Méltatások

Perjámosi Sándor – sportvezető

A Dunaferr SE vezetése Perjámosi Sándor urat, az egyesület volt ügyvezető elnökét Életmű Fair Play díjra javasolja.

Perjámosi Sándor – aki 2013. július 30-án töltötte be 70. életévét – mindenkor a tisztességes versenyzés, a becsületes játék híve volt. Kézfogása többet ért minden írásos szerződésnél, az abban foglaltakat minden körülmények között teljesítette. Soha nem volt munkaügyi pere, mert ne teljesítette volna, amiben megállapodott. Munkásságára jellemző, hogy egy vezetőtársával saját pénzből létrehozták a Dunaújváros Utánpótlás Sportjáért Alapítványt, melynek egyik kiemelt feladata a nehéz körülmények között élő fiatal tehetségek támogatása.

Sportvezetői hitvallására jellemző az az eset, amely a délszláv háborúk idején egy Arany Üst nemzetközi korosztályos úszóversenyen történt. A szlovén és a horvát csapatvezetők tiltakoztak a szerb zentai úszók indulás ellen. Az elnök ekkor összehívta a csapatvezetőket és kinyilvánította, hogy az uszodában nincs helye a politikának és a verseny a gyerekekért van. Az érvelést mindenki elfogadta és a verseny nagy békében lezajlott.

Zsédely László (korábban Gergelics László) – siklóernyős

Zsédely László a legöregebb siklóernyős oktató a maga 66 évével és aktív siklóernyős. Az egyik első hazai siklóernyős, aki előtte ejtőernyőzéssel foglalkozott. 1995-ben, az első hazai siklóernyős oktatótáborban szerezte meg oktatói képesítését. Eleinte Pesten, majd egy kis Heves megyei zsákfaluban, Fedémesen kezdte el a magyar siklóernyőssport népszerűsítését, oktatását. A fedémesi oktatódomb és siklóernyős park teljes kialakítása az ő szervezőmunkáját dicséri. Amikor Fedémesen elkezdte szervezni a siklóernyős növendékképzést, a helyiség egy öregedő, tengődő falu hírében állt, ahonnan a fiatalok elvándoroltak, mert sem munkát, sem megélhetési lehetőséget nem találtak.

Mára Fedémesen fellendült a falusi turizmus, hiszen az Oktatóparkba sokan járnak siklóernyőzést tanulni, nem ritkán külföldről is. Emellett megtalálják helyüket a repülőgép-modellezők, a crossmotorosok, s a hátimotoros és trike-os siklóernyősök is sokszor előfordulnak itt, valamint van egy motoros sárkányos pilóta is, aki rendszeresen átrepül Fedémesre. 2012 óta a pesti siklóernyős oktatók rendszeresen szerveznek 20-30 főre siklóernyős tanfolyamokat Fedémesre, emellett tavaly lezajlott az első Fedémesen rendezett Nemzeti Célraszálló Verseny is, ahol a helyi csapat ezüstérmes lett. Ezeken túl szerveződik egy kétfős csapat, amely a hátimotoros versenytávrepülésben vesz részt a Fedémesi starthelyet felhasználva. E csapat a nemzetközi paramotoros világbajnokság 2014-es szezonjában indult.

Az idén komoly starthelybővítés van kilátásban, melynek szervezőmunkája Laci bácsira hárul, aki a fedémesi siklóernyős szakosztály ügyes-bajos dolgait is intézi. Munkájából nincs anyagi haszna, tetteivel csupán erkölcsi megbecsülésben részesül. Az oktatásért nem kér a kötelező egyesületi tagdíjon, MRSZ-tagdíjon kívül egyéb tandíjat, de ezek sem őt illetik, hiszen a HFFA-egyesületnek fizeti be őket. Sőt, a nyugdíjának túlnyomó részét az Oktatópark üzemeltetésére költi (folyamatos talajrendezés, szárzúzás, folyamatos fűnyírás, szélzsákok telepítése, napernyők telepítése, a kabinban gázpalack cseréje stb.), így gyakorlatilag semmije sem marad. Napról napra él, a szállásának gázszámláját késve fizeti be, s télen alig fűt. Spártai körülmények között él egy kis házban, amely nem az övé, csak afféle gondnoka a portának. Ottmaradását a ház és a porta rendben tartásával fedezi, de mivel a ház eladó, ez is csak ideig-óráig működik. Mindezek ellenére egyetlen cél lebeg a szeme előtt: az Oktatópark ügyei és a siklóernyőzést tanulni vágyó növendékek képzése.

