A Magyar Olimpiai Bizottságban évtizedes hagyomány a két bizottság ünnepsége, mely időben a nőnaphoz és a magyar sajtó napjához köthető. Az idei díjazottak mind jelen voltak az eseményen; Puskás Ferenc elismerését a Puskás Akadémia és a Puskás Intézet nevében Balogh Balázs kommunikációs igazgató, a Puskás Intézet igazgatója vette át. A díjazottakat Borkai Zsolt és Regőczy Krisztina, olimpiai ezüstérmes, világbajnok jégtáncos, a MOB elnökségének tagja is köszöntötte; a díjátadásban dr. Bartha Csaba MOB-főtitkár is közreműködött. A női bizottság elismerései, a bőrből készült szobrok Albert Éva iparművész alkotásai.

„Immár hagyomány, hogy nemzeti ünnepünk közeledtével a Magyar Olimpiai Bizottság két nagyon fontos díjat ad át – mondta köszöntő beszédében Borkai Zsolt, a MOB elnöke. – A magyar sportnak sokat segít a média, különösen, ha megvan a kellő együttműködés. A hölgyek szeretetükkel, érzésükkel támogatják a férfiakat és a sportot, nélkülük jóval szegényebbek lennénk. A világ sportjában törekednek a nemek egyenlőségére, ami egy jó irány, támogatnunk kell. Közös érdekünk, hogy a magyar sport sikeres tudjon lenni továbbra is. Ehhez jó egészséget és együttműködést kívánok.”

„Díjátadó ünnepségeinket 2002 óta rendezzük meg, 2005 óta adunk át különdíjat, 2012-ben pedig megalapítottuk a juniordíjat – így Regőczy Krisztina, a MOB Nők a Sportban bizottságának elnöke. – Minden évben nagy kihívás odaítélni az elismeréseket, ráadásul az utóbbi években jelentősen nőtt a kiemelkedő eredményeket elérő női sportolók száma, így még nehezebb dolgunk van.”

A MOB Nők Sportjáért Bizottságának díjazottjai

A Nők Sportjáért Életműdíj: dr. Jakabházyné Mező Mária
Dr. Jakabházyné Mező Mária több mint fél évszázada, egész pontosan 53 éve dolgozik a sport különböző területein. Testnevelő tanárként kezdte Gyöngyösön, ahol edzősködött is, hiszen kosárlabda, kézilabda, úszó edzői diplomája is van, sőt még női labdarúgókkal is foglalkozott. 1989 után a Gyöngyösi Sportegyesületben sportszervező, módszertani szakember, ügyvezető elnökhelyettes, és végül elnök. 1993 óta dolgozott a Magyar Olimpiai Bizottságban, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkáraként. Lelkesen és fáradhatatlanul ápolta az olimpiai eszmét, a múltat, szervezte a nemzetközi konferenciákat, vándorgyűléseket és vándorkiállításokat az ország különböző pontjain. Mindig nagyon fontosnak tartotta, hogy a következő nemzedék is megismerje az olimpiai múltat: nagy szerepe volt abban, hogy több iskola vette fel egy-egy olimpiai bajnokunk nevét. Iskolai vetélkedőket, versenyeket, nyári táborokat szervezett az ifjú korosztályoknak, sőt, még óvodás olimpiákat is, hogy a legkisebbek is megismerjék az elődöket. Tagja a MOB Nők Sportjáért-, valamint az Emlék- és Hagyományőrző Bizottságának is. Marika – mert mindenki így ismerte – idén januárban tett pontot hosszú munkásságára, amit egy mondatban így lehet összefoglalni: élete a sport és az olimpiai eszme népszerűsítése. Ma a MOA tiszteletbeli főtitkára. Aktivitását mutatja az is, hogy kezdetektől aktív résztvevője volt az Olimpiai Ötpróba-mozgalomnak, 22-szer vett részt a Balaton-átúszáson. Jövő héten, március 23-án ünnepli 75. születésnapját.

