„Egy bajnokcsapattal kötöttem három évre szóló szerződést, és ez már önmagában is nagyszerű dolog, de mivel az új csapatom, az MKB-MVM Veszprém a Bajnokok Ligája négyes döntőjében is megmérettethette magát, a nagyszerűnél is elismerőbb jelzőt kellene találnom."
„Jó érzés itt lenni és a jelek szerint Veszprémben is örülnek annak, hogy mostantól itt igyekszem majd bizonyítani” – ezekkel a mondatokkal kezdte a Telekom Sporthír Szolgálatnak adott nyilatkozatát Lékai Máté, akit szakberkekben már régóta az 1988-ban született kézilabdás generáció egyik legtehetségesebb tagjaként emlegetnek.
Jöveteléről korábban egyszer már szó esett, a szándékok viszont mind a két oldalról csak az idén váltak határozottá. Lékai a szlovén RK Celje Pivovarna Lasko együttesének búcsút mondva költözött vissza Magyarországra. Eddigi klubjánál is jól érezte magát, de azért minden így sem volt rendben.
„Ha a celjei szereplésemet kizárólag szakmai szempontok alapján ítélem meg, akkor csak jókat mondhatok, a pénzügyi jellegű megközelítés viszont már egészen másfajta képet alkot a nehéz helyzetbe került klubról. Szlovénia jelenleg a recesszió időszakát éli, a gazdaság nem igazán jól teljesít. Ráadásul a lelkes és kitartó szponzorok sem tülekednek a kézilabdaklubok körül, és ott még a Magyarországon új lehetőséget kínáló TAO sem biztosít fedezéket a magukra maradt kluboknak. Nem titok, hogy a hazajövetelem egyik nyomós oka éppen ez volt, tehát a nagy bizonytalanság, de pontosan ugyanezt mondhatja el a velem együtt Veszprémbe érkezett szlovén Marguc is, akit Európa egyik legkiválóbb jobbszélsőjeként emlegetnek. Jó barátok vagyunk és Gasper most nagyon örül annak, hogy – amíg megtalálja a helyét az új környezetében – személyemben van egy biztos pontja és segítőtársa.” - hangsúlyozta a 26 éves Lékai, aki minden csapatában a 66-os számú mezt viseli.
A 2009 óta válogatott játékossal kétség kívül jól járt a Veszprém, a 190 centiméter magas irányítónak azonban jelenleg két spanyol vetélytársa is akad az új klubjában – Carlos Ruesga és Chema Rodriguez – ,akik aligha mellesleg a vezetőedzői tisztet betöltő Carlos Ortega honfitársai, és nem csak ezért, de emellett a kedvencei is.
„Tudtam, hogy mire vállalkozok, és tisztában vagyok azzal is, hogy csak kiemelkedően jó és egyenletes teljesítménnyel boldogulhatok. Ez egy nagy kihívás, de nem magasabb a bizonyítási vágyam fokánál. A lehetőséget a szerződéskötéssel megragadtam, most viszont a lehető legjobban szeretnék élni azzal.”
Máté édesanyja Juha Olga, a nyolcvanas évek sikeres magasugrónője, aki 1984-ben és 1987-ben is magyar bajnok lett, és akit az olimpiai bojkott akadályozott meg abban, hogy a Los Angelesi nyári játékokon is bizonyíthasson.
„Sajnos, nekem nincsenek olyan jó rugóim, mint amilyenek a magasba röpítették az édesanyámat, ezért nem is tudok olyan könnyedén a földtől elrugaszkodni. A labdával viszont megtanultam egész jól tudok bánni, és a pályán sokszor ez a legerősebb ütőkártya” – mondta befejezésül Lékai Máté, akinek a Junior Príma Díját két évvel ezelőtt távollétében éppen az egykori atlétaválogatott édesanyja vette át.
(Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)