Zvada László, jelölő: „Évek óta látva ezt az elhivatottságot és életbölcsességgel megáldott remeteéletet, határozott véleményem, hogy ha valaki kiérdemli a Fair Play Életműdíjat, az Laci bácsi mindazért, amit a magyar siklóernyőzésért majd’ két évtizede tett és tesz a mai napig folyamatosan!”

Kmegy Dániel – birkózó

Jelölve Lőrinczy László, az Abonyi Birkózó Club elnöke által.

A 2013-as évben a válogatott versenyző, Molnár József magyar bajnoki döntőn birkózott Kmegy Dániellel, a Vasas-Ceglédi VSE versenyzőjével. A versenyző a mérkőzés hajrájában megsérült, de Kmegy Dániel nagyszerű erényeket csillogtatva nem élt vissza a lehetőséggel, amely révén a hőn áhított bajnoki címet megszerezhette volna, hanem ellenfele segítségére sietett. A sportban mindenki győzni szeretne, de nagyon fontos, hogy tisztességes küzdelemben történjen mindez. Az igazán jellemes versenyzők képesek arra, hogy akkor, abban a pillanatban, a másodperc tört része alatt, „ösztönösen” a versenytárs segítségére siessenek. Úgy gondoljuk, hogy Kmegy Dániel ezzel a cselekedetével méltó a díjra!

Kiss Zsolt és Palacsa Dorottya – curlingversenyzők

Jelölve a Magyar Curling Szövetség által.

A 2013-as curling vegyespáros világbajnokság csoportkörében, 2013. április 13-án történt az eset a Palancsa Dorottya és Kiss Zsolt alkotta magyar válogatott, valamint a címvédő svájci csapat, Nadine Lehmann és Martin Rios mérkőzésén. A vegyespáros mérkőzések általában 8 endig, azaz játékrészig tartanak, ha annak végén az eredmény döntetlen, extra end következik. Curlingben az a csapat a kedvezményezett adott endben, amelyiké az utolsó kő elengedésének joga. Ez mindig a megelőző endet elveszített csapat joga.

A tárgyalt mérkőzésen a 7. end végén 8-6-ra vezetett a svájci fél, az adott endet ő nyerte 2 kővel, így a kedvezmény a magyar csapatra szállt az utolsó endben. Ez azt jelenti, hogy ha 2 pontot szerez, extra end következik. Ha annál többet, akkor megnyeri a mérkőzést.

A svájciak hölgy játékosa csapata utolsó kövének elengedésekor technikai hibát jelzett a pályába épített szerkezet, vagyis azt jelezte, hogy a megengedettnél később engedte el a követ. Ilyenkor a vétkes követ ki kell venni a játékból, és az elengedését megelőző helyzetet kell újra felállítani a pályán. A szerkezet jelzésének ellenére sem Kiss Zsolt, sem a svájci férfi játékos nem látott szabálytalanságot a kő elengedésénél, így felmerült a gyanú, hogy a szerkezet tévesen jelzett. A bírói testület negyedórás tanácskozást követően végül vétkesnek ítélte a svájci felet, így a kő elengedését megelőző, magyar szempontból nagyon kedvező állás maradt érvényben Zsolt utolsó kövének elengedése előtt. Zsoltnak így egy egyszerű megoldással lehetősége nyílt kiharcolni a győzelmet. Azonban ő inkább rosszul dobta el utolsó kövét, így csak 1 pontot szerzett a magyar csapat, amely a mérkőzés 8-7-es végeredményét jelentette Svájc javára.

Ez volt a magyar páros egyetlen elvesztett meccse a világbajnokságon, amelynek megnyerésével sporttörténelmet írt. Egyrészről megszerezte a magyar curling sportág első világbajnoki aranyérmét, másodszor pedig több mint 30 év után szerzett Magyarországnak téli sportágban világbajnoki trófeát.

Grátz Benjamin – úszó

Jelölve a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) által.

A Százhalombattai Úszó Egyesület versenyzője a 2013-as úszó országos bajnokságon holtversenyben végzett az 50 méteres pillangóúszás elődöntőjében Dudás Dániellel a 8. helyen. Mindez azt jelentette, hogy szétúszást kellett tartani a két úszó között, hogy ki kerül a nyolcas fináléba. Hihetetlen, ami történt, de az első ráúszásban ismét holtverseny alakult ki (mindketten 25,63 másodperc alatt értek célba), így újabb szétúszás következett.

Az utolsó felvonás előtti szerelésigazításnál baj történt, elszakadt Dudás Dániel úszószemüvege, és nem volt nála másik. Ezt látva Grátz Benjámin a saját tartalékszemüvegét adta át vetélytársának – aki aztán a második ráadásban 18 századmásodperccel megelőzte őt.