A Nők Sportjáért Éves Teljesítménydíj: Kozák Danuta
Kozák Danuta ötszörös olimpiai bajnok, aki bár a vízen, a nagy világversenyeken szinte mindig első, a hazai díjátadókon második helyre sorolták akár egyéniben, akár csapatban. A kajak jelenlegi „nagyasszonya” 11 világbajnoki címe mellett már Pekingben ezüstérmes volt, Londonban két aranyérmet nyert kajak egyesben és a négyesben, tehát Rióban a mindig nehéz címvédéssel is meg kellett birkóznia. Ez tökéletesen sikerült: előbb Szabó Gabriellával megnyerték a kajak kettes 500 métert – Danuta betegen ült hajóba –, utána egyéniben győzött, megvédve londoni címét – egyben megnyerve Magyarország 500. olimpiai érmét, egyben 175. aranyát –; majd következett a négyes, ahol Szabó Gabriellával, Fazekas-Zur Krisztinával és Csipes Tamarával bizonyultak a legjobbnak. Sikerének értékét növeli, hogy a 2015-ös évét követően sokan nem bíztak a riói győzelemben – de ő azonban már nyár elején bizonyított, amikor a moszkvai Európa-bajnokságon három aranyérmet nyert, azaz 2016-ban minden versenyét megnyerte. Az Újpesti TE versenyzője; edzője és egyben párja: Somogyi Béla.

A Nők Sportjáért Különdíj: dr. Tiszeker Ágnes
Dr. Tiszeker Ágnes a Magyar Antidopping Csoport vezetője, aki már egyetemistaként a doppingkérdéssel foglalkozott: az 1988-as szöuli doppingbotrányok után kezdték el szervezni itthon a doppingellenőrzés intézményi hátterét. Az egykori vezető, dr. Bakanek György egyetemistákat keresett az akkor még szinte csak ellenőrző funkciókhoz, ehhez csatlakozott Tiszeker Ágnes, még hallgatóként. Az athéni olimpia doppingbotrányai után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy át kell alakítani a szisztémát, a képzést, a jogszabályi hátteret, a prevenciót – így került a Magyar Antidopping Csoport szervezői közé. Mivel a dopping sajnos egyre inkább a sport része lett, a szervezet – amelynek ma már vezetője – meghatározó, megkerülhetetlen eleme a magyar sportnak; munkájától nem csak egyéni sorsok, de Magyarország olimpiákon, világversenyeken elért eredményessége is függ. Az Antidopping Csoport munkájának is köszönhető, hogy a közelmúltban világversenyen nem bukott le magyar sportoló. „Sajnos a dopping ma már népegészségügyi kérdés is – mondta egy korábbi interjújában – éppen ezért legfontosabb feladatomnak a prevenciót tartom: ha ezt jól csináljuk, akkor – bár ez valószínűleg naivitás részemről – én még hiszek abban, hogy tisztán is lehet jó eredményt elérni.”

A Nők Sportjáért Juniordíj: Késely Ajna
Késely Ajna a magyar úszósport egyik legnagyobb reménysége. A riói olimpián a magyar csapat legfiatalabbja volt, csak az ötkarikás játékok után töltötte be 15. évét. Bár már 2015-ben is sorra nyerte a korosztályos világversenyeket – például a tbiliszi EYOF legeredményesebb sportolója volt 4 aranyéremmel –, a 2016-os éve mégis kiemelkedő volt: a hazai rendezésű junior Európa-bajnokságon 4 arany- és egy ezüstérmet szerzett: megnyerte a 200, 400, 800 méteres gyorsúszást, valamint tagja volt az aranyérmes 4x200-as és az ezüstérmes 4x100-as gyorsúszó váltónak is. A londoni felnőtt Európa-bajnokságon az előfutamban tagja volt a később aranyérmet nyert 4x200-as női gyorsváltónak – bár a délutáni döntőben nem szerepelt, a szabályok szerint így is Európa-bajnoknak mondhatja magát. A riói olimpián szintén a váltóban volt eredményes: itt már nem cserélték le az előfutam után, így tagja volt a pontszerző, 6. helyen végzett 4x200-as gyorsváltónak. Nevelőegyesülete és jelenlegi klubja egyaránt a Kőbánya SC, ugyanígy hű maradt nevelőedzőjéhez: Turi Györgyhöz is.

