrözőnk sem jutott túl a legjobb 16-on. Hallatlanul nehéz sorsolás várt az együttesre, a könnyű kezdeti győzelmek (Japán, Irán) után Ausztria legyőzése (8:1) is simán ment. Szerencsére folytatódott a lendület az óriási nevekkel felálló szovjetek/8:4/, majd a  franciák, és végül a világ legjobbjának tartott olaszok ellen is. Az azzurik elleni finálé hőse Kulcsár volt, aki - miután Gábor és Kausz elvesztette csörtéjét és az állás 2:2 volt - minden  ellenfelét leiskolázta.  Nagyszerűen érvényesült briliáns technikája, tudatos, szellemes rafináltsága. 8:3-ra nyertek, megfordítva ezzel a papírforma alapján jósolt várakozásokat. A svéd párbajtőrözők vezetője, Rerrich Béla, aki annak idején rengeteget tett a párbajtőrvívás hazai megteremtéséért, meg is jegyezte: „ezt a magyar gárdát ezen a napon senki nem tudta volna legyőzni”.

A Waseda vívócsarnok hangos volt a magyarok dicséretétől. Különösen Kulcsárnak jutott ki az elismerésből, aki bizonyította, hogy a világ akkori legjobb párbajtőrözője. Könnyedén, játékosan vívott. A tőle megszokott ravasz mosollyal kísért minden találatot. A nagy olasz vívó, Delfino szavaiból is kiérződött a elismerés: „Taktikájuk és nagyszerű technikájuk a párbajtőrözés új stílusát mutatta be, de fura, hogy ötük közül egy se tudott bejutni az egyéni döntőbe”.

A tudósítók hírül adták a világnak a szenzációt, férfi párbajtőrvívásban aranyérmes Magyarország, Olaszország és Franciaország előtt. A valóság az volt, hogy nem újoncok érték el a sikert, hiszen már a korábbi években is ott voltak a legjobbak mezőnyében:

A 33 éves testnevelő tanár, Bányász Árpád is akkor már hét éve szerepelt a válogatottban, 1959-ben Budapesten világbajnoki aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia már második ötkarikás szereplése volt. Gyorsaságával ellensúlyozta, hogy a vívásban egyáltalán nem előnyös alacsony termettel, rövid karokkal „áldotta meg” az ég.

Gábor Tamás a vívószövetségben, egyesületekben tevékenykedő édesapja irányításával 16 évesen került a sportágba, hogy aztán még 40 évesen is ott legyen a bajnoki vetélkedőkön. Igazi mindenes, volt válogatott, szövetségi kapitány, tolmács, vagy versenyszervező, mérkőzésvezető bíró. Vívott az 1959-es világbajnok együttesünkben, 1961-ben harmadik, 1962-ben második helyet szerzett a vb-ken. A válogatottban mindig az övé volt az első, vagy éppen a záró csörte, mert nyugalma, sokoldalú taktikai és technikai felkészültsége, bravúros védekezése nemcsak hasznos volt, de jó hatással volt a többiekre is. Idegenforgalmi szakembernek állt, 32 évesen már a Royal Szálló titkára, majd a Stadion hotel vezetőjeként dolgozott.

Dr. Kausz István az olimpia idején 32 éves volt. Korábban öttusázott, 1962-ben egyéni világbajnokságot nyert, Tokióban másodszor képviselte olimpián a magyar színeket. Orvosként dolgozott a Rókus kórházban. Feladatát mindig nagy szorgalommal végezte, előfordult, hogy a tatai edzőtáborból hetente kétszer felutazott Pestre, hogy orvosi ügyeletének is eleget tegyen. Évek óta az úszóválogatott orvosa.

Nemere Zoltán. A 24 éves párbajtőröző a válogatott legfiatalabb tagja, inkább reménységnek, mint esélyesnek számított. Tokió előtt viszont biztosan nyerte a magyar bajnoki címet, ez segítette elő, hogy először kerülhetett az olimpiai csapatba. Rövidtávfutóként kezdte, de a vívás szerelmese volt, mesteredzői végzettséget szerzett a fogorvosi hivatás mellett. Hallatlanul gyors volt gondolkodásban is, pillanatok alatt felismerte és kihasználta ellenfelei gyengéit.

Kulcsár Győző. Mérnöki végzettségű, de élete nagy részét a vívás kötötte le. Fiatalos lendülete és kiváló fizikai adottságai a legjobbak közé emelték. 24 évesen a tőrvívásról áttért a párbajtőrre, ahol aztán könnyed, látványos küzdőmodorával mindenkit meglepett, miként a fináléban az olaszok ellen is, amikor is páratlan bravúrral veretlen maradt. Olaszországban edzősködött, majd hazatérte után a Honvéd mestere lett.

Ezek a tehetségek olyan jó szemű, újításokra képes mesterek kezei alatt értek klasszissá, mint Bay Béla és Vass Imre. Bay például sokat adott a taktikai felkészülésre, a fizikai adottságok erősítésére, de azért azt vallotta: „A vívás legjobb kiegészítője a vívás. De az egész mit sem ér szorgalom nélkül”.

 

 

 

Schmitt Pál írása

 

 

1968. párbajtőrcsapat

 

 

A mexikóvárosi olimpia első tizenhárom napja csupán négy aranyat hozott a magyar küldöttség számára. Az utolsó kettőn viszont hat olimpiai bajnokságot nyertünk, s ezek egyike a párbajtőrcsapat győzelme volt.

Együttesünk megvédte Tokióban kiharcolt elsőségét. Hosszú út vezetett a szovjet csapat elleni, október 25-én sorra került döntőig, amelyet egyébként emlékezetes kiruccanás előzött meg. Kulcsár Győző ugyanis hallatlan izgalmas, hármas holtverseny utáni küzdelemben olimpiai bajnok lett. S Nemere Zoltánnal, az olimpiai falu közelében lévő kis sörözőben akarta megünnepelni győzelmét. Kicsit aggódtunk, hogy a sörözést borozás követi, s esetleg még tequila is kerül az asztalra. Így mi hárman, Fenyvesi Csabával és B. Nagy Palival utánuk mentünk, hogy ne csak ketten ünnepeljenek, ha már öt versenyzőből áll a csapat. A sörözőben, legnagyobb meglepetésünkre, már ötven üveg sör sorakozott Győzőék asztalán. Nemere Zoli ugyan büszke volt spanyolnyelv-tudására, de biztosra vettem, hogy csak öt üveg sört akart rendelni, de mégis ötven lett belőle. Zoli azonban csak erősködött, ő ötvenet rendelt, hiszen legjobb barátjával csak meg kell ünnepelni ezt az olimpiai bajnokságot. Mi, akik  - elsősorban B. Nagy Palival - a csapat „sportszerűbb” tagjai közé tartoztunk, úgy gondoltuk, hogy be kell szállnunk, közös teherviselést kell vállalnunk, mert abból ha  a csapat két legjobbja 25-25 üveg sört leereszt a torkán a verseny előtt, semmi jó nem származhat. Így azután mi is hozzáláttunk az előttünk levő üvegek kiürítéséhez. Még a sör márkájára – Coronita – is emlékszem. S ha csak két és fél decis üvegek voltak is, de azért a lassan elfogyasztott, közel három liter sör alaposan megfeküdte a gyomromat. Forgott velem a világ, én, aki a többiekkel együtt, alig hat héttel korábban antialkoholizmust, minden tekintetben sportszerű felkészülést fogadtam, kidőltem. Bizony furdalt a lelkiismeret. Ráadásul a csapatmérkőzés előtt a bizonyítási kényszer is erősödött bennünk, hiszen az egyéni döntőbe egyedül az a végül győztes Kulcsár Győző jutott be, aki akkor napok óta a hóna alatt nőtt furunkulusával bajlódott, s alig tudta felemelni a karját. Mi pedig csak fogadkoztunk, hogy a csapat olimpiai győzelem nélkül nem megy haza, meg kell védeni a tokiói elsőséget. Csapatunk minden vívója a világ élvonalához tartozott. Az együttes erejét éppen az jelentette, hogy az öt versenyző öt különböző harcmodort, öt különböző stílust, öt különböző technikát képviselt.

A hosszú nap részleteiről csak annyit, hogy a selejtezők során az ausztrál (14:2), a mexikói (12:4) és az osztrák (9:3) gárdát simán „elintéztük”, s a legjobb nyolc között, a végső sikerre is esélyes svédeket kiverő NDK, az elődöntőben pedig a kiváló franciák ellen nyertes Lengyelország csapatát ugyancsak egyaránt biztosan (9:3) győztük le.

