Dalra fakadó olimpiabarátok Sikátoron

Dalra fakadó olimpiabarátok Sikátoron

2013. 11. 11.
Megosztás

Bakonyi tájakat átszelve gördült be az olimpiai körök és egyesületek vezetőit szállító autóbusz Sikátorra, ahol az elmúlt pénteken a helyi Zsivótzky Gyula Olimpiai Kör rendezte meg soros tanácskozásukat.


A találkozó programja az október 19-ei emléknap ünnepségeinek folytatásával indult. A Magyar Olimpiai Akadémiát (a Tanács tagjaként) és a sikátori kört (elnökként) egyaránt képviselő dr. Printz János bevezetője, valamint a Vighné Kemény Teréz által tartott polgármesteri köszöntő után nyitányként fellépett a szomszédos Veszprémvarsány Gyöngyvirág Kórusa.

Hangulatos műsorukat a vendégek – dr. Jakabházyné Mező Mária főtitkár asszony vezérszólamával – dallal köszönték meg.

A program első részének előadója Horváth Vilmos, a Halmay Zoltán Hagyományőrző Olimpiai Egyesület – s nem mellesleg a szombathelyi Dobó SE – elnöke volt, aki a tőle megszokott nagyívű előadásban ismertette gyakorlatilag teltházas közönségének a kalapácsvetés történetét, bemutatva a versenyszám héroszait, külön kiemelve természetesen a névadó olimpiai bajnokunk példás pályáját, amely előtt az októbertől folytatódó megemlékezések is tisztelegnek.

Ennek jegyében került sor a 2013. évi Zsivótzky Gyula Emlékdíj átadására, amelyet a kör vezetése - az olimpiai eszme helyi ápolásának kiemelkedő támogatásáért – főtitkár asszonynak ítélt oda, aki Koczka József tanár úrral, a tavalyi díjazottal együtt vehette át az elismerést jelképező, ez alkalomra készült plakettet. Minden résztvevőnek nagy örömére szolgált, hogy az átadást és az egész rendezvényt megtisztelte jelenlétével Zsivótzkyné Komka Magdolna. Egy, a róla szóló és a háttérként csendben vetített film erejéig ott volt az elmúlt évszázad atlétája is - dr. Udvardi Erzsébetnek, Kisbér Város polgármesterének köszönhetően, aki a Zsivótzky Gyuláról készült összeállítást hozta magával a tanácskozásra.

A folytatásban az olimpiai körök, egyesületek vezetőié volt a szó. Beszámolóikból, javaslataikból ezúttal is kiderült, hogy az ország különböző részein – a MOA égisze alatt – sok tekintetben hasonló, ugyanakkor körönként számos sajátossággal bíró tevékenységet folytatnak, amelynek eseményeit, eredményeit nem is könnyű felsorolni. Különböző rendezvényekről, vetélkedőkről, kiadványokról, az olimpiai eszme terjesztésének programjairól, bevált módjairól és új ötleteiről adtak tájékoztatást a hozzászólók. Néhányan csak azon sajnálkoztak, hogy erőfeszítéseik - és ez talán általános érvényűnek is mondható – nem mindig kapják meg azt a figyelmet, amelyet az olimpiai gondolat jegyében végzett lelkes és odaadó munkájuk megérdemelne.

A tanácskozás résztvevőinek „térképére” még aznap felkerült Lesalja is. E sokak számára eddig ismeretlen majorság adott ugyanis szombat reggelig otthont a küldöttségnek, hogy előbb – az ideális novemberi időjárásban – az erdőszéli csendben megcsodálhassák a bakonyaljai csillagos égboltot, majd néhány óra múlva - Vígh Domonkosnak, a helyi kör alelnökének szakavatott vezetésével - egy frissítő sétával kezdjék ugyanott a napot.

A küldöttséget szombaton délelőtt Kisbér, Zsivótzky Gyula gyermekkorának színtere várta. Polgármester asszony és munkatársai a település bemutatásával még azoknak is több kellemes meglepetést tartogattak, akik úgy vélték, hogy jól ismerik a városka múltját és jelenét.
Az ottani program a szépen felújított Magyar Királyi Lovardában kezdődött, az ismét lendületben lévő, egyre több sikert arató helyi lovassport négylábú hőseinek és az őket irányítók produkciójának rövid bemutatójával.

A lovaglás volt az egyik fő témája a Kiskastélyban tett látogatásnak is, ahol Győr Béla, a MOA Tanácsának tagja emlékezett meg a kisbéri színekben versenyző Platthy Józsefről, eddig egyetlen olimpiai érmes lovasunkról, majd - a település történetébe ágyazva - a sportág további helyi vonatkozásai tárultak a kiállítási tárgyakról, a tablókról és az ezeket ismertető előadásból a jelenlévők elé.

Nem tervezett, de annál érdekesebb kitérőként került a programba egy rövid séta mini Magyarország főutcáján, amelynek mentén makettként hazánk legszebb, legismertebb épületei, emlékművei sorakoznak. (Érdekes megközelítésként lehetett közben kérdésként hallani, hogy az ily módon ott képviselt városaink közül hány helyen volt MOA vándorgyűlés az eddigi hatvankettő közül.)

Vannak helyek a világon, de országunkban is, ahova bármikor szívesen térünk vissza, s ha erre nincsen mód, egy idő után hiányozni kezdenek. Idetartozik például Olümpia, az ókori játékok helyszíne, de Pannonhalma is, amelynek Apátságával, történetének legújabb fejezeteivel, kiállításával a program zárásaként ismerkedhettek meg a környéken második napjukat töltő olimpiabarátok.

A tanácskozásról szóló rövid beszámolót talán annak reményében lehet zárni, hogy a közel harminc résztvevőből minél többen - együtt vagy külön-külön is - visszatérnek e tájra. Már csak azért is, mert a két napba sajnos nem minden fért bele, közben már újabb ötletek születtek, s a ködbe forduló időjárás miatt elmaradt igazi pannonhalmi kilátást is pótolni kell.

(Forrás: PJK, fotók: Krajczár Balázs)