Így örültek nanjingi úszóhőseink – interjúk

Így örültek nanjingi úszóhőseink – interjúk

2014. 08. 22.
Megosztás

A mob.hu közvetlenül a döntők után beszélgetett a nanjingi ifjúsági olimpia pénteki versenynapján óriási eredményt elért úszóinkkal, az aranyérmes Szilágyi Liliánával és Kenderesi Tamással, az ezüstérmes Grátz Benjáminnal, a bronzérmes Sztankovics Annával és a negyedik Novoszáth Melindával.

KENDERESI TAMÁS ÉS GRÁTZ BENJÁMIN (200m pillangó; 1. és 2.)


- Leginkább arra lennék kíváncsi, hogy Turi György mit mondott a délelőtti előfutam után. Egy kicsit mintha fürdőztél volna. Volt fejmosás?
- K.T.: Igen, megkaptam, hogy nagyon rossz volt, és hogy nem ezt beszéltük meg. Azt beszéltük meg, hogy megyek Bendzsiékkel, ám ez nem történt meg. Egy kicsit erősebb tempót diktáltak, de nem tudtam, hogy ez pont megfelelő lett volna, és rosszabbat mentem, mint amit kellett volna, ám így is bekerültem a döntőbe, és ez volt a lényeg. Mondjuk jobb lett volna valamelyik középső pályára bekerülni, a 3-4-5-6-os valamelyikére. Hetesen még sosem nyertem versenyt, de jó, hogy így alakult.

- Lehet, hogy így utólag ez tudatos volt: elaltattál mindenkit, Bendzsit is, a svájcit is, és aztán a hetesen, a surranón mentél.
- K.T.: Nem ment reggel annyira. Nem akartam bealtatni senkit. Közepes időt akartam, nem sikerült, de továbbjutottam, és több erőm maradt délutánra.

- Szerintem jellemző rátok az, hogy megnyerted életed első (és utolsó) ifjúsági olimpiai aranyérmét, és az arany mellett a második mondatod az volt, hogy nem tudtam megdönteni Biczó Bence csúcsát.
- K.T.: Hát igen, hiszen elvégre azért is jöttem. Az arany volt a lényeg, de már régóta szemezek azzal a csúccsal, és be akartam írni magam a történelembe. Most nem sikerült, de van még rá egy fél évem. Két tizedre vagyok tőle, úgyhogy remélem, sikerül.

- És aztán jönnek majd a felnőtt rekordok, amelyeket megdönthetsz. A határ a csillagos ég.
- K.T.: Én még nem kiabálnám el ezt. Szeretnék kijutni jövőre a vb-re, ott valamilyen helyezést elérni, de ezen még nem gondolkoztam. Szeretek lépésről lépére haladni, és nem egyből azon agyalni, hogy olimpiai bajnok legyek.

- Az jó, hogy a magyar mezőnyben vannak olyan riválisaid, mint Bendzsi.
- K.T.: Természetesen jó. Már kiskorunk óta szétszedjük egymást az összes országos bajnokságon, bár én egy kicsit később léptem be ebbe a dologba.

- Azért haverok vagytok?
- K.T.: Igen, természetesen. Eddig is nagyon jó haverok voltunk, és a jövőben is nagyon jól ki fogunk jönni.

- Ha néhány év múlva sörözni vagy málnaszörpözni mennél, akkor vele (Bendzsivel) mennél vagy mással?
- K.T.: Persze, vele mennék.

- Te hogy vagy ezekkel? Tényleg nagy a haverság?
- G.B.: Persze, mondtam, hogy a medencében nincs haverság, azon kívül viszont igen. Nem hiszek abban, hogy a másikat utáljuk, és ne legyünk barátok, attól függetlenül, hogy most ő a jobb. Bennem emiatt nincs harag, nem is tudnék a tükörbe nézni, ha amiatt lenne, hogy valaki megver. Én saját magamért felelek, tehát ha nyerek, akkor az az én hibám.

- Úgy vagytok vele, hogy ha már valaki legyőz, akkor az magyar legyen?
- G.B.: Igen, akkor már legyen az, de a lényeg, hogy megvertek. A második hely azonban akkor is második hely, bárki ver meg.

- Van benned most némi csalódottság?
- G.B.: Igen, de főleg az idő miatt, annak nem örülök. Érzem, hogy több van bennem, de nem sikerült kihozni. Majd dolgozom azon, hogy a jövőben többször ki tudjam hozni magamból a maximumot.

- Nekem úgy tűnt kintről, hogy a rajtot nem jól kaptad el, és onnantól állandó lépéskényszerben voltál.
- G.B.: Az még nagy feladat a jövőben, hogy a rajtot kijavítsuk. Az a két vegyesnél sem sikerült annyira, de ott ezek szerint nem volt annyira látható. Már dolgoztunk rajta, egy picit javult így is, remélem, hogy decemberben, az év végi versenyeken már úgy állhatok oda, hogy a rajtom is magas szintű lesz.

- Számotokra befejeződött a nanjingi ifjúsági olimpia verseny része, de van még egy hét itt Kínában. Hogyan tervezitek? Már csak a közös ünneplés jön és a málnaszörpözés?
- K.T.: Igen, igazából azt gondoltuk, hogy megiszunk egy liter málnaszörpöt… Meg szeretnénk nézni a várost is, meg most pihenni kéne egy kicsit, mert nekem ez már sok volt. Az összes nagy verseny megvolt ebben az évben, remélem, most már sikerül egy kicsit pihennem.
- G.B.: Én is pihenni szeretnék, elég hosszú volt a felkészülés, de azért ünnepelni is szeretnék. Ha pedig már kaptunk egy olyan lehetőséget a Magyar Olimpiai Bizottságtól, hogy kint maradhatunk, szeretnék egy kis kultúrát magamba szívni, és én is szeretném megnézni a várost, illetve Kínát.




SZILÁGYI LILIÁNA (100m pillangó, 1.)


- Kezdjük a legelején. Mi szólt a füledben, amikor besétáltál a száz döntőre?
- Hú ha, nem igazán tudom. Ilyenkor azért megy a zene, hogy ne halljak semmit. A zenét sem hallom. Nem is tudom, mi ment.

- Ez nehezebb volt, mint a kétszáz?
- Nehezebb, mert már fáradt voltam fejben is, meg már éreztem a kétszázat is meg az ötvenet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó idővel sikerül beérnem a célba. Nagyon boldog vagyok.

- Nem csak egyéni, hanem új felnőtt országos csúcsot is úsztál.
- Igen, nagyon örülök neki, már fél éve erre készülök. Nagyon nagyot tudtam javítani rajta.



- Mi kellett ehhez? A kínai lány hajtott ennyire, vagy elég voltál saját magadnak?
- Mentálisan voltam annyira felkészülve, hogy tudjam, mikor mit kell csinálnom, és nagyon jól jött ki most minden. Meg volt beszélve egy taktika az edzőmmel, hogy hogyan csináljam, az utolsó huszonötöt kellett kiadnom magamból. Na és az is volt a fejemben, hogy ezen a nyáron ez az utolsó száz, majd huszonöt méterem, és ha itt feladom, na akkor aztán… és behúztam, és sikerült. Nagyon jó érzés.

- A kétszáz méteres győzelmedet, aranyérmedet a nagypapának ajánlottad. A száz méter kinek szólt?
- Köszönetet szeretnék mondani az edzőimnek, Turi Gyuri bácsinak, a szüleimnek, a húgomnak, a tanáraimnak, akik nélkül ez nem ment volna és a barátaimnak, akik rengeteget segítettek lelkileg nekem, amikor nem ment. Nélkülük nem sikerült volna. Ezt a győzelmemet nekik ajánlom a rengeteg segítségért!




SZTANKOVICS ANNA (200m mell, 3.)


