1904 St. Louis
1904 St. Louis
1900 Párizs
1900 Párizs
1908 London
1908 London
1912 Stockholm
1912 Stockholm
1920 Antwerpen
1920 Antwerpen
1924 Párizs
1924 Párizs
1932 Lake Placid
1932 Lake Placid
1928 Amszterdam
1928 Amszterdam
1928 St. Moritz
1928 St. Moritz
1932 Los Angeles
1932 Los Angeles
1936 Berlin
1936 Berlin
1936 Garmisch-Partenkirchen
1936 Garmisch-Partenkirchen
1948 London
1948 London
1948 St. Moritz
1948 St. Moritz
1952 Helsinki
1952 Helsinki
1952 Oslo
1952 Oslo
1956 Melbourne
1956 Melbourne
1956 Cortina d'Ampezzo
1956 Cortina d'Ampezzo
1960 Róma
1960 Róma
1960 Squaw Valley
1960 Squaw Valley
1964 Tokió
1964 Tokió
1964 Innsbruck
1964 Innsbruck
1968 Mexikó
1968 Mexikó
1968 Grenoble
1968 Grenoble
1972 Szapporo
1972 Szapporo
1972 München
1972 München
1976 Montreal
1976 Montreal
1976 Innsbruck
1976 Innsbruck
1988 Szöul
1988 Szöul
1984 Szarajevó
1984 Szarajevó
1980 Moszkva
1980 Moszkva
1980 Lake Placid
1980 Lake Placid
1984 Los Angeles
1984 Los Angeles
1988 Calgary
1988 Calgary
1992 Barcelona
1992 Barcelona
1992 Albertville
1992 Albertville
1994 Lillehammer
1994 Lillehammer
1996 Atlanta
1996 Atlanta
1998 Nagano
1998 Nagano
2000 Sydney
2000 Sydney
2006 Torino
2006 Torino
2008 Peking
2008 Peking
2010 Vancouver
2010 Vancouver
2012 London
2012 London
1904-es Olimpiai küldöttség
1904-es Olimpiai küldöttség
Fuchs Jenő
Fuchs Jenő
1912-es Olimpiai Kardcsapat
1912-es Olimpiai Kardcsapat
Németh Imre
Németh Imre
Papp László
Papp László
Takács Károly
Takács Károly
1896 Athén
1896 Athén
1924 Chamonix
1924 Chamonix
2002 Salt Lake City
2002 Salt Lake City
2004 Athén
2004 Athén
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd
1956-os Női kéziszer csapat
1956-os Női kéziszer csapat
Puskás Ferenc
Puskás Ferenc
Balczó András
Balczó András
Magyar Zoltán
Magyar Zoltán
Borkai Zsolt
Borkai Zsolt
Tordasi Ildikó
Tordasi Ildikó
Weisz Richárd
Weisz Richárd
2014 Szochy
2014 Szochy
Bauer Rudolf
Bauer Rudolf
Posta Sándor
Posta Sándor
Tersztyánszky Ödön
Tersztyánszky Ödön
Parti János
Parti János
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
Hegedűs Csaba
Hegedűs Csaba
Zsivótzky Gyula
Zsivótzky Gyula
Foltán László
Foltán László
Vaskuti István
Vaskuti István
Varga Károly
Varga Károly
Kovács Ágnes
Kovács Ágnes
Csollány Szilveszter
Csollány Szilveszter
Nagy Tímea
Nagy Tímea
Gyurta Dániel
Gyurta Dániel
Pars Krisztián
Pars Krisztián
Risztov Éva
Risztov Éva
Keleti Ágnes
Keleti Ágnes
Fábián László
Fábián László
Mizsér Attila
Mizsér Attila
Martinek János
Martinek János
Darnyi Tamás
Darnyi Tamás
Szabó Bence
Szabó Bence
Egerszegi Krisztina
Egerszegi Krisztina
Ónodi Henrietta
Ónodi Henrietta
Czene Attila
Czene Attila
Kőbán Rita
Kőbán Rita
Igaly Diána
Igaly Diána
Kammerer Zoltán
Kammerer Zoltán
Storcz Botond
Storcz Botond
Vereckei Ákos
Vereckei Ákos
Dr. Mező Ferenc
Dr. Mező Ferenc
Pelle István
Pelle István
Kabos Endre
Kabos Endre
Csák Ibolya
Csák Ibolya
Horváth Gábor
Horváth Gábor
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Vajda Attila
Vajda Attila
Janics Natasa
Janics Natasa
Fazekas Krisztina
Fazekas Krisztina
Kozák Danuta
Kozák Danuta
Szabó Gabriella
Szabó Gabriella
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Berki Krisztián
Berki Krisztián
Szilágyi Áron
Szilágyi Áron
Berczelly Tibor
Berczelly Tibor
Kovács Pál
Kovács Pál
Gerevich Aladár
Gerevich Aladár

Montréal bajnoka, Konrád Ferenc vízilabdázó 70 éves

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Az olimpiai arany-, ezüst- és bronzérmes vízilabdázó Konrád Ferenc április 17-én ünnepli hetvenedik születésnapját. A világ- és Európa-bajnok sportolót a MOB arany fokozatú támogatója, a Nemzeti Sport korábbi cikkével ünnepeljük (a fotón jobbról kék felsőben, előtte a közelmúltban elhunyt testvére, János).

