1904 St. Louis
1904 St. Louis
1900 Párizs
1900 Párizs
1908 London
1908 London
1912 Stockholm
1912 Stockholm
1920 Antwerpen
1920 Antwerpen
1924 Párizs
1924 Párizs
1932 Lake Placid
1932 Lake Placid
1928 Amszterdam
1928 Amszterdam
1928 St. Moritz
1928 St. Moritz
1932 Los Angeles
1932 Los Angeles
1936 Berlin
1936 Berlin
1936 Garmisch-Partenkirchen
1936 Garmisch-Partenkirchen
1948 London
1948 London
1948 St. Moritz
1948 St. Moritz
1952 Helsinki
1952 Helsinki
1952 Oslo
1952 Oslo
1956 Melbourne
1956 Melbourne
1956 Cortina d'Ampezzo
1956 Cortina d'Ampezzo
1960 Róma
1960 Róma
1960 Squaw Valley
1960 Squaw Valley
1964 Tokió
1964 Tokió
1964 Innsbruck
1964 Innsbruck
1968 Mexikó
1968 Mexikó
1968 Grenoble
1968 Grenoble
1972 Szapporo
1972 Szapporo
1972 München
1972 München
1976 Montreal
1976 Montreal
1976 Innsbruck
1976 Innsbruck
1988 Szöul
1988 Szöul
1984 Szarajevó
1984 Szarajevó
1980 Moszkva
1980 Moszkva
1980 Lake Placid
1980 Lake Placid
1984 Los Angeles
1984 Los Angeles
1988 Calgary
1988 Calgary
1992 Barcelona
1992 Barcelona
1992 Albertville
1992 Albertville
1994 Lillehammer
1994 Lillehammer
1996 Atlanta
1996 Atlanta
1998 Nagano
1998 Nagano
2000 Sydney
2000 Sydney
2006 Torino
2006 Torino
2008 Peking
2008 Peking
2010 Vancouver
2010 Vancouver
2012 London
2012 London
1904-es Olimpiai küldöttség
1904-es Olimpiai küldöttség
Fuchs Jenő
Fuchs Jenő
1912-es Olimpiai Kardcsapat
1912-es Olimpiai Kardcsapat
Németh Imre
Németh Imre
Papp László
Papp László
Takács Károly
Takács Károly
1896 Athén
1896 Athén
1924 Chamonix
1924 Chamonix
2002 Salt Lake City
2002 Salt Lake City
2004 Athén
2004 Athén
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd
1956-os Női kéziszer csapat
1956-os Női kéziszer csapat
Puskás Ferenc
Puskás Ferenc
Balczó András
Balczó András
Magyar Zoltán
Magyar Zoltán
Borkai Zsolt
Borkai Zsolt
Tordasi Ildikó
Tordasi Ildikó
Weisz Richárd
Weisz Richárd
2014 Szochy
2014 Szochy
Bauer Rudolf
Bauer Rudolf
Posta Sándor
Posta Sándor
Tersztyánszky Ödön
Tersztyánszky Ödön
Parti János
Parti János
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
Hegedűs Csaba
Hegedűs Csaba
Zsivótzky Gyula
Zsivótzky Gyula
Foltán László
Foltán László
Vaskuti István
Vaskuti István
Varga Károly
Varga Károly
Kovács Ágnes
Kovács Ágnes
Csollány Szilveszter
Csollány Szilveszter
Nagy Tímea
Nagy Tímea
Gyurta Dániel
Gyurta Dániel
Pars Krisztián
Pars Krisztián
Risztov Éva
Risztov Éva
Keleti Ágnes
Keleti Ágnes
Fábián László
Fábián László
Mizsér Attila
Mizsér Attila
Martinek János
Martinek János
Darnyi Tamás
Darnyi Tamás
Szabó Bence
Szabó Bence
Egerszegi Krisztina
Egerszegi Krisztina
Ónodi Henrietta
Ónodi Henrietta
Czene Attila
Czene Attila
Kőbán Rita
Kőbán Rita
Igaly Diána
Igaly Diána
Kammerer Zoltán
Kammerer Zoltán
Storcz Botond
Storcz Botond
Vereckei Ákos
Vereckei Ákos
Dr. Mező Ferenc
Dr. Mező Ferenc
Pelle István
Pelle István
Kabos Endre
Kabos Endre
Csák Ibolya
Csák Ibolya
Horváth Gábor
Horváth Gábor
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Vajda Attila
Vajda Attila
Janics Natasa
Janics Natasa
Fazekas Krisztina
Fazekas Krisztina
Kozák Danuta
Kozák Danuta
Szabó Gabriella
Szabó Gabriella
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Berki Krisztián
Berki Krisztián
Szilágyi Áron
Szilágyi Áron
Berczelly Tibor
Berczelly Tibor
Kovács Pál
Kovács Pál
Gerevich Aladár
Gerevich Aladár

