Új élet, új érzések

Új élet, új érzések

2014. 12. 14.
Megosztás

Sorozatunkban a Magyar Olimpiai Bizottság november végén megjelent kiadványában, a Sport 2014-ben olvasható érdekesebb anyagokat közöljük – háromszoros olimpiai bajnok kajakosunkkal, a szülés után ismét edzésbe állt Kovács Katalinnal Lipiczky Ágnes, a Nemzeti Sport munkatársa beszélgetett, egyúttal betekintett a kajakos anyukák hétköznapjaiba.

2013 őszén nem győzött elbújni a világ elől olimpiai bajnok kajakosunk, Kovács Katalin. Próbálta kikerülni az alapozással kapcsolatos kérdéseket, az interjúk során igyekezett frappáns, de nem egyértelmű válaszokat adni a 2014-es terveire vonatkozóan, sőt, eljött az az időszak, amikor már határozottan nemet mondott az újságírói megkeresésekre. Nem, nem azért, mert haragban lett volna a média képviselőivel. Egészen más oka volt a háttérbe húzódásnak. A kiváló kajakos egy gyönyörű történetet őrizgetett három teljes hónapon át, és alig várta a decembert, hogy végre kiállhasson és elmondhassa a nagyvilágnak: gyermeket vár!

Hogy egy sportolónő életében mikor jön el a gyermekvállalás ideje? Nincs jól bevált recept, nincs tökéletes, követendő minta, még akkor sem, ha bizony szép számmal ismerünk sikeres anya-sportkarrier történeteket – hogy ne menjünk messzire, a kétszeres olimpiai bajnok vívó, háromgyermekes anyuka, Nagy Tímea két szülését követően is aranyérmes lett az olimpián. Ha az ő példájából indulunk ki, jó, ha az ember az olimpiai ciklus közepére időzíti a gyermekvállalást.

A sors úgy hozta, hogy kiváló kajakosunk, Kovács Katalin életében is pont az olimpiai ciklus közepére érkezett meg a várva várt gyermek. Katalin a 2014-es idényt kihagyva, egy évvel a milánói olimpiai kvalifikációs világbajnokság, valamint két esztendővel a 2016-os riói olimpia előtt adott életet kislányának, Luca Annának. „Számomra most jött el az anyaság ideje – mondta Kovács Katalin. – Korábban is vágytam már egy babára, aki talán korábban is jöhetett volna. De mindig volt valami az életemben, a pályámban, amely erősebbnek bizonyult ennél a vágynál, amely felülírta az anyaságot. 2013 őszén, a duisburgi világbajnokságot követően azonban elérkezett az a pillanat, amikor minden kajakozással kapcsolatos cél másodlagos lett, mert mindennél jobban szerettem volna egy gyermeket.”

Több mint másfél évtizednyi aktív pályafutás, három olimpiai bajnoki győzelem, 31 világbajnoki cím, megannyi sikeresen megvívott csata után Kovács Katalin úgy döntött, leteszi a lapátot. De csak egy kis időre, hiszen már várandóssága elején azt is kijelentette: nem vonul vissza, Rióban mindenképpen szeretne még rajthoz állni és érmet nyerni az olimpián. „A terhességem elején kettős érzések kavarogtak bennem. Egyrészt furcsa volt, hogy kiszakadtam a több mint másfél évtizede kialakított napi rutinomból. A sportolók a testükkel dolgoznak, egy jól felépített rendszerben élnek, de a várandósság – és ez így is van rendjén – mindent átír. A baba érdekében nem adhattam ugyanolyan terhelést magamnak, mint korábban, viszont azt sem akartam, hogy mozgás, sport nélkül teljen el ez az időszak. Először nem igazán találtam a helyem, aztán sikerült egy olyan napirendet összeraknom, amely visszazökkentett, adott egy új ritmust az új életemhez. Ugyanakkor, nem tagadom, jó érzés is volt, hogy annyi átküzdött év után végre kikapcsolhatok, hogy nem kell az alapozáson, válogatási elveken, lehetséges összeállításokon törni a fejem.”

Még nem. De hamarosan eljön annak is az ideje, hiszen Kovács Katalin a visszatérés mellett döntött. Szeptember végén csatlakozott korábbi edzője, Csipes Ferenc csoportjához, és a többiekkel együtt elkezdte az alapozást. Hogy miért? „A válaszom egyszerű: szeretem, amit csinálok, s még mindig van bennem elegendő motiváció és erő, hogy újra megküzdjek az érmekért. Fejben tudom, hogy mit szeretnék, hogy hová akarok megérkezni, de azt is érzem, hogy még hosszú az előttem lévő út. Általában minden évben megszenvedtem az őszi alapozást, nehéz volt újrakezdeni a kihagyott hetek után. Ez most hatványozottan így van. És hatványozottan megélem a kihívást is, élvezetes számomra, hogy most még inkább meg kell küzdenem azért, hogy a régi Kovács Katalin lehessek. Szeptember végén tértem vissza a csoportomba, ahol nagy szeretettel fogadtak, ez mindenképpen ad egy nagy löketet az újrakezdéshez. Ami még nem olyan egyszerű, vagyis van, hogy itt fáj, ott fáj, érzem, hogy itt tűnt el az izom, ott hiányzik még az erő...”

De Kovács Katalin mindennap ott van a Budapesti Honvéd vízitelepén, hozza a hajóját, készül, erősít – és nagyon élvezi az edzések minden pillanatát. „Nagyon vágytam már arra, hogy újra a vízen lehessek. Gyerekkorom óta a sporthoz, az edzésekhez, az edzőtábori hetekhez és versenyidőpontokhoz igazítottam az életemet. Korábban csak a saját dolgaimmal, a napi rutinommal kellett foglalkoznom, de most már nem vagyok egyedül, családom lett, és nemcsak az én igényeimet kell figyelembe venni, hanem elsősorban azt, hogy mi a jó a gyermekemnek. A visszatérésem előtt megterveztünk mindent, hogy amikor edzésen vagyok, ki vigyáz a kislányomra, hogy oldjuk meg ezeket az órákat. A párom anyukája és az édesanyám is rengeteg segítséget nyújt nekem, és tudom, hogy náluk jó kezekben van a kislányom. Szerencsére Luca nem nyűgös baba, nincsenek nagy gondjaink vele, így amikor edzésen vagyok, nem arra gondolok, hogy vajon éppen mi történik vele, hanem száz százalékban az evezésre tudok koncentrálni. Különben is, ha elkalandoznának a gondolataim, sok értelme nem lenne a munkámnak."

A jó időbeosztás és a hatékonyság fontos szavak most Kovács Katalin életében, aki most még nem fogalmaz meg látványos terveket, mindössze arra vágyik, hogy jövőre visszaküzdje magát a női válogatottba. „Van időm arra, hogy újra felépítsem magam, és nem fontos, hogy már jövőre csúcsformában kajakozzak. Az olimpiai kvalifikáció szempontjából lényeges év a 2015-ös is, de akkor sem kell összetörnöm, ha valamilyen oknál fogva még nem úgy jön ki a lépés. A cél úgyis Rio, és persze az éremszerzés a következő olimpián.”

-----

Josefa Idem: „Nem kell bűntudatot érezni!”

Több példa is van a kajak-kenu sportban arra, hogy egy nő anyaként is sikeres lehet a vízen. Az olaszok olimpiai bajnoka, Josefa Idem fiai születését követően is helyt állt, érmekkel tért haza a sydneyi, athéni és pekingi játékokról is. Mivel az edzője éppen férje, Guglielmo Guerrini volt, kis családi vállalkozás lett az ő sportkarrierjéből, sőt, amíg fiai nem lettek iskoláskorúak, szinte mindig együtt utazott el edzőtáborozni a Guerrini család. „A gyermekeim születése nagyon is jótékony hatással volt a pályafutásomra – magyarázta Josefa Idem a gyermekvállalással kapcsolatos tapasztalatait. – Korábban a sport volt a legfontosabb az életemben, ha nem sikerült egy verseny, azt száz százalékig kudarcnak éltem meg. A fiúk azonban mindent átírtak, a prioritások mások lettek az életemben. Nekik ugyanis nem Josefa Idem voltam, a nagybetűs sportoló, számukra elsősorban anya voltam és vagyok, ők eszerint értékeltek. Ez nagyon sokat jelentett nekem, és az ő érkezésükkel megszűnt az életemben a nyomás, a külvilágnak való megfelelés érzése. De nem csak ezért tett jót a gyerekek érkezése. Az edzések hatékonyságán is rengeteget változtatott az, hogy tudtam, a parton két gyerek vár rám. A vízen, ha éppen kedvetlen vagy fáradt voltam, mindig azt mondtam magamnak: Sefi, a fiaid miatt nincs, és nem is lehet elpazarolt időd!”