Középen állt a négy fiúgyermeket számláló családban, bátyjai négy-öt évvel korábban, öccse héttel később született, mint ő. Harmadik gyerekként ő volt a Konrád III, merthogy mind a négyen vízilabdázók lettek. Sanyi, Jani és ő sokszoros válogatottak, Edéből sem a tehetség hiányzott. Már Tokióban (1964) olimpiai bajnok lehetett volna – ha kiviszik. Saját edzője hagyta itthon, hogy aztán egy-egy bronz- és ezüstérmet (1968, Mexikóváros; 1972: München) követően jusson fel a csúcsra. Elfogultság nélkül tekint a világra, vitatja például, hogy Münchenben bizonyos Marculescu bíró csalása miatt nem lett olimpiai bajnok a válogatott. 

Négy doboz sör

A legfontosabb: hogy van?

Szívműtét után. Billentyűcsere, beültettek egy stentet, ami ugyebár már két műtét. Muszáj volt. Nehezen kaptam levegőt, meg a véráramlás se volt százas. De jól vagyok. A körülményekhez képest.

És a körülmények?

Előjött egy-két hülyeség, de hagyjuk, elvégre nem az Orvosi Hetilaptól jött. Viszont lefogytam vagy húsz kilót, majdnem a versenysúlyomnál vagyok.

Amivel mindig gondjai voltak, ott volt például az Innauer-módszer.

Montreal előtt Gyarmati Dezső egy hagyományos mázsálón mért minket, ha a megfelelő helyre álltál rajta, előredőltél, a kezeidet hátracsaptad, egy kilóval kevesebbet mutatott. Cservenyák Tibi nevezett el Innauernek, mert szerinte a mozdulatom kísértetiesen emlékeztetett a legendás osztrák síugróéra. Persze nem hagytam válasz nélkül, jó néhányszor fejbe lőttem a labdával edzésen. Istenem, kapussors.

Állítólag a montreali bajnoki cím megszerzése utáni éjszakán a nagy ünneplésben hat-hét kilót hízott.

Legenda. Mi több, rágalom. Az ilyesmi élettanilag képtelenség. Egy jó poén kedvéért megeresztett túlzás, ami jellemző az uszoda utánozhatatlan hangulatára. Ugyanakkor kétségtelen, szerettem enni, inni. És főzni.

A montreali bajnokcsapatban ön volt a legidősebb.

Akkor már tizennegyedik éve voltam válogatott. Egy Jadran-kupán tettek be először, másodikak lettünk, de azért is nagy élmény a torna, mert együtt játszhattam a két bátyámmal, Sanyival és Janival.

Nagy érzés lehetett…

Fura volt, más mint a BVSC-ben, pedig mi ugyanazok voltunk, mint ott.

Négy fiú egy családban. Előny volt vagy hátrány?

A vízben jól jött, hogy a két bátyám is ott volt, nem vertek meg, ha nem volt muszáj. Sanyi erős volt, Jani hörcsög, nem volt könnyű elbújni előlük, nekem ezzel együtt meg kellett tanulnom úgy visszaadni a pofonokat, hogy ne vegyék észre.

Volt önök között hierarchia?

Sanyi a legidősebb, ezt a mai napig igyekszik éreztetni, a követeléseiben mindenképpen. Jani – Isten nyugosztalja – más volt. Sanyi egy ideig béketűrő volt, de ha felbosszantották robbant. Épített egy várat, jött a Jani, lerombolta. Újra felépítette, Jani megint tönkretette, harmadikra aztán elszakadt nála a cérna. Érdekes, pedig csak egy év és egy hónap volt köztük, mindketten Szűzek, akik ugyebár rendszeretők. Egyébként felnőttként is mindig a Jani védett meg mindenkit, pedig a Sanyi volt a legerősebb.

Az édesanyjuknak nem lehetett könnyű négy fiúval.

Biztosan, de soha nem mondta. Meg apánk sokat segített neki, csak sajnos fiatalon meghalt, hetvenegyben, ötvenhét évesen. A közgázt nem fejezhette be a háború miatt, ötvenhat után kirúgták a munkahelyéről, anyánk pedagógusi fizetéséből éltünk. Aztán, amikor a BVSC-be kerültünk, a klub segített, a vasútnál kapott állást.

Édesanyjuk legendás pedagógus volt, a Pannónia utca környékén mindenki ismerte, szerette. Emlékszem, engem még negyvenévesen is letolt, hogy nem hordok sapkát télen.

Nagyon sokáig dolgozott, majdnem hetvenéves volt, amikor abbahagyta. A végén a Fáy utcában, a dolgozók iskolájában tanította írni-olvasni az úgymond, hátrányos helyzetűeket, de ott is szerették, a durva emberek is megszelídültek mellette. Hihetetlenül türelmes volt. A tanítványai a haláláig eljártak hozzá, ő pedig igyekezett segíteni nekik a tanácsaival.

A legkisebb fiú, Ede kilóg a sorból. Nem lett válogatott pólós.

Pedig tehetséges volt, csak éppen lusta, ami ugyebár akadálya a fejlődésnek. Korán abbahagyta, kiment az NDK-ba tanulni, állatorvos lett.

Jó testvérek?

Amikor baj van, ma is összezárunk. A viszony az esztendők előrehaladtával változott, jöttek a feleségek, bővült a família, ez mindenhol hat a kapcsolatokra. Amíg anyám élt, összetartotta családot. A halálos ágyán megígértette, hogy évente négyszer mindenképpen összejövünk. Maradjunk annyiban, hogy igyekszünk eleget tenni a kérésének.

Négy fiú, négy vízilabdás, három klasszis ‒ ritka egy családban.

Ritka. Komolyabb előzménye nem volt nálunk. Talán a gének… Sanyi evezésben is ifi bajnok volt, engem négyévesen apám bedobott a vízbe a Tromos-uszodában, úgy tanultam meg úszni.

Hogyan jellemezné magukat pólósként?

Sanyi agilis játékos volt, gólerős, ha nincs annyi klasszis center akkoriban ‒ Dömötör Zoli, Rusorán Peti ‒ többre viszi. Jani bulldog, rá lehetett állítani bárkire, és csapatember a végtelenségig. Én? Fickándoztam, szerencsére jó kezem volt, sok gólt lőttem.

Már tizenévesen a nagyoknál játszott a BVSC-ben, Laky Károly tette be a csapatba. Ő a kedvenc edzője?

Sokat köszönhetek neki. Rosszat is. Kapitányként nem tett be a tokiói csapatba, pedig hiába voltam csak tizenkilenc éves, remek szezonom volt, gólkirály lettem. De hát Gyarmati Dezsőt és Pócsik Dénest mindenképpen vinnie kellett, úgymond, hatottak rá, hogy vigye őket. Sanyit meg engem itthon hagyott, a saját játékosait.

Megviselte?

Mit mondjak? Jól nem esett… Bár lehet, hogy az életem szempontjából így jobb volt. Az olimpiai bajnokokat egyből felvették akkor az egyetemre, ha tanulni kezdek, biztosan lazábban veszem a pólót, sok minden kimaradt volna a pályafutásomból.

A mexikói olimpia előtt, Markovits Kálmánnál már stabil csapattag volt a válogatottban.

Kálmán jó edző volt, de a bőréből nem tudott kibújni. Kapitányként is krekk maradt, akit szeretett, arra figyelt, akit nem, szinte rá se nézett.

Önt szerette?

Végül is, igen. Sőt. Segített, amikor hatvanhatban lebuktunk a vámnál. „Nincs gazdája a táskának” ‒ állapította meg szerkesztőségi cikkében a Népszabadság, s igaza volt. A táska ugyanis közös volt, benne az egész csapat szajréja, vagy száz óra. Nyolc-tízezer forint jutott volna ránk fejenként. A lényeg, hogy Felkai Róka jegygyűrűje is a táskában volt, amelyet én tologattam lábbal a reptéren, hogy ne vegyék észre a vámosok. Nekünk kellett volna elvinni a balhét, nyolc hónapra tiltottak el minket, de Kálmán közbenjárt az érdekünkben.

És elvitte Mexikóba, az olimpiára. Ahol ‒ mondja mindenki ‒ nyernünk kellett volna.

A volna nem játszik, de Mexikóban és Münchenben is állt nekünk azt arany. Mexikóban a jugókat látványosan becsalták a döntőbe, tizenöt góllal kellett nyerniük a japánok ellen, s ‒ gondolta volna? ‒ éppen annyival nyertek. Az édes az, hogy a japánok egy nullra vezettek, Kálmán pedig intett, hogy megyünk haza, ne nézzük a meccset, nem kell félnünk a jugóktól. Akiktől aztán kikaptunk, én is kihagytam egy négyest, szegény Steinmetz Janinak pedig enyhén szólva sem volt jó napja.

