A köztársasági elnök az Olimpiai Faluba is ellátogatott

Eltemették Grosics Gyulát, a Nemzet Sportolóját

2014. 06. 30.
Megosztás

Hétfőn vettek végső búcsút Grosics Gyulától, az Aranycsapat legendás kapusától. Az olimpiai bajnok labdarúgó június 13-án, nyolcvannyolc évesen hunyt el. A szertartáson Borkai Zsolt, a MOB elnöke felolvasta Thomas Bach NOB-elnök levelét.

Az olimpiai bajnok tornász sportvezető többek között Grosics Gyula emberszeretetét emelte ki, és azt, hogy "életre szóló élményeket kaptunk tőle", a kapus példát mutatott a mai fiataloknak. A MOB vezetője egyúttal tolmácsolta Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke neki címzett levelét, amelyben a német sportdiplomata részvétnyilvánításában minden idők egyik legnagyobb kapusának nevezte Grosicsot.

"A Földön egy csillaggal kevesebb, az égben eggyel több" - méltatta jó barátját Buzánszky Jenő, aki kiemelte, a hálóőr egész életét a futballnak szentelte.

"A hétköznapokon is bajnok maradt" - jelentette ki Balog Zoltán, aki úgy fogalmazott: "Eddig ő szolgálta a hazát, most rajtunk a sor, hogy méltóképpen megőrizzük a nevét".

A ceremónia zárásaként Kiss-Rigó László megyés püspök vezette a temetési szertartást, amely után szűk családi körben, a Szent István-bazilika altemplomában helyezték végső nyugalomra Grosics Gyulát.

A Fekete Párducnak becézett kapus emlékének tisztelegve déltől több százan rótták le kegyeletüket a koporsónál, a bazilika előtt az érdeklődők óriáskivetítőn is nyomon követhették a szertartást. MOB-vezetők mellett több volt válogatott futballista, politikus és közéleti személyiség vett végső búcsút Grosicstól, így többek között Göröcs János, Nyilasi Tibor, Mészöly Kálmán, Simicskó István sportért felelős államtitkár, illetve Demjén Ferenc énekes.

A ravatalnál virágot helyeztek el a Magyar Olimpiai Akadémia és az Olimpiai Bajnokok Klubjának képviselői is.

Grosics Gyula emlékére kedden gyászmisét tartanak a Szent István-bazilikában.

Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója Dorogon kezdte pályafutását, majd a MATEOSZ, Bp. Honvéd és a Tatabánya csapataiban szerepelt. A magyar válogatott kapuját 86 alkalommal őrizte, 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert, 1952-ben Helsinkiben pedig olimpiai bajnoki címet szerzett. Ő védte a válogatott kapuját az angolok elleni legendás 6-3-as londoni győzelem alkalmával.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Tisztelt Gyászoló Család! Kedves Sportolók, Olimpikonok! Tisztelt Búcsúzók!

„Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni.” – írta egyszer Popper Péter. Grosics Gyula tisztelte az életet. Szerencsések vagyunk, hogy rövidebb hosszabb ideig együtt élhettünk vele itt a földön, szerencsések vagyunk, hogy láthattuk őt, kezet foghattunk vele.

A világverő magyar aranycsapat Fekete Párduca, Gyula bácsiként újabb és újabb generációknak lett a példaképe. Biztos vagyok benne, hogy azok a gyerekek, akik az elmúlt években a róla elnevezett sportiskolába jártak, vagy csak megismerték élettörténetét, sportpályafutását, olyan életre szóló ajándékot, útravalót kaptak tőle, ami meghatározó lesz a jövőjük, személyiségük alakulása szempontjából. Még akkor is, ha védeni soha nem láthatták Őt élőben. Gyula bácsi a bölcsességével, emberszeretetével pillanatok alatt belopta magát a mai fiatalok szívébe. És nemcsak a fiatalokéba: egykori csapattársai, a sportvezetők, az edzők, a szurkolók és az egész magyar társadalom arcára mosolyt csalt sportolói nagyságával, tehetségével és kedves személyiségével.