A MOB Média Bizottságának díjazottjai

SportEMBER, posztumusz Média-különdíj: Puskás Ferenc, olimpiai bajnok labdarúgó, a Nemzet Sportolója
Az Aranycsapat kapitánya Kispesten töltötte magyarországi pályafutását, ahol 349 mérkőzésen 358 gólt szerzett, ötszörös magyar bajnok volt. Az 1956-os forradalom után nem tért haza, két éves eltiltását követően a Real Madrid játékosa lett, amellyel hatszor a spanyol bajnokságot, egyszer a Spanyol-kupát és háromszor a Bajnokcsapatok Európa-kupáját is elhódította. Máig is megdönthetetlen rekordnak számít az 1960-as BEK döntőben lőtt 4 gólja a Frankfurt ellen, a 7-3-ra megnyert mérkőzésen. Pályafutása során 533 meccsen 511 gólt szerzett, az IFFHS az Évszázad Gólkirályának hirdette ki.
Puskás a legendás Aranycsapattal olimpiai bajnok lett 1952-ben, két évvel később pedig ezüstérmes a svájci világbajnokságon. A nemzeti tizenegyben 85 meccsen 84-szer volt eredményes, amely világrekord.
Edzőként dolgozott többek között Spanyolországban, Görögországban – ahol 1971-ben a BEK döntőbe vezényelte a Panathinaikoszt – Chilében, Ausztráliában és Magyarországon, a válogatott trénereként is.
A Nemzet Sportolója, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrendjének ezüst fokozatával tüntette ki. A FIFA 2009 óta minden évben Puskás-díjjal jutalmazza az év gólját.
A világ egyik legismertebb magyar embere, aki bárhol megfordult, mindig népszerű volt a szurkolók körében. Őszinte, közvetlen, vidám természetével emberek millióinak szívébe lopta be magát. Egy legenda, egy példakép, aki mindig szívesen állt a sajtó rendelkezésére. 2006. november 17-én halt meg, a budapesti Szent István-bazilikában nyugszik, a sírhelye nemzetközi zarándokhely.
Idén április 1-én lenne 90 esztendős, a felcsúti labdarúgó-akadémia 10 éve viseli nevét, ahol a Pancho aréna „névadója” is.

Életműdíj: Gallov Rezső, író, újságíró, sportvezető
Gallov Rezső életútját talán nem is lehetne jobban összefoglalni, mint ahogy azt korábban az olimpiai bajnok Gyarmati Dezső tette. A nemzet egykori sportolója az „Olimpiák Peking előtt” című könyvben így írt róla: „Életét megszállottként a sport szolgálatában töltötte: válogatott vízilabdázó, eredményes szakedző, később tekintélyes sportvezető itthon és külföldön egyaránt. Kalandos, változatos sorsa bárhová is sodorta, fő hivatásának mindig és mindenütt az újságírást tekintette, az írásról képtelen volt, soha nem is óhajtott lemondani… Munkásságában különleges helyet foglal el a hazai és nemzetközi olimpiai mozgalom alakulása.”
Gallov Rezső az ötvenes-hatvanas években aktív vízilabda-játékos. Sportolói pályafutását követően vízilabdaedző, sportvezető, sportújságíró, szakíró. Az Országos Testnevelési és Sporthivatalt 1990-től vezette az atlantai olimpia évéig. Több olimpián részt vett: a Magyar Úszó Szövetség főtitkáraként, a magyar csapat vezetőjeként volt ott a 72-es játékokon Münchenben, majd Kanadában vállalt munkát, így az ottani szövetség technikai igazgatójaként volt jelen ’76-ban, Montréálban. Barcelonában és Atlantában sportállamtitkárként és a MOB alelnökeként volt tagja a magyar delegációnak. Újságíróként is utazott, Londonból is tudósított. A sydney-i olimpiáig a Nemzeti Sport főmunkatársa; önálló rovata volt a barcelonai és az atlantai ötkarikás játékok idején is. Az újságírás mellett több, olimpiai témájú könyvnek a szerzője. Hosszú évekig szerkesztette a Magyar Edző című folyóiratot. Munkásságát a MOB 1999-ben Nívódíjjal, a Magyar Sportújságírók Szövetsége 2005-ben Feleki László-, 2010-ben Életműdíjjal ismerte el. A riói olimpia évében, július 13-án ünnepelte 80. születésnapját…

