Volt az év vívója, és maradt le olimpiáról, negyed évszázada él és dolgozik Németországban, ahol az utánpótlást neveli a pástra. Szöul bajnoka, Bujdosó Imre hatvan éves, őt köszöntjük.
Bujdosó Imre 1959. február 12-én született Berettyóújfaluban. Egy éves volt, mikor családjával a fővárosba költöztek. Pályafutását 1971-ben kezdte a BSE színeiben, nevelőedzője Tolnay Kornél volt. Már fiatalon szép eredményeket ért el, hiszen '74-ben országos serdülőbajnok lett egyéniben, '79-ben pedig junior világbajnoki érmet akasztottak a nyakába. A magyar vívóválogatottnak 1982-ben lett tagja, és ugyanebben az évben a római vb-n a kardcsapattal aranyérmet ünnepelhetett.
A Los Angeles-i olimpiára már utazhatott volna, de a szocialista országok bojkottja miatt, a teljes magyar csapattal egyetemben itthon maradt. 1986-ban a világbajnokságon egyéniben ezüstérmet nyert, csapatban pedig negyedik lett. Ilyen sikerek után őt választották akkor az év vívójának. Egy évvel később átigazolt a Vasasba. Az 1988-as szöuli olimpián egyéniben a legjobb nyolcban lett volna a helye, de a játékok előtti kényszerű edzőcserék igencsak rányomták a bélyeget a teljesítményére. Ám amit itt a „sors elvett", azt a csapatversenyben visszaadta, hiszen egy végletekig kiélezett döntőben, végül a Bujdosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György, Szabó Bence összetételű férfi kardcsapat diadalmaskodott, és állhatott fel a dobogó legfelső fokára. 1991-ben mind az Eb-t, mind a vb-t megnyerték a csapattal, ám sajnos egy évvel később a barcelonai olimpián nem sikerült az aranyak tekintetében duplázni, és „csak" az ezüstérmet sikerült elhozniuk.
A Testnevelési Főiskolán '82-ben szakedzői, '91-ben pedig sportszervezői diplomát szerzett. A 1993-as bonni világkupán ajánlottak fel neki egy edzői állást a Német Olimpiai Központban, Koblenzben. Elfogadta, azóta is ott él, és neveli az utánpótlást.
Nős, három gyermeke van. A két idősebb - Balázs és Gergő - nem, de Alexandra lánya követte őt a páston, és nagyon szép eredményeket ér el, köztük junior világbajnoki ezüstöt is magáénak tudhat már.
„Bujdi” – ahogy a sporttársak hívják – nem szakadt el végleg Magyarországtól, Taksonyban van háza, és egyik vágya, hogy a környező településeket is bevonva egy igényes és stabil vívóklubbot alapítson, ahol főként gyermekeknek szeretné átadni mindazt, amit a páston tudni érdemes.
Kívánjuk, hogy ez az álma is teljesüljön, Isten éltesse még sokáig Bujdosó Imrét!
(MOB, fotó: MTI/Németh Ferenc)