Az eseményen avatóbeszédet mondott dr. Puskás Tivadar Szombathely MJV polgármestere, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, aki büszkén mondott köszönetet az olimpiai hagyományőrző egyesületnek, hogy immár újabb emléktábla hirdeti a szombathelyi sportolók dicsőségét. Az avatáson megjelent Kajdi János Judit lánya és unokái, Melinda és László testvére, rokonok, Gedó György olimpia bajnok és Botos András olimpiai bronzérmes ökölvívó, valamint a sportág helyi képviselői, a Haladás VSE ökölvívó szakosztályának tagjai Szalai Sándor vezetésével és sok-sok sportbarát.

Horváth Vilmos, a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület elnöke méltatta az egykori szombathelyi olimpiai ezüstérmes sportoló pályafutását, majd felkérte a jelenlevő családtagokat és prominens személyeket, hogy leplezzék le az emléktáblát, Jenei Ferenc alkotását.

Az esemény koszorúzással és a himnusz eléneklésével fejeződött be.

Az emléktábla avatását követően a Halmay Egyesület klubhelyiségében Gedó György, a müncheni olimpia bajnoka tartott nagy sikerű élménybeszámolót. Nem csak saját kalandos pályafutását idézte fel, hanem beszélt barátjáról, Kajdi Jánosról is, akivel annak ellenére nagyon jóban voltak, hogy ő a Vasas, míg János a Honvéd versenyzője volt. Gedó György szerint szombathelyi barátja is megérdemelte volna az olimpiai bajnoki címet, hiszen döntőbeli ellenfele, a kubai Emilio Correa nem volt jobb nála, de a pontozók a kubai fiút hozták ki győztesnek. Jánosnak nem kellett szégyenkeznie, a megszerezett ezüstérme egy fantasztikus pályafutás megkoronázása volt.

Gedó György négy ötkarikás játékon öregbítette a magyar ökölvívás jó hírét, mindvégig papírsúlyban versenyzett. Első jelentős eredménye az 1969-ben Bukarestben szerzett Európa-bajnoki cím volt, amelyet két évvel később a madridi Európa-bajnokságon meg tudott védeni. Sikerit nagyban köszönheti Adler Zsigmondnak, akivel a ringen kívül is példás emberi kapcsolatba került. Természetesen a háromszoros olimpiai bajnok Papp Lászlóról is beszélt, valamint a hatvanas és hetvenes évek nagyszerű öklöző társairól, így például a jelenlévő Botos Andrásról, aztán Badariról, Orbánról és a többiekről.

1994-ben edzésbalesetet szenvedett, másfél évet töltött tolókocsiban. Óriási akaraterővel lassan gyógyult meg, két bottal járt, melyből az egyik a mai napig meg maradt.

Gedó György szociálisan mindig érzékeny volt. Volt, hogy a Hősök terén alkalmi cipőpucolóként hívta fel a figyelmet az egykor imádott sportolók sanyarú sorsára, máskor szinte mindenét megosztotta a rászoruló hajléktalanok között.

Élete nagy eredményének tartja, hogy aktív közreműködésével sikerült kiharcolni a járadékot nemcsak az olimpiai bajnokoknak, hanem a dobogós helyezetteknek is, hiszen ők is keményen megdolgoztak az eredményért, ők is dicsőséget szereztek hazánknak.

(Gál László, fotók: Kerényi János és Szakály Ferenc)