Nívódíj/elektronikus: Vobeczky Zoltán, az M4 Sport riói olimpiáért felelős szerkesztője
Vobeczky Zoltán, az M4 sport riói olimpiáért felelős szerkesztője. Elévülhetetlen érdemei vannak főszerkesztőként a csatorna indulásában és berobbanásában a hazai sporttelevíziós piacra. Hét éve, 2010-ben csatlakozott a Telesport szerkesztőségéhez, ahol kreatív, sokéves tapasztalaton alapuló kimagasló szakmai munkájának köszönhetően korán kiemelt szerkesztői feladatokat kapott. Világesemények szerkesztése mellett már a 2012-es londoni olimpia egyik felelőseként dolgozhatott a helyszíni stáb tagjaként. Ezt a tapasztalatát is felhasználva tudott óriási segítségére lenni a 2016-os ötkarikás játékok magyarországi közvetítésének létrejöttében és megvalósulásában. A magyar sikerek méltó és korszerű televíziós megjelenítése mellett szívügye a Forma-1-es közvetítéssorozat világszínvonalú tálalása az M4sportcsatornán. A MOB korábban, 2013-ban oklevéldíjban részesítette.

Nívódíj/print: Bálint Mátyás, a Nemzeti Sport főmunkatársa
Bálint Mátyás 2003. május 1-jén lépte át először a küszöböt a Nemzeti Sportnál, 2006 nyara óta státuszban boldogítja az olvasókat, kiemelten az asztalitenisz, a tenisz, a kajak-kenu, a kézilabda sportágak híreivel. Volt a sportnapilap vezető szerkesztője, most főmunkatársa. Részt vett Londonban az olimpián, kézilabdától a cselgáncs-birkózáson át a vívásig és a vízilabdáig tudósított. Rióban – ahogy visszaemlékezik – Szilágyi Árontól megtanulta, hol lehet jó kávét inni a nemzetközi zónában. Egyéni stílusát jellemzi, ő az első ember a magyar sajtóban, aki leírta a „Reméljük, mihamarabb égő ruhában zuhan ki egy helikopterből" mondatot Gyurta Dániellel kapcsolatban. Járt már ezer helyen a világban Kínától Norvégiáig; egyszer egy liftben utazott Zlatan Ibrahimoviccsal, máskor pedig John McEnroe megkérte, hogy álljon odébb az ajtóból… Azt mondja, többet találkozik a női kézilabda-válogatott mindenkori szövetségi kapitányával, mint a saját szüleivel… Négy könyv írója. A MOB 2013-ban Média Oklevéllel tüntette ki.

Nívódíj/print: L. Pap István, a Nemzeti Sport szerkesztő újságírója
L. Pap István csaknem negyed évszázada lépett az újságírók táborába. A szakmában első munkahelye a Nemzeti Sport, ahol újságíróként kezdte, ’99-től 2006-ig, majd 2014-től szerkesztőként lett meghatározó tagja a szerkesztőségnek. Az atlantai, az athéni és a riói olimpia idején a sportnapilap hazai stábvezetője volt, Sydneyben a helyszíni tudósítói stábot vezette. A hazai televíziós szakmának is jelentős személyisége: dolgozott a Duna TV-nek, az M1-nek, egyik alapítója az M4 Sportnak. Londonban az M1 vezető szerkesztője volt, de hasonló munkakört látott el labdarúgó világ- és Európa-bajnokságok alkalmával is. Jelen volt a FourFourTwo 2010-es alapításánál, a magazin egyik szerzője a mai napig is. A MOB 2007-ben társszerzőként, 2014-ben egyénileg oklevéllel, a Magyar Sportújságírók Szövetsége 2014-ben Feleki László-díjjal ismerte el.

Nívódíj/online: Lódi Renáta, az MTI-MTVA Sportszerkesztőségének szerkesztő-újságírója
Kétezer októberében kezdett a Magyar Távirati Iroda Sportszerkesztőségében dolgozni, s 2002 áprilisától az MTI belsős munkatársa. Újságíróként, majd szerkesztőként, turnusvezetőként azóta is a szerkesztőség meghatározó tagja. A helyszínről tudósított a 2008-as pekingi és a 2012-es londoni olimpiáról, valamint a 2016-os riói paralimpiáról, Athén és Rio alatt pedig az itthoni stáb egyik irányítója volt. Egyik szakterülete a kajak-kenu; a sportág egyik legelismertebb krónikása, több mint tíz kajak-kenu világbajnokságról és Európa-bajnokságról tudósította az MTI-t, de sokoldalúságát és felkészültségét mutatja, hogy járt súlyemelő világbajnokságon, evezős világbajnokságon és a 2006-os labdarúgó-világbajnokságon is. Roppantul megbízható, nagy munkabírású, rendkívül pontos szerkesztő és újságíró, a rábízott feladatokat gyorsan és maradéktalanul elvégzi, a keze alól kikerülő anyagokban nem lehet hibát találni. A MOB 2011-ben oklevéldíjazásban részesítette.