- Akár elégedett is lehetnél, merthogy egyéni legjobbat úsztál, és azt szokták mondani, hogy egy úszó, hogy egy olimpián az egyéni legjobbját ússza, akkor már kihozza magából a maximumot. Ezúttal egy bronzéremre volt ez elég. Most milyen a lelkiállapotod?
- Természetesen nagyon örülök ennek az új egyéni csúcsnak. Szerettem volna egy fényesebben csillogó érmet, de ez az egyéni csúcs most erre volt elég. Az ukrán lány nagyon jól úszott, nagyon jól építette fel ezt a 200-at. Nekem, úgy tűnik, még kicsit többet kell ehhez dolgoznom, de rajta vagyok, úgyhogy végül is elég szépen csillog ez a bronz is.

- És ez már a második bronz.
- Az az 50 melles harmadik hely nekem igazából meglepetés volt, mert az azelőtti nap keményebben dolgoztam, mint olyankor szokás. Valójában ott is jobbat szerettem volna, de a bronzhoz az is elég volt, úgyhogy annak is örülök. Ez a bronz csodás.



- Azok után, hogy délelőtt a legjobb időt teljesítetted az előfutamban, azért van benned némi csalódottság vagy pedig azt érzed, hogy kihoztad magadból a maximumot, ami ezúttal erre volt elég?
- Nincs bennem csalódottság. Én akkor azt hittem, hogy most az az idő, amit úsztam, elég lehet egy aranyhoz is esetleg, de délelőtt jól becsapott az ukrán lány, sőt a koreai is. Ez most erre volt elég, egyáltalán nem vagyok csalódott.

- Hogyan tovább? Most jön a vidám része az ifi olimpiának, eddig volt a munka.
- Nagyon örülök, hogy a többi sportág versenyeire is kilátogathatunk. Holnap este megyünk a tornadöntőre Kardos Botinak és (Dévai) Boginak szurkolni, már nagyon várom. Sőt a többi nap is kilátogatunk versenyekre, úgyhogy innentől szurkolás ezerrel.




NOVOSZÁTH MELINDA (400m gyors, 4.)


- Gondolom, ezt most tipikusan az a helyzet, amikor az egyik szemed sír, a másik nevet. Örülsz az időeredménynek, az egyéni legjobbadat teljesítetted, viszont lemaradtál a dobogóról, amely biztos nagy álom volt.
- Persze, az nagyon nagy álom volt. Nehezen lendültem bele a versenyzésbe. A felkészülésemben rontottam el dolgokat, de nagy meglepetésként ért, hogy tudtam javítani az egyéni legjobb időeredményemen. Persze, rosszul esik a negyedik hely, hiszen olyan közel voltam a dobogóhoz – ez azért nagyon bánt.

- Mi hiányzott, mi kellett volna ahhoz, hogy egy hellyel előbbre lépj?
- Ha normálisan megcsinálom a felkészülést, talán több hellyel is előrébb lehettem volna. Ez bánt a legjobban: az ember utólag jön rá, milyen hibákat vétett, és azokkal mit veszített, viszont ez egy jó tanulás volt. Azt azonban szerencsésnek vélem, hogy ezeket a hibákat nem egy olimpia előtt követtem el, amire az egyik nagy álmom, hogy kijussak. Ebből a tapasztalatból tanulva természetesen maximálisan tudom, hogy miket kell máshogy és jobban csinálnom, hogy az időeredmények is jobbak legyenek.

- Itt a döntőben most kihoztad magadból a maximumot, és nem hibáztál, tehát végigúsztad azt a taktikát, amit megbeszéltetek?
- A részidőket még nem láttam, azok fogják megmondani ezt pontosan, de belülről úgy érzem, hogy ez sikerült, és nem tudtam volna ennél többet belerakni. A szívemet-lelkemet beleadtam, úgyhogy ilyen szempontból elégedett vagyok.

- Azért tudsz örülni a negyedik helynek, vagy ahhoz kell még egy-két nap?
- Kell még egy-két nap, amíg feldolgozom, hogy ilyen közel volt a dobogó, de azért az pozitív, hogy egyéni csúcsot úsztam. Azzal azért könnyebb lesz feldolgoznom.




Kapcsolódó cikk:
Szilágyi és Kenderesi aranyérmes, Grátz második, Sztankovics is dobogós

(MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter)