- Hogy sikerült a felkészülés erre az erőpróbára, mennyiben változtatta meg az UltraBalaton a mindennapokat?

Orbán Csaba: Az utolsó hét az átmozgatásról, a levezetésről szólt, amióta a hét elején megjelent a hír az MPB honlapján és a Facebookon és az MTI-ben, több megkeresést kaptam a médiumoktól, nyilatkoztam a Borsnak, a Magyar Rádiónak, és szerepeltem a Magyar Televízió „A Reggel” című műsorában is. Utóbbi esetében, amikor mondtam, hogy nem tudok korán reggel bemenni a stúdióba, a stáb jött el hozzánk, és innen jelentkeztünk be élőben. Ezek az események nem számítanak szokványosnak, de egyáltalán nem zavartak, örülök a komoly médiaérdeklődésnek, ez további motivációt jelent számomra. Holnap Aligán átveszem a rajtszámom, este tésztaparti, reggel 6-kor pedig rajtol a verseny, a többit pedig meglátjuk. Több 100 km-es versenyen indultam már, de ilyen hosszú távot még nem teljesítettem.

Bók László: Ugyanúgy edzettem, mint máskor, nem hanyagoltam el a triatlont, pénteken még úszóedzésre is megyek, mielőtt délután a párommal leutazunk a helyszínre. Nekem van már tapasztalatom ultramaratoni versenyekről, a Bécs-Budapest-versenyt többször teljesítettem, igaz, azok ötnapos viadalok voltak. Én nem szeretem a nagy felhajtást, jobban szeretek a verseny előtt relaxálni, pihenni, ezért biztos nem veszek részt a tésztapartin. Én leszek az egyetlen kerekesszékes sportoló a mezőnyben, a szervezőkkel abban maradtunk, hogy nem az egyéni indulókkal, hanem a váltókkal rajtolok majd, ezért kezdődik számomra 9-kor a verseny.

- Elég változékony az idő, napsütésben vagy esőben teljesíthető könnyebben ez a pokoli táv?

Orbán Csaba: Nekem mindegy, bármilyen időjárási körülményhez tudok alkalmazkodni, ha terepen futnánk, ott az eső megnehezítené a dolgunkat, de az aszfalton kevésbé lényeges ez a kérdés. Van nálam hűtőruha a hőség ellen, az esőre is felkészültem, nem érhet meglepetés.

Bók László: Sok versenyen vettem már részt, jobb és rosszabb időjárási körülmények között is, azt gondolom, ezen nem múlik majd semmi. Mivel nem handbike-kal megyek, nincs váltóm, nincsenek pihentető szakaszok, végig izomból kell tekernem, de ez az életem, ezt szeretem csinálni, nagyon várom a rajtot, és tudom, hogy minden rendben lesz.

- Van-e valami, ami veszélyeztetheti a cél elérését, a táv teljesítését?

Orbán Csaba: Mivel csak maratoni és 100 km-es versenyekről vannak tapasztalataim, nem tudom, később hogyan reagál a szervezetem a negatívumokra. Azt tudom, hogy a rossz dolgokra gyorsan reagál, úgy kell beosztani az erőmet, hogy ha futva esetleg a végén nem is sikerül, de gyors gyaloglással mindenképpen szintidőn belül érjek célba. Holtpontokra nem szoktam emlékezni a versenyek után, de ha a gyomrom nem bírja valami miatt, az komoly problémákat okozhat.

Bók László: Január óta készülök erre a versenyre, nálam szerencsére nem szokott holtpont lenni, egyetlen egyszer, az egyik Bécs-Budapest viadalon taktikáztam el egy kicsit a Tata-Budakeszi szakaszt, ott csúnyán besavasodtam, azóta figyelek arra, hogy elkerüljem az ilyen szituációkat. Nehézség azért lesz persze, az elején emelkedőkkel, lejtőkkel tarkított az utunk, és a kerekesszékkel, váltó nélkül nagyon nehéz és fárasztó fölfelé haladni.

- Készült-e taktika a 212 km teljesítésére, jut-e idő nagyobb pihenőre, esetleg egy kis alvásra?

Orbán Csaba: Úgy akarok haladni, hogy mindig bőven a szintidőn belül legyek, nehogy valami váratlan esemény veszélyeztesse a táv teljesítését. Az első szintidő 120 km-nél 15 óra, ezt a szakaszt szeretném 12-13 óra alatt teljesíteni. Aludni nem fogok, sőt, megállni sem akarok, mert utána nagyon nehéz újra elindulni. Evés, ivás közben is sétálni fogok, nyilván vannak olyan szükségletek, amikor muszáj megállni, de ezt leszámítva folyamatosan mozgásban maradok és mindent megteszek azért, hogy a megadott időn belül, azaz 36 óránál gyorsabban érjek célba.

Bók László: Alvást én sem terveztem be, 80-90 km után tartok egy egyórás pihenőt, aztán jöhet a második szakasz. Éjszaka még sosem versenyeztem, ez új élmény lesz számomra, próbáltam felkészülni a sötétre, lesz nálam lámpa, zászló, láthatósági mellény, kíváncsian várom ezt a szakaszt.

- Segít-e kísérő a verseny közben?

Orbán Csaba: Kerekes Csabi barátom, korábbi triatlonbajnok kerékpárral kísér végig, a felkészülés során is rengeteget segített, az edzőmmel folyamatosan egyeztetett, nagyon jól ismer, pontosan tudja, mikor, mire van szükségem. Maximálisan megbízom benne. Ilyen hosszú távra nem illik és nem szokás kísérő futót kérni, mert ezt a távot egy évben egyszer-kétszer lehet teljesíteni, és aki annyira jó, hogy alkalmas kísérőnek, az egyedül is le tudja futni a távot, és őt nem szabad megfosztani ettől a lehetőségtől.

Bók László: Lett volna egy kerékpáros kísérőm, de ő sajnos nem tud eljönni, ez azonban nem befolyásol semmit. Autóval is jönnek, igaz, gépkocsival nem lehet végig kísérni a versenyt, csak meghatározott szakaszokon lehet együtt menni a mezőnnyel.

- Hány látássérült vagy kerekesszékes sportoló teljesített korábban ekkora vagy ennél nagyobb távot?

Orbán Csaba: Egy ausztrál vak ikerpár az Egyesült Államokban, a Sziklás-hegységben futott hasonló versenyen, illetve a Szaharában is sikerült már látássérült futónak ekkora távot teljesíteni. Mindent megteszek azért, hogy én legyek a negyedik a világon, akinek sikerül látássérültként célba érni egy ilyen erőpróbán.

Bók László: Handbike-kal többen megtették már ezt a távot, kerekesszékkel azonban úgy tudom, Magyarországon más nem vállalkozik ilyen teljesítményre.

(Forrás: Bernau Péter)