Hogy miként nézett ki Idem napirendje ez edzőtáboros hetek során?

„Nos, a család együtt reggelizett, aztán 9.30-tól 13 óráig következett az első edzés. A közös ebéd után 16.30-ig jutott arra idő, hogy együtt pihenjünk vagy játszunk, ezt követően pedig 19 óráig elvégeztem a második edzést is. Élveztem ezt az időszakot, és jó volt magam mellett tudni a gyerekeimet. Minden nő másként éli meg az anyaságot, van, aki akkor hatékony, ha az edzésen nincsenek jelen a gyerekei, van, akinek egy egészen más út jön be. Mindenkinek meg kell találnia a saját ritmusát, és egy tanácsot mindenképpen adnék: bárhogy dönt is az ember, sose érezzen bűntudatot, hiszen mindig a legjobb megoldást keresi.”

-----

Radcliffe és a 12 nap

„Türelem!” – ez a kulcsszó Kovács Katalin életében, aki nem kapkodta el a visszatérést. A szülést követően kivárta a gyermekágyas időszakot, hat hét után pedig orvosai tanácsára szép fokozatosan tért vissza. Az első időszakban úszott, kocogott, ma már pedig újra hajóban ülve rója a kilométereket és előkerültek a súlyzók is. „Luca még szopizik, és szeretném minél jobban kitolni ezt az időszakot, éppen ezért igyekszem olyan terhelést adni magamnak, hogy ne menjen el a tejem.”

Sokaknak sikerült megtalálniuk az arányokat, példának okáért két válogatott hosszútávfutónk is tudott úgy versenyezni, félmaratonikat futni, hogy megmaradt a teje, az egyik hazai verseny után, fáradtan és boldogan szoptatták gyermekeiket az öltözősátorban.

A fokozatosság elve megtérül, de vannak kirívó esetek is: a britek maratonistája, az olimpiai bajnok Paula Radcliffe lánya, Isla születése után 12 nappal, fia, Raphael érkezését követően három és fél héttel már edzésbe állt. Hogyan lehet két gyermekkel olimpiára készülni?

„Jó szervezést igényel – mesélte még a londoni olimpia előtt Paula Radcliffe. – Bár úgy gondolom, más dolgozó nők élete sokkal zsúfoltabb, mint amilyen az enyém. Általában 7.45-kor kelünk, együtt reggelizik a család, majd elviszem Islát az iskolába. Aztán jön egy hölgy, aki Raphaelre vigyáz, amíg az első edzésemet elvégzem. Amikor visszajövök, megebédelünk, szunyókálunk egyet a fiammal, majd elhozom Islát az iskolából. Ilyenkor jön a második edzés, amelyre gyakran eljönnek a gyerekeim is. Otthon nyújtok, ezt követően vacsorázunk és jöhet a fürdés meg az ágy” – magyarázta Radcliffe, aki a sportnak köszönhetően rengeteg időt tud együtt tölteni a gyerekeivel. Amikor pedig Kenyába utazik edzőtáborozni (ez évente egyszer fordul elő), ott a Skype a kapcsolattartásra.

-----

Kajakos édesanyák

Nem csak Kovács Katalin szült júniusban, ugyanebben a hónapban adott életet kisfiának, Noah-nak az olimpiai bajnok női négyes másik tagja, Fazekas-Zur Krisztina, valamint kislányának a kétszeres olimpiai bajnok orosz rúdugró, Jelena Iszinbajeva. Fazekas-Zur Krisztina és az orosz szépség egyaránt október végén kezdett bele a felkészülésbe, mert Kovács Katalinhoz hasonlóan ők is megcélozzák a riói szereplést.

„Vannak még terveim ebben a sportágban, és úgy gondolom, képes leszek arra, hogy megvalósítsam őket – mondta Fazekas-Zur Krisztina. – A visszatérést nem kapkodtam el, férjem és edzőm, Rami Zur október közepéig, végéig adott pihenőidőt nekem, és bár tudom, hogy nehéz lesz visszarázódni, mindent elkövetek azért, hogy jövőre én is ott legyek majd a milánói olimpiai kvalifikációs világbajnokságon.”

Janics Natasa (is) már bebizonyította, semmi sem lehetetlen...


(Szerző: Lipiczky Ágnes, fotó: MTI, Szalmás Péter)


A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.