Olimpikonjaink (kereső)

Olimpiai érmeseink - Piller-Jekelfalussy György

Sportág vívás
Születési idő 1899-06-19
Születési hely Eger
Elhalálozás ideje 1960-09-06
Elhalálozás helye nem ismert
Olimpia Helyezés Sportág Versenyszám Egyesület
1928 5 vívás tőr csapat MAC
1932 1 vívás kard egyéni MAC
1932 1 vívás kard csapat MAC
Jekelfalussy Piller György kétszeres olimpiai bajnok  kardvívó 1960. szeptember 6-án, 61 esztendôs korában hunyt el. A magyar sport egyik legendás emlékű bajnoka, minden idôk talán legjobb magyar kardozója. Az egri születésű sportember Miskolcon teljesített katonai szolgálatot, a húszas évek végén került a fôvárosba és kezdte meg rövid, de rendkívül sikeres sportpályafutását. Az amszterdami olimpián még tôrvívóként vett részt, de kardvívásban emelkedett a legjobbak közé. A Liege-ben (1931) és a Bécsben (1932) rendezett Európa-bajnokságokon az egyéniben és a csapatban egyaránt aranyat érdemelt, majd Los Angelesben, az olimpián is kettôs gyôzelmet aratott, a csapatversenyek során veretlen maradt. Még két Európa-bajnokságon, Budapesten (1933) és Varsóban (1934) segítette gyôzelemre a magyar csapatot. A jó megjelenésű, szálfa termetű, rendkívül rokonszenves katonatiszt a kormányzó testôrségének tagja lett.
Kivételes technikai fegyvertár, hallatlan jó taktikai érzék és kötélidegek jellemezték. A világháború befejezése után edzôsködni kezdett, mesteri tevékenységének köszönhetôen menekült meg a kitelepítéstôl. Késôbb a kardozók szövetségi kapitányi tisztségével is megbízták. A melbourne-i olimpia után részt vett az amerikai Sports Illustrated magazin emlékezetes túráján, s végül Los Angelesben telepedett le, ahol edzôsködött is. A súlyos, gyógyíthatatlan betegség a római olimpia idején ragadta el az élôk sorából. Egyik hálás tanitványa, Hámori Jenő, az ugyancsak Amerikában letelepedett kardvivó olimpiai bajnok hozta haza olimpiai bajnoki érmeit, trófeáit és a Hadtörténeti Muzeumnak adományozta. 

 

 

 

Az aranyérmek története

 

Borsik Richárd írása                         

1932. kardcsapat

 

 

Az Atlanti-óceán összeszedte magát. Méltóságteljes hullámokat húzott elő a mélyből, hogy illő módon fogadhassa a Southamptonból kifutó óceánjárót, az Empress of Britain-t. Pedig nem is tudhatta, hogy az utasok között ott vannak minden idők legjobb kardcsapatának tagjai, akiknek tulajdonképpen felesleges volt hetekig utazniuk hajón és vonaton, hiszen pár forrófejű olasztól eltekintve minden, a vívást testközelből vagy újságolvasásnyi távolból ismerő ember tudta, hogy előre oda lehet nekik adni az 1932-es olimpia aranyérmét.

Persze a hat magyar pengeművész legifjabbika, a 22 esztendős bankhivatalnok, bizonyos Gerevich Aladár alighanem hálát rebegett a sorsnak, hiszen a fél Európán, az Atlanti-óceánon, Kanadán és az Egyesült Államokon át tartó hosszú úton ismerte meg későbbi nejét, az olimpiai bronzérmes tőröző Bogáthy Ernát. Mialatt az ifjú vívócsillag a legendás Santelli mestertől tanultakat rövid időre félre téve udvarolt, egy másik zseni, Jekelfalussy Piller György már azon morfondírozott, hogy miként jár majd túl az ellenfelei eszén. A vérbeli virtuóz, Petschauer Attila bezzeg nem foglalkozott ilyen dolgokkal, ő vidáman szórakoztatta útitársait, köztük a gárda balkezes ászát, Kabos Endrét, a görög felmenőkkel rendelkező Glykais Gyulát és a csapat aranytartalékát, Nagy Ernő folyamőrkapitányt.

A gazdasági világválság közepette Los Angelesbe elvergődött maroknyi, 47 tagú magyar küldöttség elámult az olimpiai lázban égő, grandiózus világon. A férfiak beköltöztek az ötkarikás történelem első olimpiai falujába, rácsodálkoztak a piros-fehér csíkos házacskákban lakó, a világ minden tájáról érkezett sporttársaikra, élvezték (napi 2 dollárért), a saját szakácsot és tolmácsot, a naponta áthúzott ágyat, közben pedig sajnálták a női csapattagokat, akiknek szállodában kellett lakniuk, és így kimaradtak a falu tarka nyüzsgéséből. Piller György el volt ragadtatva az ötkarikás eszmét szerinte maradéktalanul szolgáló olimpiai falutól, de alapos megfigyelő lévén azonnal feltűnt neki, hogy „a versenyzők létszáma nem haladta meg az amszterdami olimpiáét, de talán ez még használt is a versenyeknek, mert csak azok voltak együtt, akik minden tekintetben elérték a nemzetközi színvonalat”.   

A vívóversenyeket a hangzatos nevű „Állami Fegyvertár” üvegtetős épületében rendezték. A kardcsapat Dániát és Mexikót percek alatt pengeélre „tűzte” az előcsatározások alkalmával, és 15-1, valamint 14-2-es győzelemmel jutott a fináléba. Ott folytatódott a magyar vívóiskola, az elképesztő technikai fölényben lévő gárda 13-3-ra verte a lelkes szurkolósereg által biztatott USA kardozóit. Az olaszok elleni presztízsmeccsen a kitűnő vívókból álló talján válogatott az első asszót követően egyszerre kétszer is vezetett – először és utoljára. Ezután minden idők egyik legnagyobb olasz veresége következett, 9-2-es magyar vezetésnél Itália vérmes fegyverforgatói megtörve adták fel az egyenlőtlen küzdelmet. Az utolsó, lengyelek ellen 15-1-re megnyert összecsapás közben a Nemzeti Sport szerkesztőségében már kopogták a billentyűk, hogy a Piller, Kabos, Petschauer, Gerevich, Glykais, Nagy Ernő alkotta hatosfogat aranyérmet nyert. A kardcsapataink által szerzett olimpiai aranyérmek közül ez a diadal, erőlködés nélkül, szépségben fogant. Persze, hogy is lett volna másképp, a magyar kardozók mindegyike klasszishoz méltóan vívott.

Az első az egyenlők között Jekelfalussy Piller György volt. A fess katonatiszt a tőle megszokott taktikus, kiszámíthatatlan stílust hozta. Ellenfelei leginkább a saját kardjukba dőltek volna, mikor soros győzelméhez asszisztáltak. Piller alaposan feltérképezte őket, és kész haditervvel készült az asszóra. A csapatverseny során tucatszor lépett pástra, és ugyanennyiszer győzött, bizonyítva, hogy nem véletlenül lett ő Los Angeles egyéni bajnoka is.

Petschauer Attila a magyar sport- és közélet egyik kedvence volt. A könnyed, vérbő vívásáról és bohém természetéről ismert, tragikus sorsú sportember az 1928-as olimpián nyújtott legendás teljesítménye után Los Angelesben is alaposan megvagdosta ellenfeleit. Tizenkét fellépéséből tízszer győzött, majd az olimpia után a kardot tollra cserélve az Est újságírója lett, hogy élete fonalát 1943-ben értelmetlenül és máig sem teljesen tisztázott módon elszaggassák a Don-kanyarban.

Kabos Endre - csapattársaihoz hasonlóan - bátran pályázhat a „legnagyobb kardozó” címre, kifinomult technikája tizenhat asszóból csupán egyben hagyta cserben. Kabos aztán ’36-ban, Berlinben egyéni bajnok is lett, de Petschauerhez hasonlóan ő sem élte meg a II. világháború végét, a Margit-híd felrobbantásakor életét vesztette.

Gerevich Aladár 22 évesen, Petschauer szerint még „tankötelesként” debütált első, és élete szempontjából sorsdöntőnek bizonyuló olimpiáján, ahol már ekkor kitűnt kombinatív, elképesztő sebességű vívásával. Sok vetélytárs még akkor sem jött rá, hogy a pillanat törtrésze alatt miféle kacifántos parád-parádé után jött a gyilkos riposzt, amikor a Gerevich fiú már a rá jellemző szerénységgel nyújtotta a kezét a győztes találat után. Az ellenfelek által mókusfürgeségűnek titulált Ali tizenhat csörtéjéből tizennégyet megnyerve begyűjtötte első olimpiai aranyát, és megismerte feleségét. Olimpiai bajnokságból később született még hat, feleségből maradt az az egy. Bogáthy Erna Ali bácsit és a magyar vívósportot megajándékozta Gerevich Pállal és Györggyel.

A négy villogó kardművész mellett a Los Angeles-i sikerből derekasan kivette a részét Glykais Gyula, aki 12-10-es mérleggel járult hozzá önmaga második olimpiai csapatbajnoksághoz, és Nagy Ernő, aki nyolcszor fogott fegyvert, és hatszor győzött is.

A nevek és a számok azt mutatják, amit a korabeli fényképek: az 1932-es olimpia bajnokcsapata magabiztosan pózol a fotósok előtt, közöttük és a többi válogatott között pedig akkora volt a különbség, mint 1932 és 2005 között.

 

 

 

Mag László írása

 

 

Egy igazi "PENGE"

1932. Piller György kard egyéni


1899. június 19-én született Egerben (Heves vármegye). Vívó. Kezdetben atletizál és birkózik. Idősb Gerevich Aladár mesternél  ismerkedik a vívással, Miskolcon. 1917-ben a pécsi hadapródiskola vívóbajnoka. A kétéves sporttisztképző tanfolyamon Borsody László és Gellér Alfréd a mestere. 1925-ben szerepel először a honvédség versenyén, ahol  tőrben a harmadik,
kardban a hatodik helyen végez. A Magyar Athletikai
Club tagja, majd 1929-től vívókapitánya. Tizenkétszeres magyar bajnok, kétszer kard egyéniben, négyszer csapatban, valamint háromszor tőr egyéniben és háromszor csapatban. Hatszoros Európa-bajnok. Az 1932-es Los Angeles-i olimpia kétszeres kardvívó bajnoka. Az olimpia után visszavonul. 1927és 1932 között a magyar királyi, honvédsportoktatási tanfolyamon a birkózás, a labdarúgás, az ökölvívás és  a síelés tanára. 1932-től 1933-ig a Ludovika Akadémia vezető sporttanára. 1933-ban áthelyezik a testőrséghez. Testőralezredes. 1933-tól a Magyar Vívó Szövetség kapitánya. 1945 után a Vasas edzője. 1936 és 1956 között négy olimpiára vezeti a magyar vívókat.
Melbourne-ből nem tér vissza. Az Egyesült Államokban telepszik le.
1960. szeptember 6-án hunyt el San Franciscóban.
(Magyar Olimpiai Lexikon)
>
>
>
Olimpiatörténetünk legeredményesebb  sportága a vívás. Itt  nem oly könnyű kitűnni. Csak úgy hemzsegnek a kiválóbbnál kiválóbb eredményekkel büszkélkedő sportolók, köztük a talán már soha meg nem dönthető rekorddal, hét olimpiai elsőséggel rendelkező Gerevich Aladár, aki mellett még ott van a maga hat-hat győzelmével Kovács Pál és Kárpáti Rudolf.

 

 

Piller György, aki Miskolcon kezdett vívni, s akit talán emiatt is kicsit későn fedeztek fel, az 1932-es  Los Angeles-i olimpia kétszeres kardvívó bajnoka. Megnyerte az egyéni versenyt, s tagja volt a győztes csapatnak is. Ezzel önmagában, ebben a sportágban még nem alkotott maradandót.

Mégis úgy emlékezünk rá, mint aki kiemelkedett kor- és sporttársai közül. Úgy tartják, ő volt a legsokoldalúbb magyar olimpiai bajnok.
S ha végigtekintünk győzteseink impozáns névsorán, ez nem kis dicséret. Korának és sportágának egyik, ha nem a legszínesebb egyénisége volt. Ahogy akkoriban mondták, egy tusőr. S ez nemcsak hangzása okán hasonlít a hazardőrre. Azon a bizonyos Los Angeles-i olimpián már csak két asszó választotta el a győzelemtől, amikor is előre megmondta: Gaudinival majd csak játszik, megtréfálja az olaszokat, hadd reménykedjenek, Salafiat úgyis mindig megveri.
Így is lett.

Gaudinitől kikapott ugyan, de 5:1 arányban győzött Salafia ellen és ezzel olimpiai bajnok lett. Csapatban már nem "hazardírozott", tizenkét asszójából tizenkettőt nyert meg. Ekkor vette fel a németes hangzású Piller mellé édesanyja lánykori nevét, s lett belőle Jekelfalussy-Piller György.
A hazardőr azonban soha nem nyomta el magában a higgadt, céltudatos sportembert. Talán ez a Janus-arcú lelki alkat emelte ki őt még oly kiváló kortársai közül is. Akkoriban sem volt elég a briliáns technika, a remek taktikai érzék - Jekelfalussy-Piller mindezekkel bőven rendelkezett – a sikerhez szükség volt még valami plusz adottságra is. Nála ez az a bizonyos "19-re lapot húzok" mentalitás volt. 1933-ban a Margitszigeten rendezték az Európa-bajnokságot. Jekelfalussy az olimpia után tulajdonképpen már visszavonult, hiszen itthon óriási volt a konkurencia, s ő úgy döntött, a csúcson kell abbahagyni. De ezen a bizonyos Eb-n az olaszok elleni döntőben egy előzetesen be nem nevezett vívót akartunk szerepeltetni. Az olaszok tiltakoztak, s versenyzőnk természetesen nem is léphetett pástra.
Pillernek több se kellett, ugrasztott valakit a szereléséért, s mivel - mily bölcs előrelátás - ő viszont nevezve volt a viadalra, atilláját plasztronra cserélte, s beállt a csapatba. S ha már így tett, mind a négy ellenfelét meg
is verte. Gömbös Gyula miniszterelnök és honvédelmi miniszter, ahogy ma mondanák, nem tudott elzárkózni, s a hihetetlen produkciót egy arany cigarettatárcával honorálta.

Mindemellett Piller határozott, karakán egyéniség volt, aki a sport igazi értelmét
a megalkuvás nélküli győzni akarásban látta. 1941-ben, Bécsben rendezték a Magyarország-Németország válogatott viadalt. Az ellenfél együttesében vívott Reinhard Heydrich Obergrüppenführer, az SS titkosszolgálatának vezetője, Prága majdani helytartója is, akinek későbbi meggyilkolásáért a németek kiirtották Lidice lakóit. A magyar csapatvezetés némely tagjainak diplomáciai érzéke azt súgta, talán hagyni kellene a nagy hatalmú tisztet nyerni, magyarán le kellene adni neki az asszókat. Piller azonban, nem törődve a politikai helyzettel, egyértelműen megtiltotta ezt, s mindenkit a teljes erőből történő küzdelemre utasított.

Visszavonulása után ő is edzőként dolgozott, és  versenybíróként is tevékenykedett. Amikor még nem volt találatjelző, csak a versenyzői múlt, a
tapasztalat segítette az ítészeket, ez nem is volt könnyű feladat.
Jekelfalussyt mégis úgy aposztrofálták, hogy ő volt a legcsodálatosabb zsűrielnök, s mint mondták, még "tévedni" is zseniálisan tudott.
Az 1956-os melbourne-i olimpiára már negyedízben, mint  csapatvezető utazott
ki, s mint oly sokan, ő sem tért vissza hazájába. Rejtély, hogy a vívók tisztelt és szeretett Gyuri bácsija 57 évesen, miért határozta el magát erre a drasztikus lépésre. Talán ennek a bátor katonatisztnek elege volt már alkalmazkodni a rendszerváltozásokhoz, talán menekülni próbált nyomasztó családi életétől, talán az 1932-es olimpia emlékei vonzották vissza az Egyesült Államokba.

Ki tudja?

San Franciscóban telepedett le, s pár évig nagy sikerrel tanította kis vívóklubjában a kaliforniai vívókat.
Élete "utolsó asszójában" viszont már nem nyerhetett. A svájci gyógykezelés
ellenére a nyelvrák felülkerekedett. 1960-ban megkapta a "döntő tust". Szerencséjére nem élte meg egyetlen lánya tragikus halálát, s a modern kardvívás "továbbfejlődését" sem, amely mára szinte ellentéte lett az ő utánozhatatlan, klasszikus, magyar kardforgató művészetének.

 

San Francisco

Kétszer szólt a Magyar Himnusz a záróünnepélyen, Finnországé az EYOF-zászló

Péntek este Kelet-Szarajevóban ünnepélyesen bezárták a - Szarajevóval közösen rendezett - 14. Téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált. A ceremónia e...

Kétszer szólt a Magyar Himnusz a záróünnepélyen, Finnországé az EYOF-zászló

Talabos Attila és a vegyes váltó aranyérmes az EYOF-on

A 14. Téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál befejező napján a rövidpályás gyorskorcsolyázóink 2 arany- és 1 bronz-, a curling-válogatott bronzérmet...

Talabos Attila és a vegyes váltó aranyérmes az EYOF-on

A szocsi olimpikon szerint is az EYOF egy „kicsi” olimpiának tekinthető

Simon Ágnes – Gál Ágotával együtt – a sífutók edzőjeként vesz részt a szarajevói téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon. A korábbi válogatott spor...

A szocsi olimpikon szerint is az EYOF egy „kicsi” olimpiának tekinthető

A gyorskoris EYOF-bajnok viszi a magyar zászlót a záróünnepségen

A szarajevói téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál rövidpályás gyorskorcsolya-versenyének 1500 méteres számának győztesét, Talabos Attilát érte az ...

A gyorskoris EYOF-bajnok viszi a magyar zászlót a záróünnepségen

M4 Sport-Az Év sportolója gála: Liu Shaolin Sándor és Kozák Danuta az elmúlt év legjobbja

61. alkalommal került sor Az Év sportolója gála díjkiosztó ünnepségére, amelynek eredményét a Nemzeti Színházban hirdették ki.439 tollforgató adta le ...

M4 Sport-Az Év sportolója gála: Liu Shaolin Sándor és Kozák Danuta az elmúlt év legjobbja

Elődöntős a magyar curling-csapat az EYOF-on

Fokozódnak az izgalmak a szarajevói 14. Téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon. Csütörtökön tovább meneteltek a curlingesek, így a fesztivál utols...

Elődöntős a magyar curling-csapat az EYOF-on

Láng Júlia 7. helyezéssel mutatkozott be Szarajevóban

A szarajevói 14. Téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál harmadik versenynapján a Magyar Ifjúsági Csapat egyetlen műkorcsolyázója is bemutatkozott, n...

Láng Júlia 7. helyezéssel mutatkozott be Szarajevóban

„Az olimpiai fesztivál hangulata motivációt jelent a rövidpályás gyorskorisoknak”

A szarajevói téli EYOF-on kiválóan kezdtek a magyar rövidpályás gyorskorcsolyázók. Az első napon Talabos Attila 1500 méteren aranyérmet nyert, másnap ...

„Az olimpiai fesztivál hangulata motivációt jelent a rövidpályás gyorskorisoknak”

„Érződik, hogy a szarajevói házigazdák mindent megtesznek az EYOF sikere érdekében”

Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a 14. Téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál első felének eseményei közül többet is megtekinte...

„Érződik, hogy a szarajevói házigazdák mindent megtesznek az EYOF sikere érdekében”

Olimpiai érmeink

A magyar sportolók által eddig nyert

arany, ezüst és bronzérmek száma:


177 151 174



Platina fokozatú támogatók

 

Toyota logó

 

Gyémánt fokozatú támogatók

Arany fokozatú támogatók

  

Scitec Institute

Olympic Worldwide partners

Coca-ColaAlibaba groupBridgestoneDow PanasonicP&GsamsungToyotaVisa

Facebook
Instagram
Rss
YouTube