A döntő első csörtéjét Vitebski ellen én vívtam. S remélem, megbocsátja a kedves olvasó, ha erről kicsit bővebben emlékezem, hiszen mégis életem első olimpiai  döntője volt. Nos, azt az utasítást kaptam, hogy nem jöhetek le vesztesen a pástról. Ez akkoriban a még érvényben lévő kettős vereséget jelentette. Vitebski minden bizonnyal hasonló utasítást kapott, és az asszó kezdete után jó hat méterre megálltunk egymástól, szinte mozdulatlanul vártuk az idő múlását, nehogy valaki véletlenül megszúrhassa a másikat. A nézők viszont egyre türelmetlenebbek lettek, hiszen ezen a szovjet–magyar mérkőzésen vérre menő, igazi küzdelmet vártak. Mi azonban az erősödő füttykoncerttel sem törődtünk, tisztes távolban egymástól álltunk, s vártuk az öt perces vívóidő leteltét. Végül mind a ketten eleget tettünk az utasításnak, kettős vereség után, számítva arra, hogy az utánunk következő „nagyágyúk” majd döntésre viszik a dolgot.
A bíztató folytatást, Nemere győzelmét számunkra kínos fordulat követte.
Kulcsár, Fenyvesi, majd Nemere is vesztett, az ellenfél 3;1-re vezetett, s ekkor következtem az akkori idők egyik legjobbja, Nyikancsikov ellen, aki előtte a friss olimpiai bajnok Kulcsár Győzőt is legyőzte. A mai napig büszke vagyok arra, hogy ezt a fontos asszót megnyertem, hiszen ha a szovjetek 4:1-re elhúznak, az behozhatatlan előnyt jelentett volna számukra. De ezzel a győzelemmel nemcsak szépítettünk, hanem egyben lendületbe jött csapatunk. S a várakozásnak megfelelően alakult a helyzet, 1:3-ról 5:3-ra fordítottuk az eredményt, majd Nemere Zoli győzött Krissz ellen  s előnyünk már behozhatatlan lett. Mexikóban már késő estére járt, de az időeltolódás miatt a magyar rádió hajnali adása pont ekkor kezdődött. S Szepesi György újabb, a hetedik mexikói aranyat jelentve kívánt jó reggelt Magyarországnak.
A római olimpia tragikus eseménye, a dán kerékpáros, Gnut Enemark-Jensen halála után 1968-ban vezették be a doppingellenőrző-vizsgálatokat.
Akkoriban a kávé, a koffein, még  nem tartozott a tiltott szerek közé, így a hosszúra nyúlt küzdelem során feketével frissítettük, stimuláltuk magunkat, ellenfeleink fehér tablettákat rágcsáltak. Ám a szovjetek arra gyanakodtak, hogy a kávéban még alkohol is volt, annak hatásától vívtunk olyan bátran, vagányul, s doppingellenőrzést követeltek a versenybíróságtól. Erről értesülve azután, biztos, ami biztos, szegény Varjú Vilit hívtuk segítségül.  Az eredményhirdetéskor már az emelvényre álltunk, amikor kérésünkre egy üveg ginnel jelent meg, s jó barátjának, Nemere Zolinak a torkán jó adagot leöntött belőle. A közjátékot rendkívüli derültség kísérte, az ünneplés nem volt tiltva, s a versenybíróság ezek után természetesen lemondott a doppingellenőrzésrôl.
Csapatunk azután Münchenben folytatta, megvédte elsőségét, Fenyvesi Csaba, egyéniben is olimpiai bajnokságot nyert, közben Ankarában és Bécsben világbajnokok lettünk. Nagy csapat volt ez. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy ilyen gárda tagja lehettem. A mai nemzedék figyelmébe szeretném ajánlani, hogy a mi sikereinket az elvégzett munka mennyisége, a szorgalom, a céltudatos felkészülés alapozta meg. Elsők voltunk a vívóteremben és utolsóként távoztunk. Az egymás elleni asszók vérre mentek. Minden egyes tusért komolyan harcoltunk. Nem kis összegekben fogadtunk egymással. Így azt mondhatom, hogy egy-egy hat hetes edzőtáborozás minden tekintetben fárasztóbb volt, nagyobb megterhelést jelentett, mint maga a világverseny.
Arról nem is beszélve, hogy akinek esetleg nem ment a vívás, azt egy-egy edzőtáborozás anyagilag is megviselte. De magabiztosságunkhoz az is nagymértékben hozzájárult, hogy mi valamennyien, kivétel nélkül tanultunk, diploma megszerzésére törekedtünk. Az edzőtábori ágy mellett ott volt ugyan a kártya, de a szótár, a tankönyv sem hiányzott. S mindez tartást, önbecsülést adott.  Felkészülve éreztük magunkat életünk második szakaszára, a sportpályafutás befejezése utáni beilleszkedésre, boldogulásra. A tehetség kibontakoztatása, akkor mint ma, elképzelhetetlen a szülők, a versenyzőtársak, a szakvezetők segítsége  és az edzők áldozatos szakmai irányítása nélkül. Ma is hálásan gondolok edzőmre, Szőcs Bertalanra, no és a sajnos eltávozott Vass Imre és Bay Béla bácsira, akik már az égben olvassák a 157 magyar olimpiai bajnokságra, köztük a mi, Mexikóban aratott győzelmünkre való emlékezést. S a pillanat, amikor Szepesi György felhívott bennünket a lelátóra, a rádiós mikrofon mellé, s boldogan harsogta: „jó reggelt Magyarország! A párbajtőrcsapat megnyerte a magyar sport 92. olimpiai bajnokságát!”, soha sem felejtem.
Akkor ugyan még túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy arra is gondoljunk, hogy mennyi magyar embernek okoztunk örömet és büszkeséget határainkon innen és túl.

 


Farkasrét

935/3-1-17

Moszkva olimpiai bajnoka, Wladár Sándor az úszószövetség új elnöke

A moszkvai olimpiai bajnok hátúszó dr. Wladár Sándort választotta - jelentős többséggel, 143 igen, 5 nem és 1 tartózkodás mellett - a Magyar Úszó Szöv...

Moszkva olimpiai bajnoka, Wladár Sándor az úszószövetség új elnöke

Gyurta Dániel: jó esélye lett volna Budapestnek a 2024-es olimpiára

Gyurta Dániel olimpiai bajnok úszó szerint Budapestnek jó esélyei lettek volna a 2024-es ötkarikás játékok megrendezésére, ha nem lép vissza. A versen...

Gyurta Dániel: jó esélye lett volna Budapestnek a 2024-es olimpiára

Fókuszban a sportmarketing - interjú a MOB elnökével

Kulcsár Krisztián májusban lett a MOB elnöke. A szervezet marketing tevékenysége mellett az eddig elért eredményekről, az olimpiai pályázatról, tovább...

Fókuszban a sportmarketing - interjú a MOB elnökével

Magyar olimpikonokkal rajtol az evezős-vb

Vasárnaptól egy héten át a floridai Sarasota-Bradentonban rendezik meg az evezősök világbajnokságát, amelyen Galambos Péter személyében éremesélyes ma...

Magyar olimpikonokkal rajtol az evezős-vb

„Magyarország szívesen adna otthont korcsolyaszámoknak, ha Ausztriában olimpiát rendeznének"

„A Magyar Olimpiai Bizottság már jelezte a téli olimpiai pályázatra készülő osztrák szervezeteknek, hogy Magyarország szívesen adna otthont a korcsoly...

„Magyarország szívesen adna otthont korcsolyaszámoknak, ha Ausztriában olimpiát rendeznének

Bemutatták a phjongcshangi téli olimpia érmeit

New Yorkban bemutatták a 2018-as, phjongcshangi téli olimpia érmeit Mun Dzse In államelnök, és a tervező Li Szuk Vo jelenlétében.A koreai ábécé, vagyi...

Bemutatták a phjongcshangi téli olimpia érmeit

Sportszakmai továbbképzés a MOB és a TF közös szervezésében

Teltházas sportszakmai továbbképzést rendezett a Magyar Olimpiai Bizottság a Testnevelési Egyetemmel közösen szeptember 21-én. „A Prevenció, regenerác...

Sportszakmai továbbképzés a MOB és a TF közös szervezésében

Baji Balázs sikeres év után pályázik az Európai Olimpiai Bizottság Sportolói Bizottságába

Baji Balázs fantasztikus évet zárt 2017-ben. Megnyerte az Universiadét, a világbajnokságon bronz-, az Európa-bajnokságon ezüstérmet nyert. Az év folya...

Baji Balázs sikeres év után pályázik az Európai Olimpiai Bizottság Sportolói Bizottságába

„Jenő egy szívember" - Kamuti Jenőt 80. születésnapján köszöntötte a MOB

Dr. Kamuti Jenő nyolcvanadik születsénapja alkalmából ünnepséget rendezett a Magyar Olimpiai Bizottság a Larus Étterem és Rendezvényközpontban szerda ...

„Jenő egy szívember

Sportnaptár

Hírlevél feliratkozás

Olimpiai érmeink

A magyar sportolók által eddig nyert

arany, ezüst és bronzérmek száma:


176 151 174



Születésnapok ma

Platina fokozatú támogatók

 

Toyota logó

 

Olympic Worldwide partners

Coca-ColaAlibaba groupBridgestoneDow PanasonicP&GsamsungToyotaVisa

Gyémánt fokozatú támogatók

Partnerek

HOMM

Arany fokozatú támogatók

  

 

Facebook
Rss
YouTube