Szerdahelyi István tokiói magyar nagykövet ünnepi beszédében hangsúlyozta:

„Öt évtizede Tokió megmutatta a világnak, mennyit fejlődött a II. világháború után. Magyarország nyolc évvel az ’56-os forradalom után hasonló cipőben járt. Mindkét nemzet szabadságszerető, tehetséges, sikeres, ami teremtette a japán-magyar barátság alapját. Biztos vagyok benne, hogy Tokió hat év múlva is sikeres olimpiának ad otthont” – fogalmazott Szerdahelyi István.

Az ünnepségen szintén beszédet mondott Schmitt Pál, a MOB tiszteletbeli elnöke, a NOB tagja, melyben kiemelte:

„A nagykövetség és annak munkatársai rengeteget segítettek az emléktúra megszervezésében, amiért hatalmas köszönet illeti őket. Nagyon bízom benne, hogy a MOB folytatja ezt a hagyományt, és négy év múlva Mexikóvárosba is ellátogathatnak a ’68-as érmesek. Az az olimpia számomra különösen kedves, hiszen akkor szerepelhettem először a játékokon.”

A sportvezető gratulált Tokió hőseinek, és aláhúzta: az ott szerzett tíz arany és huszonkét érem bebizonyította, hogy érdemes dolgozni, kitartóan edzeni.

A sportolók közül elsőként Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó mondott köszönetet a MOB-nak és az Olimpiai Bajnokok Klubjának, hangsúlyozva, hogy felejthetetlen hetet töltöttek a japán fővárosban.

Sákovicsné Dömölky Lídia, majd Hesz Mihály ugyancsak elmondta, rendkívül hálásak azért, hogy egy hétig újra korábbi csapattársaikkal ünnepelhették a fél évszázaddal ezelőtti sikereket.

Az est egyik fénypontja az volt, amikor a magyar csapat ’64-es tolmácsa, akit mindenki csak Jucinak szólított, megjelent az ünnepségen. Az akkor még csak 18 éves japán lány úgy tanult meg magyarul, hogy előtte négy évig az egyik követségi attasé gyermekeire vigyázott, és tanította őket japánul. Kiderült, hogy apja betegsége miatt kellett dolgoznia 14 évesen, szüksége volt a pénzre. Szinte hihetetlen, hogy hallás után folyékonyan, akcentus nélkül megtanult magyarul, és a mai napig hibátlanul beszéli. Makray Katalin, Rejtő Ildikó és Tóthné Juhász Katalin elérzékenyülten ölelték át a társadalmi munkában azóta is a magyar turizmusért dolgozó hölgyet.

Az est másik felejthetetlen pillanatát egy 25 éves, félig japán, félig magyar fiatalember, Kaneko Mijui Attila okozta. Magyar édesanyától született 1989-ben, és hatéves korától egy évtizeden át Budapesten tanult a legjobb zeneiskolákban. Jelenleg ott tart, hogy évi nyolcvan koncertje van a világ jelentős zenei központjaiban – ezen az estén is elvarázsolta a jelenlévőket. Schmitt Pál nem véletlenül ajándékozta meg egy, az olimpiai bajnokoknak járó érmével.

Az est előtt a delegáció a Japán Művészeti Akadémián tett látogatást, ahol egy japán növendék magyarul elénekelte a Himnuszt, majd egy Japánban tanuló magyar klarinétművész, Kohán István mutatta meg tudását.

(MOB)


Kapcsolódó cikk:
„Az ilyen pillanatokért érdemes élni”