A Magyar Úszó Szövetség úgy gondolja, hogy Grátz Benjámin példát mutatott sportszerűségből, a fair play szellemiségében cselekedve bizonyította: egy ilyen kiélezett helyzetben is lehet nemes riválisként tekinteni a versenyzőtársra, ellenfélként s nem ellenségként kezelni őt. Benjámint nemes tette után külön is megünnepelte a debreceni közönség, mintegy igazolva: a fair playjel mindenki nyertessé válik.

Kőhegyi Zoltán – karatézó

A Magyar Karate Szövetség Kőhegyi Zoltán sportolót példaértékű tettéért jelöli fair play díjra. A budapesti karate Európa-bajnokságon való induláshoz -67 kg-os kategóriában Kőhegyi Zoltán utolsó győzelmével és a korábbi sorrend megfordításával szerezte meg a jogot. A fiatal sportoló hamarosan újabb meglepetéssel szolgált: visszalépett a versenytől, s az indulási jogot átengedte versenytársának, S. Kovács Ádámnak, aki a magyar karate történetének legeredményesebb versenyzője.

Kovács Ádám Világjátékon nyert aranyérmet, többszörös világ- és Európa-bajnoki érmes, 13-szoros magyar bajnok. Sajnálatos módon S. Kovács Ádám egy betegség és az egyik torna törlése miatt csupán egyetlen pontszerző versenyen tudott részt venni az Eb előtt, így nem volt esélye kvalifikálni magát. Kőhegyi – ismerve a helyzetet és az MTK klasszisában rejlő potenciált – a vezetőségnek címzett levelében átadta az indulás jogát példaképének.

A történtek után Ádám fantasztikus versenyzéssel Európa-bajnoki bronzérmet szerzett és a döntőbe jutásért is vitatott módon kapott ki. Ádám ezzel a viadallal befejezte versenyzői pályafutását, s a hazai közönség előtti csodálatos versenyezést Kőhegyi Zoltánnak is köszönheti!

Király István – triatlonista

Anheuer Kristóf, mint magyar válogatott triatlonista javasolja Király Istvánt, bajai, szintén válogatott versenyzőtársát a Fair Play Cselekedet kategóriában az elismerésre. „István példamutató sportszerűségével az országos bajnokságon való indulásomat és ennek eredményeképp a londoni világbajnokságon való versenyzésemet tette lehetővé.”

„A sprint triatlon OB-ra való utazásom közben, egy órával az indulás után vettem észre, hogy otthon felejtettem a kerékpáros cipőimet, amelyek nélkül nem tudtam volna versenyezni. Visszafordulni már nem volt időnk, mert lekéstem volna a rajtomat, így felhívtam Istvánt, aki jóval közelebb lakott a verseny helyszínéhez, hogy kölcsön tudna-e adni egy pár cipőt a versenyre. Annak ellenére, hogy elindultak már otthonról, visszafordult és hozott nekem felszerelést. Hozzátenném, hogy a verseny kvalifikációs verseny volt a vb-re és mindketten ugyanazért az egy finanszírozott kvótáért versenyeztünk.”

Hosszú Katinka – úszó

Bár az élsportolók az év legfontosabb eseménye előtt szeretnek burokban készülni, az utolsó simításokat a világ zajától távol megtenni, Hosszú Katinka a magyar úszósport, de talán kijelenthetjük, Magyarország érdekeit szem előtt tartva félretette ezeket az igényeket.

2013 júliusában páratlan lehetőséget kapott hazánk, hogy elnyerje a 2021-es úszó, vízilabda, műugró, szinkronúszó és nyíltvízi úszó világbajnokság rendezési jogát. Ennek érdekében valóban az ország legfontosabb emberei mozdultak meg, a pályázati bizottságot személyesen Orbán Viktor miniszterelnök vezette – ugyanakkor fontos volt, hogy egy, a döntéshozók körében ismert sportoló is fellépjen a prezentáción. A választás Hosszú Katinkára esett, aki az előző esztendő őszén sosem látott teljesítményt nyújtott a FINA rövid pályás úszó Világkupa-sorozatban, továbbá elnyerte a legjobb női versenyzőnek járó különdíjat a FINA rövid pályás világbajnokságon, Isztambulban. A FINA-családban hatalmas népszerűséget kivívó úszónő első szóra vállalta, hogy személyesen csatlakozik a pályázati csapathoz, és július 19-én beszél a FINA Bureau tagjai előtt a barcelonai prezentáción.

Katinkának így sosem tapasztalt módon kellett rákészülnie a vb-re: nyolc nappal az úszóversenyek rajtja előtt kiérkezett a vb helyszínére, minden nap máshol kellett edzenie, hiszen a hivatalos helyszín csak négy nappal a rajt előtt nyílt meg az úszók előtt. Ő azonban a nemzeti ügy érdekében vállalta ezeket a kihívásokat is – így együtt ünnepelhetett a sikeres pályázást követően, aztán természetesen mi ünnepeltük őt, hiszen két arany- és egy bronzérmet nyert Barcelonában.

Kiss Péter – hegymászó

Kiss Péter, a 2013-as Kancsendzönga-expedíció során rendkívül humánus, segítő szándékkal viselkedett bajba jutott társával, Erőss Zsolttal a sikeres csúcstámadást követő reggelen, amikor fáradtan, 8000 méteres tengerszint feletti magasságban visszafordult, hogy segítségére legyen a csonkolt lábú, kimerült és emiatt erősen lemaradó Erőss Zsoltnak. Az expedíció rádióján többször is jelezte, hogy segíteni igyekszik rossz állapotba került csapattársán. A nagyobb magasságba való visszatéréssel Péter jelentős kockázatot vállalt magára. Az expedíciós hegymászásban ez a cselekedet szinte példa nélküli sportszerűségről, emberségről tanúskodik!

Kiss Péter több hazai hegyi és barlangi mentőszolgálat tagjaként is igazolta társai iránti segítőkészségét.

Tájékoztatásul jegyezzük meg, hogy Kiss Péter tragikus balesete nincs feltétlen összefüggésben a segítségnyújtással. Aznap hajnalban még három mászó vesztette életét azon a terepen, azonos módon – kicsúszás, lezuhanás következtében. Mindamellett kétségtelen, hogy a társáért való visszafordulás csökkentette Kiss Péter saját esélyeit a hegyről való biztonságos lejutásra.

Vajda Vilmos – kajak-kenu szakedző

A Bp. Építők kenucsapatában versenyzett, ahol később, 1964. és1972. között edző is volt. Ezt követően a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szakfelügyelőjeként dolgozott egészen 1988-ig. Ez idő alatt az ifjúsági válogatottat is ő irányította. 1988. és 1996. között a felnőtt válogatott szövetségi kaptánya volt. A barcelonai és atlantai olimpián három aranyérmet szerzett a válogatott az irányítása alatt.

Vajda Vilmos egész munkásságát a kajak-kenu sport felvirágoztatásának szentelte. Meghatározó szerepe volt, hogy az ifjúsági válogatottban a sikeres fizikai és technikai felkészítésen túl erkölcsi és etikai normákat is megkövetelt a versenyzőktől és edzőktől. Nagy empátiával és kiváló pedagógiai érzékkel kezelte az időnként felmerülő nehéz helyzeteket.

Kiemelkedő szerepe volt a kajak-kenu sport elterjesztésében Magyarországon. A mai klubhálózatot Vajda Vilmos alapozta meg szakfelügyelőként. Személyesen járt el a vidéki városokba támogatást szerezni az új egyesületek megalapításához. Ezekbe az egyesületekbe ő delegálta az edzőket, ezzel sokaknak biztos megélhetést szerezve. Ezek az egyesületek azóta az elmúlt évtizedekben világ és olimpiai bajnokok sorát szállították.

Szövetségi kapitányként nem volt könnyű dolga, amikor dr. Parti Jánostól átvette a csapatot. Sikerült rendeznie a megbomlott csapategységet és a nagy nevek felkészítése mellett sikeres fiatalítást hajtott végre (Dónusz Éva, Cigány Kinga, Horváth Csaba, Kolonics György, Pulai Imre, Novák Ferenc, akiket korábban már az ifjúsági válogatottban is menedzselt). Erkölcsi tartásával és példamutatásával mindenkor mértéket adott a válogatott edzőinek és a felkészülésben részvevő szakembereknek.

A szakmai irányítás mellett a 80-as évek végétől több mint húsz éven át a TF szakedzői képzését is vezette. Szakemberek sorának adta át tapasztalatait és tudását.

Vajda Vilmos idén június 16-án lesz 80 éves. Életútja például szolgálhat ma is, ahogy Vajda Vilmos tisztességgel és szakmai tudással sikeres életpályát futott be a sportban.

Sándor Károly – labdarúgó

Sándor Károly – az Akadémia névadója – 1928. november 26-án született a szegedi Móravárosban. Itt is kezdett futballozni a Móravárosi Kinizsiben. 1947 óta az MTK játékosa, ahol 19 éves korától 36 éves koráig 17 esztendőt töltött el. 1951-ben, 1953-ban és 1958-ban bajnokságot nyert a csapattal. Csikar 379 bajnoki mérkőzésen 182 gólt ért el az MTK tagjaként. 21 nemzetközi mérkőzésen szerepelt, melyeken összesen 11-szer volt eredményes. 1952-ben Magyar Népköztársaság Kupát, 1955-ben és 1963-ban Közép-Európai Kupát nyert, 1964-ben pedig KEK döntőt játszott.

A válogatottban 1949. és 64 között 75 alkalommal lépett pályára, 27 gólt szerzett. 1957-től ő lett a csapat kapitánya. Részt vett az 1958-as svédországi és az 1962-es chilei világbajnokságon. 1964-ben játszott az Európa-válogatottban is.

A legendás Csikar, a nagyszerű magyar jobbszélső, az egyik legnépszerűbb magyar játékos volt a hazai futball legragyogóbb időszakában, az 1950-60-as években. Rendkívüli gyorsasága, a vakmerőséggel határos bátorsága, lendületes elfutásai, csukafejesei egyaránt pompás mozzanatai voltak játékának. Értékes csapatjátékosnak is bizonyult. A kiszámíthatatlanul cselező, ravasz, emellett nagyszerűen centerező, gólerős Csikar specialitása az alapvonal közeléből, rendkívül éles szögből – a legendás Sándor-szögből – leadott váratlan lövés volt. Színes egyénisége miatt nemcsak a szurkolók rajongását, hanem a játékostársak barátságát is kiérdemelte.

Életútját több kitüntetéssel is elismerték: 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemérem Középkeresztjét, 1998-ban a Magyar Köztársaság Elnökének Arany Emlékérmét vehette át.

Nagyszerű futballista, ellenállhatatlan jobbszélső volt, ezt mindenki tudja róla. Ha kicsivel jobb viszonyt ápol Sebes Gusztávval, akkor nem kellett volna „megrekednie” 75 válogatottságnál; és akkor is több címeres mezes fellépést számlálna, ha visszavonulásának évében, 1964-ben – amikor még Európa All Star csapatában is játszott – hallgat azokra, akik kérlelték: legalább addig maradjon a pályán, amíg megtalálják az utódát. Eredeti humorával azt szokta mondani: „Ezek szerint még ma is játszanom kellene...”

Elsősorban mégsem a ragyogó labdarúgótudása, hanem az élete miatt kell tisztelni. Őszinteségével, hűségével, emberi tartásával a pázsiton nyújtott legemlékezetesebb alakításait is felülmúlta. Ahogyan a futballban az MTK, úgy privátim a humánum bajnokává emelkedett. Noha a móravárosi Cserepes soron soha nem lakott jól, és Pestre kerülésekor, a Hungária körúti csapat közös ebédjén kiderült, hogy nem tud késsel-villával enni, elemi igény volt benne a kulturális felzárkózásra.

Felzárkózásra? Mindenkit lehagyott! (Ahogyan a szélen is.) Jóllehet, csak hat elemit végzett, az évtizedek során annyit olvasott és foglalkozott a képzőművészettel, hogy avatott ismerőjévé vált mindenekelőtt Déry Tibornak, Ernest Hemingwaynek, Stefan Zweignek és megannyi nagy festőnek, élükön idősebb Markó Károllyal. A hajdanán csóró „Csikar” műgyűjtő lett, és komoly könyvtárra lehetne büszke, ha egyáltalán előhozná, milyen magaslatokra jutott. Mert sok minden áll közel hozzá – leginkább az emberek –, de a dicsekvés a legkevésbé sem. Bámulatos fejlődésével magamagát – és örökös társát, Évát – ajándékozta meg: másra szerinte ez nem tartozik...

Dehogynem. Mint minden alkotás, amely iskolát teremt, vagy egyszerűen csak lenyűgöz, a közösség elé kívánkozik, és annak messzemenő elismerésére érdemes.

Sándor Károly esetében az életműről van szó…

Pérez Carlos – kézilabdázó

Karrierjét szülőhazájában, a Ciudad Havanna együttesében kezdte. 1997-ben igazolt Magyarországra, Ivo Díazzal, Rolando Uríosszal és Julio Fisszel együtt. Pár évvel később a magyar állampolgárságot is megkapta, így bemutatkozhatott a magyar nemzeti csapatban is. A kubai különítményből rajta kívül csak Díaz és a tragikusan elhunyt kapus, Vladimir Hernandez mutatkozott be a válogatottban.

A Veszprémmel tizenkétszeres magyar bajnok (1997 óta megszakítás nélkül, kivéve 2000-ben és 2007-ben), a válogatottal pedig két olimpiai negyedik helyezés a legjobb eredménye.

A nemzeti csapatban összesen 39 mérkőzésen játszott, ezeken 240 gólt szerzett. Londonban tagja volt a 2012. évi nyári olimpiai játékokon negyedik helyet szerző férfi kézilabda-válogatottnak, de sajnos a torna elején szerzett sérülése miatt nem tudott végig a csapat rendelkezésére állni.

2013 februárjában a katari Al-Shamal csapatába szerződött. 2013. június 9-én a Veszprém- Világválogatott kézilabda-mérkőzésen búcsúzik el egykori csapatától.

Makó László – karatemester

A kisvárdai Kyokushin Karate DO SC egyesület elnöke és edzője, 3 danos Sensei. Egykor a nyíregyházi válogatott tagjaként többszörös országos versenyeredménnyel büszkélkedik egyéni és csapatversenyben egyaránt. Klubja 2013. november 9-én ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját, mely időszak alatt a forrás- és támogatáshiányoktól szenvedő egyesületet Markó László szenvedélyes sportszeretete és áldozatos munkája tartotta össze. A klub a mai önállóan, non-profit szervezetként működik. Ez a Szabolcs megyei csapat olyan, mint egy nagy család; Makó László a tanítványait szinte a gyerekeiként kezeli. Az egyesület három évtizede során rengeteg hazai- és nemzetközi eredményt tudhat magáénak. A klub legeredményesebb tagja Rétfalvi Tamás válogatott versenyző, aki többek között miniszteri kitűntetésben is részesült „Magyarország jó tanulója- jó sportolója” bátyjával, Rétfalvi Attilával egyaránt.

Markó László növendékei nem csak a harcművészet, hanem az iskolai tanulmányi versenyeken is helyt állnak, a legjobb egyetemeken tanulnak tovább, később pedig sikeresen veszik a nagybetűs „ÉLET” kihívásait. Az országosan elismert „HEGYEM” mozgalom keretén belül lehetőség nyílt a kisvárdai klubban is a hátrányos helyzetű, sportolni vágyó fiatalok foglalkoztatására, amire talán ebben a térségben van a legnagyobb szükség. A klub ereje mind a mai napig a családokban és a klub összetartó erejében rejlik, ennek eredményeként igazi sportemberek születtek a fair play szellemiségében. Évfordulójukat megünnepelve színvonalas Nemzetközi Jubileumi Gála keretein belül mutatták be magukat és munkásságukat teltházas nézőtér előtt. A belépés a Gálára ingyenes volt, ezzel is népszerűsítve a kyokushin karate szellemiségét, a csapatok és egyesületek összetartó erejét. Ilyen rendezvényre eddig még az ország ezen részén nem került sor.

Markó László számára fontos a céltudatos és egészséges önképpel rendelkező fiatalok kinevelése, akik felesleges energiákat az edzőtermekben és a küzdőpáston vezetik le. Edzései során szép számmal fordul elő, hogy szülők és gyermekeik edzenek együtt, régi karatékák gyerekeikkel térnek vissza; ez az igazi visszaigazolás és elismerés az edzői munkásságnak.

Dr. Pavlik Gábor – orvosprofesszor

1973. január 1-től a Magyar Testnevelési Főiskolán, ma a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán (TF), az Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszékén 1988-tól, mint egyetemi tanár, 2012-től, mint professor emeritus végzi munkáját.

A Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájában témavezető, sikerrel végzett PhD hallgatói száma 9. A PhD képzés keretében a Sportélettan kurzus vezetője és oktatója. 1986 óta részt vesz a sportorvosi szakvizsgáztatásban és a szakvizsga előkészítő tanfolyamokban, jelenleg a szakvizsga bizottság elnöke. 1980-ban megszerezte az orvostudomány kandidátusa, 2004-ben az MTA Doktori fokozatot.

„Élettan - Sportélettan" tankönyve 2011 őszén jelent meg a Medicina kiadónál.

Korábban a KSI atlétikai szakosztályának és a Ferencváros vízilabda, kézilabda és jégkorong szakosztályának volt az orvosa. 1983-tól 2008-ig (26 évig) a vízilabda válogatott orvosa, számos világversenyen, köztük 6 olimpián vett részt.

A Magyar Sportorvos Társaság vezetőségi tagja, 2010 decemberétől a Társaság elnöke. Vezetőségi tagja a Magyar Élettani Társaságnak is, tagja a Magyar Kardiológusok Társaságának és a Magyar Hypertonia Társaságnak. 1991-től tagja a Sportegészségügyi Szakmai Kollégiumnak.

Nem tartozik szorosan az oktatói feladatokhoz, inkább nevelői tevékenységnek tekinthető, hogy 1984 óta rendszeresen – évente általában négyszer – zenei ismeretterjesztő előadásokat tart a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán. Ennek célja, hogy a fiatalok ne csupán a szakmájukba vágó ismereteket szerezzék meg, hanem más téren is emeljék az oktatók az intézmény szellemi színvonalát. Először csak lejátszóról, majd vendég művészekkel mutatta be a zenei darabokat a tanulóknak. Rövidesen a végzett hallgatók is visszajártak óráira, később az intézményen majd Budapesten kívül is hatalmas érdeklődés övezte ezen tevékenységét. Budapesten és vidéken tart zenei ismeretterjesztő előadásokat, rendszeresen műsorvezető az „Orvosok a zenében, prózában és képzőművészetben" sorozatban.

Díjai közül kiemelkedő a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje és Tiszti keresztje kitüntetése.

Dobor Dezső – sportújságíró

Dobor Dezső az egyik legfelkészültebb sportújságíró, aki kommentátorként, riporterként, szerkesztőként több mint 40 éve folyamatosan a magyar sport szolgálatában áll és megszállottan a sport népszerűsítését tartja küldetésének, elsőrendű szempontként figyelve a fair play szellemére.

A Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Magyar Sportújságíró Szövetség alelnöke, aki fontos sportdiplomáciai munkát is végez, mint a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) elnökségének tagja (2009-ben és 2013-ban választották az elnökség tagjai közé).

Eddig kilenc olimpiáról tudósított (hét nyári és két téli), munkáját több elismerés is kísérte (MOB-díj, Ezüstgerely-díj, Nemzeti Sportszövetség Az év riportere díja, Palermo város különdíja a Nemzetközi sportfilmfesztiválon a Puskás filmjéért, a Sportújságírás világnapján a MUOSZ kitüntetése).

A világhírű sportemberekről készített, egyenként 30 perces portréfilmek sora szegélyezi eddigi munkáját (Carl Lewis, Lee Haney, Papp László, Puskás Ferenc, Franz Beckenbauer, Eusebio, Ayrton Senna). További emlékezetes filmek és sorozatok: A világ nagy football klubjai (Ajax, Liverpool, Milan, Real Madrid) , A brazil foci a csúcson, Diadalív, 12x6o perces olimpiatörténeti vetélkedő az MTV-n, Olimpiai Arcképcsarnok (az összes magyar olimpiai aranyérem történetének video feldolgozása).

Tevékenységének másik jelentős vonala, hogy 1985 óta a magyarországi kiemelt világversenyek sajtófőnökeként tevékenykedik. Különösen sok jeges világverseny sajtófőnöke: legutóbb 2014 januárjában és 10 évvel korábban a műkorcsolya Európa-bajnokságon, a gyorskorcsolya világbajnokságon és a short track világbajnokságon is a lehető legmagasabb szinten látta el a sajtófőnöki teendőit.

(További kiemelt sajtófőnöki munkák: Kosárlabda BEK döntő, FORMA I, Atlétikai Mobil Grand Prix, súlyemelő világ- majd Európa-bajnokság, női kosárlabda Európa-bajnokság, ökölvívó világbajnokság, atlétikai Európa-bajnokság, mezeifutó Európa-bajnokság, judo Európa-bajnokság, Spar Budapest Maraton, Bécs-Budapest Szupermarathon, Éjszakai Futás, Szigeti Sportfesztivál, Országos Női Sportfesztivál, nemzetközi sportfilmfesztivál).

KSI SE

A Központi Sportiskola (Központi Sport- és Ifjúsági Egyesület) 2013-ban ünnepelte 50 éves jubileumát. Joggal állíthatjuk, hogy a sport oktatásával egybekötve a fair play, a becsületes játékra való nevelés mindvégig oktatási programjuk része volt. Ezt mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy az elmúlt ötven év során több mint 10 KSI-be járt sportoló kapott Fair Play díjat. A díjat Hazsik Endre, a klub elnöke veszi át.

Monspart Sarolta – tájfutó, sportvezető

Monspart Sarolta (Budapest, 1944. november 17.–) tájfutó világbajnok, tizennégyszeres magyar bajnok, sífutásban hatszoros magyar bajnok. Az első nő Európában, aki három órán belül futotta le a maratoni távot. Aktív sportpályafutását kullancs okozta betegség, (enkefalitisz) szakította meg. Ma nőket buzdít arra, hogy egészségesen éljenek, és ennek egyik lehetséges módja a futás.

1963-ban érettségizett a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. 1960-ban a Budapesti Pedagógus színeiben kezdett komolyan futni. 1969-ben igazolt át a Budapesti Spartacushoz. 1964. és 1977. között sorozatban 14 magyar egyéni bajnoki címet nyert tájfutásban. Emellett 9 váltó és 11 csapatbajnoki címet szerzett, így összességében 34-szeres tájfutó magyar bajnok.

Telente sem pihent, sífutásban a Vasas SC versenyzőjeként begyűjtött 6 magyar bajnoki címet. A nagy sikert az 1970-es évek hozzák meg számára, 1972-ben első nem skandinávként győzött a Csehszlovákiában rendezett tájfutó világbajnokságon. 1976-ban első nem skandinávként megnyerte a Svédországban rendezett 5 napos tájfutóversenyt, az O-Ringent. 1978-ban maratoni futásban lett világbajnoki ezüstérmes. Időközben két diplomát is szerzett: elvégezte az ELTE matematika-fizika szakát, és a Testnevelési Főiskola sportvezető és szakedző szakát.

Jelenleg az Országos Egészségfejlesztési Intézetben dolgozik. Egyebek mellett a Johan Béla Népegészségügyi Programban vesz részt, s az Avon országos női mozgásprogram szakmai vezetője. A Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány elnöke volt 2004 októberéig.

2003. június 23-án Mádl Ferenc köztársasági elnök érdeméremmel ismerte el Monspart Sarolta páratlan munkásságát. Monspart Sarolta két ízben volt jelölt a Nemzet Sportolója címre, amikor Puskás Ferenc, majd Zsivótzky Gyula halálával a tizenkét hely egyike megüresedett. 2010-ben Príma-díjban részesült.

Kenyeres Bendegúz (moderntánc-versenyző)

Kenyeres Bendegúz 11 éves dorogi lakos. 4 éves kora óta táncol, nagyon sok elismerésben volt és van része, mindene a tánc, felnőtt korában tánctanár szeretne lenni. „Amiben jeleskedem az Hip-hop, Electric, Break, Street táncfajták. Nagyon sokat edzek, emellett még színészetet, akrobatikát, balettot is gyakorlok. Esztergomban a Carmen TSE-ben vagyok leigazolt sportoló. Azért szeretnék erre a pályázatra jelentkezni, hogy sok velem egykorú fiatalnak megmutassam, hogy a tanulás melletti szabadidőben mennyi mindent lehet csinálni sikerrel, s ez csak akarat, kitartás és szeretet kérdése.”

2011-ben világbajnokságon Electric III. hely, Street III. hely. Ezekért a teljesítményekért megkapta az Érdemes Sporttáncosi díjat. Világbajnokságon Break I. hely, 2012-ben világbajnokságon Street I. hely, Electric duo III. hely ezért pedig Versenyzői Nívódíjban és Érdemes Sporttáncosi díjban részesült. Break I. helyet és Electric I. helyet is szerzett. Mikulás Kupán kategóriáiban aranyérmes. 2013-ban Magyar Bajnokságon Hip-hop I. hely, Electric II. hely, Break I. hely Show I. helyezések. Anyagi okok miatt tavaly csak a Show vb-re tudott kimenni ahol döntőt táncolt és VI. lett, Mikulás Kupán aranyérmes. 2014-ben Klauzál kupán Break-különdíj, Hip-hop I. hely, Show I. hely. Összesen eddigi pályafutása alatt 52 aranyérmet, 17 ezüstöt, 21 bronzot nyert, 25 kupát, 6 plakettet gyűjtött. Ezeket szólóban, duóban és csoportban szerezte. Kétszer is indult a Csillag Születik tehetségkutatóban 6 évesen a 2. fordulóba jutott, de a nagyokkal akkor még nem tudta felvenni a versenyt.

„Nagyon szeretném, ha a tudásom, kitartásom és eredményeim alapján valami szerencse is mellénk szegődne. Szüleimnek nagyon megterhelő mind időben, mind anyagiakban ez a sport, de mindent megtesznek azért, hogy az álmom valóra váljon. Két nagyobb fiútestvérem van, sajnos mindhárman betegen születtünk, nem beigazolódott úgynevezett Joubert szindrómában szenvedünk. Emellett a legidősebb bátyám autóimmun betegségben, a kisebbik bátyám középsúlyos agyfejlődési rendellenességben szenved, én meg 2 éves korom óta lisztérzékeny vagyok, elég komoly diétát kell tartanom egész életemben.”

Snétberger Ferenc – gitárművész

A salgótarjáni, hatgyermekes roma családból származó, Kossuth- és Liszt-díjas