A magyar atlétanők közül egyedül Márton Anita lehet képes arra, hogy Rióban pontszerző helyet szerezzen meg, de csodával határos módon még egy bronzérmet is elhalászhat az ellenfelei elől. A Szegeden élő, de békéscsabai színekben versenyző súlylökő versenyzői pályafutása messze legeredményesebb évét zárta 2015-ben: a fedett pályás Európa-bajnokságon országos csúccsal lett aranyérmes, majd az év rangadóján, a pekingi világbajnokságon ismét a legjobb magyar eredményt túlszárnyalva végzett a dobogó közeli negyedik helyen. Arra pedig különösen is büszke lehet, hogy „tető alatt” megrendezett kontinensbajnokságon utoljára 1985-ben, azaz harminc évvel Anita prágai sikere előtt született magyar győzelem.
Kisebb, de gyorsabb
A szakemberek szerint egyfajta „világcsúcsnak” számít, hogy a 172 centiméteres testmagasságával is sikerült beverekednie magát a világ legjobbjai közé, mivel a súlylökés inkább a jól megtermett dobók versenyszáma.
„Erősebb és technikásabb még lehetek, és most éppen ezen dolgozunk, de magasabb sajnos már nem. A világranglista tíz legjobbja – engem leszámítva – mind 180 centinél is magasabbra nőtt, és ezt a hátrányt csak a gyorsaságommal és a robbanékonyságommal ellensúlyozhatom. Fejlődésemet annak is köszönhetem, hogy a munkámat újabban sportpszichológus is segíti” – nyilatkozta Márton Anita, 2015-ben az Év Atlétanője, a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának.
Az olimpia előtti versenyszezon eredményeit összesítő világranglistán - a második legjobb európai dobóként - a negyedik helyet sikerült megszereznie. A 19.48 méteres egyéni csúcsa ugyan tekintélyt parancsoló teljesítmény, de a tavalyi rangsorban előtte álló amerikai Michelle Cartertől így is 54 centiméter választotta el. Ezt figyelembe véve határozhatja meg a reális célkitűzéseit.
„Négy éve Londonban nagyon rosszul ment a lökés, szerénynek mondható 17.48-cal elbuktam a selejtezőt, pedig más versenyen nagyobbakat dobtam. Csak nem jókor, és jó helyen. Azóta Eperjesi Lászlóval, a mesteremmel (aki tavaly az Év edzője lett – a szerk.) azon dolgozunk, hogy a riói olimpia sokkal jobban sikerüljön. Mi súlylökők olykor egy centiméter javulásnak is örülni tudunk, az ugrásszerű fejlődést viszont ki kell várni. A 19 méteres határvonalat először 2014-ben sikerült túldobnom, ebből lett tavaly a 19.48. Húsz méter? Összejöhet, de valószínűleg még nem az idén. Akkor is boldog ember lennék, ha az olimpián pontszerző helyet sikerülne elcsípnem, de valószínűleg ahhoz egy újabb országos rekordra lesz szükség. A világranglista-vezető német Schwanitz a favorit, ott lehet a nyomában a kínai Kung és az amerikai Carter is, de három műtétje után a kétszeres olimpiai bajnok és címvédő új-zélandi Adams is beleszólhat az éremcsatába” (Adams úgy lett bajnok Londonban, hogy a fehérorosz Osztapcsuktól doppingvétség miatt gyorsan elvették az aranyérmet – a szerk.) – jósolt a magyar atléta.
Két sportág bajnoka
Kiegészítő sportága, illetve felkészülésének nélkülözhetetlen része a súlyemelés. Fekvenyomásban 112.5, szakításban 97 kg a legjobbja, ám az egyre intenzívebb erősítő munkának köszönhetően a +75 kilogrammos súlycsoportban egymás után kétszer már magyar súlyemelőbajnok is volt. Atlétaként - napokon belül 27 esztendősen - 18 bajnoki aranyéremmel büszkélkedhet, ami úgy jön ki, hogy tíz alkalommal súlylökőként, nyolcszor pedig diszkoszvetőként állhatott fel a dobogó legfelső fokára…
„A logisztikai és az attól messze eső gyógypedagógiai szakon már diplomát szereztem, jelenleg pedig Békéscsabán az atlétaedzők tanfolyamát látogatom, és még angolvizsga előtt is állok. Mindebből kiderülhet, hogy szeretek tanulni és igyekszem több féle módon is bebiztosítani a jövőmet. Most viszont a riói olimpia foglalkoztat a legjobban, a javítás és a bizonyítás kihívása” – hangsúlyozta Márton Anita.
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MTI/EPA/Kerim Okten)