Nívódíj/fotó: Szalmás Péter a MOB, az olimpia.hu fotóriportere
Szalmás Péter sportfotós pályafutását több mint két évtizeddel ezelőtt kezdte. Ez alatt fényképezett 6 olimpián és 5 paralimpián. Az athéni ötkarikás játékokat követően lett a Magyar Kajak-Kenu Szövetség fotósa, de dolgozott több nyomtatott sajtóorgánumnak is. Ez idáig két fotóalbumot jelentetett meg. Magas szintű szakmai munkáját az évek során többször elismerték. Eurosport-díjas, a MOB Média Bizottságának oklevelét 2004-ben kapta meg. Többször díjazták az Ezüstgerely- és a Magyar Sajtófotó-díjkiosztón; utóbbin 2017 februárjában, amikor a riói paralimpián készített fotójával nyerte el a zsűri elismerését. A MOB fotósaként részt vett a nanjingi nyári és a lillehammeri téli ifjúsági olimpián, a bakui Európa Játékokon, a tbiliszi EYOF-on, valamint a riói ötkarikás játékokon is. Portréfotói, akcióképei az olimpiai csapatkönyveket és a MOB hivatalos honlapját is színesítik.

Nívódíj/fotó: Záhonyi Iván, a Nemzeti Sport egykori fotóriportere, több olimpia fotósa
Záhonyi Iván a szakmai pályafutását 17 évesen, a müncheni olimpia évében, 1972-ben kezdte az akkori Népsportnál. A napilapnál 2012-ig, összesen 40 esztendőn keresztül dolgozott; a később Nemzeti Sport néven megjelenő újság fotóriportere, majd fotóigazgatója. Hatalmas archívumot hozott létre. Három téli és öt nyári olimpián vett részt, utolsó ötkarikás eseménye az athéni játékok voltak. Több elismerést kapott: az 1998-as Ezüstgerely díjátadón sportfotó-kategóriában MOB-különdíjjal jutalmazták, 2010-ben a Magyar Sportújságírók Szövetsége Életműdíjban részesítette. Ma, túl a hatodik „x”-en, nyugdíjasként tölti mindennapjait, az olimpiai eseményeket a televízión keresztül követi.

Oklevél/elektronikus: Takács Rita, a Sport TV szerkesztő-műsorvezetője
Takács Rita 2006 nyarán jelentkezett a Sport Televíziónál. Akkor senki sem gondolta, hogy a kötelező főiskolai gyakorlatot követően évtizedes közös munka köti majd a szerkesztőséghez. Eleinte a népszerű olimpiai sportág, a teniszközvetítések segédszerkesztője; a „profi keretnek” 2008-ban lett tagja, amikor is az újonnan induló cseh és szlovák Sport2-es csatorna szerkesztője lett. Az örök szerelem a magyar futball volt, és Rita belevágott egy hazánkban meglehetősen szokatlan küldetésbe. Női szemmel próbált bemutatni egy meglehetősen szokatlan, ugyanakkor zárt világot: a magyar labdarúgás világát. A szerkesztés mellett riportokat, interjúkat gyártott, pályaszéli riporter lett – a magyar futball világa pedig elfogadta, sőt, megszerette őt. Az újabb mérföldkő 2011 tavaszán következett. A Sport Televízió akkor döntött úgy, hogy Harmadik Félidő néven önálló, egész estés show-műsort szentel a magyar első osztályú labdarúgó bajnokságnak. Rita a Sport TV kiemelt saját gyártású produkciójának lett az egyik női műsorvezetője, a Petur Andrással alkotott páros azóta is közkedvelt a nézők körében. Mindez nem változott a 2015. őszén megújult Harmadik Félidőben, amelyben – Rita műsorvezetésével – a spanyol LA Liga mellett egy újabb olimpiai sportág, a kézilabda Bajnokok Ligája eseményei dominálnak. Dolgozott a Sport Mindenkié című, a MOB és a Sport TV által közösen jegyzett magazinműsorban is.

Oklevél/print: Pajor-Gyulai László, a Magyar Nemzet és a Magyar Idők vezető sportszerkesztője
Pajor-Gyulai László a magyar sportújságírás egyik meghatározó alakja. Több évtizedes pályafutása során a print és az online médiában is jelentőset alkotott, miközben közösségformáló személyiségét, jó szervezőkészségét is megmutatta. Hosszú ideig a labdarúgás volt meghatározó az életében, több mint húsz évig írt róla a Népsportban, illetve a Nemzeti Sportban, amelynek főszerkesztő-helyettese is volt. Dolgozott a hazai szövetség és a válogatott sajtófőnökeként, az nb1.hu szakportál főszerkesztőjeként is. A Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöki tisztét 2007-től két cikluson, 8 éven keresztül töltötte be. A riói olimpiáról helyszíni beszámolókkal látta el a Magyar Nemzetet, ahol a sportrovatot vezette. Ötkarikás élményeit a MOB szerkesztésében megjelent Sport 2016 évkönyvben is megosztotta. Pályafutása során nevét több médium, szakkönyv jegyzi szerzőként. Idén a Magyar Idők vezető sportszerkesztőjeként járul hozzá – többek közt – az olimpiai mozgalom népszerűsítéséhez.

Oklevél/online: Dobos Sándor, a waterpolo.hu és a 24.hu újságírója
Dobos Sándor közösségi alkat, olyan, akit mindenki szeret. Dolgos, csöndes munkatárs, akinek azonban mindig van egy ötlete, amit megoszt kollégáival. Nem csak újságíróként, hanem széleskörű sportinformáltsága révén szerkesztőként is kiváló, nem beszélve arról, hogy terepen is magas szinten állja meg a helyét. Ezt a 24.hu munkatársakén többek közt a londoni olimpián bizonyította be igen magas szinten, hogy aztán a portáltól elkerülve az elmúlt években a Magyar Vízilabda Szövetség munkatársaként a helyszínen kövesse végig a vizes világversenyeket, a férfi- és női válogatottak, valamint a klubcsapatok nemzetközi szereplését. A tavalyi esztendő, a riói olimpia is a vízilabda szellemében telt. 2016 szeptemberétől a Vasas, novembertől a budapesti vizes vb médiacsapatában kamatoztatja tapasztalatait. Kedvenc műfaja a portrébeszélgetés, és azt sem titkolja, hogy a közeljövőben egy interjúkötetre készül.

Oklevél/fotó: Czeglédi Zsolt, az MTI-MTVA Sportszerkesztőségének fotóriportere
Czeglédi Zsolt a fotózással 18 éves korában ismerkedett meg. 1995-ben egy akkor induló napilapnál, a Hajdú-Bihari Napnál kezdett el fotóriporterként dolgozni, 1996 szeptemberétől már a megye legnagyobb napilapjának, a Hajdú-Bihari Naplónak fotósa, de esetenként a Magyar Távirati Irodának (MTI) és a Nemzeti Sportnak is készített fotókat. 2011 júliusától az MTI külsős munkatársaként tudósítja a Hajdú-Bihar megyei eseményeket és alkalmanként Erdélyben is fényképez. Tizenöt évig atletizált, amit egy sportsérülés miatt kellett abbahagynia, valószínűleg innen ered lelkesedése a sportfotózás iránt. Évek óta tagja a Forma-1-es Magyar Nagydíjat fényképező MTI-s csapatnak, és ott lehetett a 2016-os riói olimpián is. Szinte minden sportág eseményei érdeklik, a jégvitorlázástól a salakmotorozáson át a hegyikerékpározásig vagy a triatlonig. Képei a sport szeretetéről árulkodnak, jól érzékeltetik az adott sportág szépségeit, nehézségeit.

Az újságírókat 1992-től ismeri el a MOB, a nők sportjáért tevékenyen résztvevők 2002 óta kapnak elismerést.

(MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter)