„Szedd szét, Dávid!”, „Rúgd le!”, „Gyilkold már meg!” – hallik a terem közepén felállított ketrec mellett álldogáló „szurkolók” kiáltozása. A ringben két fiatal srác ütlegeli egymást, miközben a jelenlévők egy része a rivális totális megsemmisítésére biztatja a párost.

Dermesztő élmény végignézni a Blikk által a nyáron közzétett felvételt, amelyen e jelenet is látható. A lap megannyi részlettel egészítette ki a meghökkentő viadalokról szóló beszámolóját. Kiderült az is, hogy több gyerek szenvedett súlyos sérüléseket a küzdelmek alkalmával. A rendezvényt leginkább a római korban megismert gladiátorharcok posztmodern korhoz, s televízióhoz optimalizált változataként lehet azonosítani. Ha nem is halálig zajlik a „csépelés”, azt az idézett „drukkeri” mondások is igazolják: a résztvevők nem esztétikai élményt keresnek a találkozók megtekintésekor.

Az újság figyelemfelhívása ezúttal nem volt hiábavaló. Politikusok sora szólalt meg a vonatkozó jogszabályok módosítása érdekében, s idehaza szokatlan egységben álltak ki azért, hogy a kölykök felfoghatatlan kihasználását törvénymódosítással lehetetlenítsék el. Hasonlóan reagáltak a sporttársadalom képviselői. Kamuti Jenő, a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play-testületének vezetője például így fakadt ki: „Mint nagyapát, mint szülőt, mint orvost, mint sportembert egyaránt felháborít a gyerekek ketrecbe küldése. Elképesztő, hovatovább antihumanista az efféle küzdelem. Ennek semmi köze a sporthoz, nincsen semmiféle pozitív üzenete, tartalma. Veszélyes a fiatalokra, és ezért be kell tiltani.”

Korántsem meglepő e felháborodás, ám az sem, hogy a ketrecharc idehaza is hódítani próbál. A műfaj ugyanis elképesztően népszerű az Egyesült Államokban: szépen mutatja a vandalizmust, az erőszakot, s mint minden radikális cirkuszi mutatványra, erre is föltűnő igény mutatkozik. A Mixed Martial Arts (MMA), azaz a kevert harcművészet amennyire csak lehetséges, tágította a határokat. Megannyi küzdősport képviselője köt ki a verekedés e formájánál: judósok, bokszolók, karatésok és más technikák ismerői egyaránt föltűnnek a terepen. Mindenkinek akad, ami jobban fekszik, hiszen lehet ütni, rúgni, földön harcolni, dobni, és a fojtások sem ritkák. A brutális Ultimate Fighting Championshipben elképesztő kiütéseket látni, s azzal, hogy a televízió hajlandó sokat fizetni a közvetítési jogokért, a biznisz működőképes. Meg persze azért is, mert a nézők megtöltik a csarnokokat, még akkor is, ha a vandalizmus csökkentése érdekében alakítottak a „hőskori” szabályokon, s igyekeztek kevésbé veszélyessé tenni a meccseket. Egy három évvel ezelőtti torontói gálára például 55 724-en váltottak jegyet. Ennek fényében nem különösebben meglepő, ha mind többen szeretnének ketrecharcosok lenni. Miként az sem, hogy sokan közülük szegénysorból, zaklatott családi háttérrel érkeznek a ringbe. Idehaza is azt mondta Felföldi Szabolcs, a srácokat is felvonultató küzdelmek egyik ötletgazdája: sokaknak ez az egyetlen esélyük, hogy kiemelkedjenek.

Mindez azért is érdekes, mert Magyarországon a ketrecharcnak nem sikerült még az áttörés, a mainstream médiában nem kap helyet, ismert harcosai nem tartoznak a tömegmédia kedvencei közé, azaz szűkek a lehetőségei népszerűsége növelésére. Ennek ellenére igyekeznek sokan a küzdőtérre, ami azt vetíti előre, hogy ha nagyobb figyelmet kapna, a résztvevők száma is emelkedne. Pedig a gyerekek versenyeztetése – elvileg – senkinek nem érdeke. Ezt jelzi, hogy Növényi Norbert, a moszkvai olimpia birkózóbajnoka, az MMA Országos Küzdősport Szövetség elnöke is úgy nyilatkozott a nyáron: „Be kell tiltani az ilyen meccseket. Tizenhat év alatt senkit nem szabad felnőtt szabályok szerint versenyeztetni.” Az ügyről szóló hírek, az értelmezhetetlen brutalitást üzenő képsorok természetesen nem csupán a ketrecharcosok szervezetének, hanem minden küzdősport hírnevének ártanak. Leyrer Richárd, a MOB alelnöke, a nem olimpiai sportágak tagozatának vezetője érdeklődésünkre elmondta: „A gyerekeket kihasználó szervezetek a sporttörvény és az egyesületi törvény közötti senki földjén helyezkednek el, ezért nem könnyű szabályozni működésüket. Épp ezért olyan generikus tiltást kell bevezetni, amely a srácok védelme érdekében lehetetlenné teszi a kicsik ketrecbe küldését. Tizennégy év alatt nem szabad a full kontakt szabályai szerint versenyeztetni fiatalokat. Minden küzdősport nehezen vívja ki a reputációját, s az ilyen brutalitásról szóló információk e hírnevet veszélyeztetik és rombolják.”

Ha minden igaz, a visszataszító gyakorlat okozta károkkal már nem kell számolni, hiszen a jogszabály-módosítások elérhetik céljukat. Ugyanakkor a hatóságok továbbra is nyilván figyelik majd az eseményeket, mert a srácok versenyeztetéséhez vezető okok nem szűnnek meg azonnal. Lesz olyan szülő, aki hajlandó odaengedni gyerekét, s sokan élnek olyan szociális helyzetben, hogy némi pénzért a gyerek egészségét is kockáztatják.

Épp ez a kulcs: sport ugyanis az, ami az egészségért, s nem annak ellenében van. Nem kérdés, hogy a gyerekek efféle háborúja melyik csoportba tartozik. Nem sport, s veszélyes. Ezért fontos, hogy ezúttal minden érintett azt tette, amit tennie kellett. Mert aki a sportot szereti, nem akar többé olyan cikket olvasni, amelynek elején az olvasható: „Egy 10-12 éves kislányt úgy torkon rúgtak...”

(Szerző: Pető Péter; fotó: MTI, Reuters)

A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.