A labdarúgás, a foci már az ő idejében is milliók életét befolyásoló szenvedély volt. Társaival 1952-ben, Helsinkiben egy olyan olimpián tudtak aranyérmet nyerni Magyarországnak, ahol a Szovjetunió csapata először indult és hatalmas esélyesnek számított. A döntőben azt a Jugoszláv együttest győzte le a magyar csapat, amely megállította a szovjeteket. Gyula bácsi védései kulcsfontosságúak voltak. Hihetetlen erőt és büszkeséget adott ezzel Ő, és a legendás tizenegy azokban a nehéz időkben Magyarországnak.

Ezen a szomorú napon szívünk megtelik mély, tompa fájdalommal, hiszen ismét elveszítettünk valakit, akit sosem szerettünk volna elveszíteni. Megtelik azonban büszkeséggel is. Igen, büszkeséggel, mert elhunyt olimpiai bajnokunk a mai napig igazi példakép. Életre szóló élményeket kaptunk tőle, amelyek örökre bevésődtek emlékezetünkbe. Azt tartom ezért az egyik legfontosabb feladatunknak, hogy az elődeink legendás győzelmeit, soha ne hagyjuk feledésbe merülni, adjuk tovább gyermekeinknek, unokáinknak is. Merítsünk erőt sikereikből, bátorságukból, kitartásukból! Ha elhunyt példaképeink útját követjük, és az általuk alkotott értékeket tovább visszük, nem csak ápoljuk az emléküket, de segítünk megérteni a mai fiataloknak, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki igazi bajnok legyen, mi kell ahhoz, hogy valaki legendává tudjon válni.

Álljunk meg egy percre és hajtsunk fejet elhunyt olimpiai bajnokunk megszállottsága, diadalai, emberi nagysága előtt!

Engedjék meg, hogy tolmácsoljam Önöknek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének, Thomas Bachnak a hozzám írott levelét.

Kedves Elnök Úr!

Miközben mindannyian a brazíliai labdarúgó világbajnokságot élvezzük, ma végleg búcsút veszünk az 1954-es vb egyik hősétől, a labdarúgás történetének egyik legnagyobb kapusától.

Grosics Gyula volt az 50-es évek legendás válogatottjának, a magyar aranycsapatnak a kapusa. A Fekete Párduc 86 alkalommal szerepelt a nemzeti 11-ben és három világbajnokságon védett. Csapattársaival megnyerte 1952-ben az olimpiát, Helsinkiben, két évvel a világbajnoki döntő előtt, amit sajnálatosan elveszítettek Bernben. Ugyanakkor ő volt az egyik hőse 1953-ban a híres mérkőzésnek a Wembley-ben, ahol a magyarok 6:3-ra nyerve megtörték az angolok 90 éve tartó hazai veretlenségi sorozatát.

A kapitányával és egyben barátjával, Puskás Ferenccel, akihez immár csatlakozott az égi csapatban, Grosics Gyula megváltoztatta, átformálta a sport, a labdarúgás történetét, különösen a 20. században.

Példát mutatott minden sportembernek és honfitársának. Megértette, mit jelent példaképnek lenni sportolóként, mennyire különleges helyzet ez, ami a sportban és az életben is követendő. Egy meggyőződéses ember, aki mindig hű maradt a hazájához, nem véletlenül lett a Nemzet sportolója.

Az Olimpiai Mozgalom nevében szeretném kifejezni őszinte részvétemet Grosics Gyula családjának, a magyar futballtársadalomnak, és a nemzeti sportmozgalom minden tagjának.

Mély együttérzésünkkel,

Thomas Bach

Kedves Fekete Párduc! Drága Gyula bácsi! Már most nagyon hiányzol nekünk, az olimpikonok nagy családjának. Biztos lehetsz benne, hogy soha nem felejtünk és a Te hited a megbízhatóságról, a kiszámíthatóságról, és a szabályok tiszteletéről továbbvisszük az értékrendünkben. Most már fentről nézel le ránk, kedvesen mosolyogsz, hiszen megtettél mindent annak érdekében, hogy soha ne felejtsünk el Téged. Mi pedig mostantól felnézünk Rád az égbe, ahogy felnéztünk Rád egész életedben itt a Földön is! Magyarország és az egész futballtársadalom búcsúzik Tőled, immáron az égiek csapatában játszol tovább, de szívünkben és emlékezetünkben örökké őrzünk Téged! Nyugodj békében!

(MTI-MOB, fotó: MTI/Illyés Tibor)