Münchenben pedig jött Cornel Marculescu és elcsalta a szovjetek elleni meccset.

Ezzel vitatkoznék. Marculescu megadta nekünk az esélyt, hogy ne iksz legyen a vége, de nem éltünk vele. Görgényi Pista kezéről kétszer is „legurult” a labda a kapufánál… Ha nem ő van ott, hanem a Magas Öcsi vagy én… De mi a padon ültünk. Rajki Béla bácsi nem rakott be. Fekete seggű voltam nála, mert a Jadran-kupa előtt javasoltam, hogy vigyünk masszőrt is a túrára, amit ő úgy fordított le, hogy a Konrád masszőrt akar magának.

Montreal előtt pedig nem volt biztos, hogy utazhat.

Horváth Berci ellen bekkeltem edzésen, beleúsztam a kezébe, eltört az orrom. Kaptam egy álarcot, a főnököm csinálta, akkor még nem volt divat az ilyesmi, edzhettem vele. De kiszorultam a kezdőből. Gyarmati Dezső rendes volt, nem hagyott itthon, talán azt is belekalkulálta, hogy hatvannégyben ő utazhatott, én pedig nem. Jó volt vele dolgozni, értett hozzá, ráadásul a vérében voltak a furfangok, olyan alkukat, megegyezéseket láttam, amilyeneket el sem tudtam volna képzelni.

Például?

Hagyjuk a családi ügyeket… Meg rég is volt.

Sokáig játszott.

Az obé egyben hatvanegytől hetvenkilencig. A válogatottban hetvenhétben búcsúztam, itthon, a Szigeten az olaszok ellen. Volt ott minden, virág, kristályváza, meg nyertünk is, tombolt a nép.

Edzősködött is, de csak egy évig.

Nem érte meg. Dolgoztam mellette fogorvosként, maszek rendelésem is volt. A Szpariban edzőként ötezer forint volt a fizetésem, a legjobb játékosnak, Magas Öcsinek nyolcezer. Inkább játékvezető lettem.

A bot másik végét fogta meg…

Nem volt nehéz átállni. Ismertek, mint játékost, akkor még nem vállalkoztak bíráskodásra az olimpiai bajnokok. Nem is feltételezték rólam, hogy csalok. De a nemzetközi keretbe nem kerülhettem be. Königh Gyuri és Vuszek Tóni uralták a terepet, később a két Gyuri, Császár és Kosztolánczy odafért, nekem esélyem se volt.

Irigység?

Talán az is. Meg, hogy Jani kapitányként ott fúrta az itthoni bírófőnököt, Salamon Ferit, ahol csak tudta. Egyszer megkérdeztem tőle, minek kell történnie, hogy bekerüljek a vizsgázó keretbe, mire csak visszakérdezett: hogy hívnak…? Értettem a szóból.

Olyan időkben volt válogatott, amikor még csak a játékosok voltak profik, a vezetés amatőr. Itt persze a tudásra gondolok.

Hetvenegyig mindenképpen, akkor lett Gallov Rezső a főtitkár, vele minden megváltozott. Előtte volt a botrányos barcelonai Európa-bajnokság, ahová úgy utaztunk ki, hogy nem vittünk magunkkal labdát… Plusz egy garniszállóban laktunk a Rambla mögött, nagy élet volt éjszaka, képtelenség volt aludni. Szűk szobák, a miénk Sárosi Lacival a lichthofra nézett. Hatalmas volt a hőség, felváltva ültünk az ülőkádban, annyira szenvedtünk a melegtől. Az oroszok is ott laktak, de csak egy ideig, kiköltöztek a tengerpartra. Mi maradtunk. És milyen a sors? Kétezer körül turistaként jártam a városban, sétálgattam, kíváncsi voltam, hogy néz ki, ahol laktunk. Hiszi, nem hiszi, éppen akkor robbantották föl.

Részese volt az OSC nagy sikereinek, köszönhetően annak is, hogy a klub kihasználta a szabályt, hogy az orvosegyetemistáknak ott kellett játszaniuk.

A Frenkl Robi ötlete volt. A vívókkal ‒ Kausz Pista, Nemere Zoli, Osztrics Pista ‒ kezdte, de rájött, hogy a póló jobb reklám. Neki is, persze. Botrány csak Szivós Pista átigazolásából lett, az FTC szívózott, még egy tévés vitaműsor is volt, de Robi lemosta a pályáról a Fraditól érkezett rendőrt, nem tudom már milyen Karcsit.

Jó csapat voltak, nagyon jó.

Mindenkivel nyertünk, az öreg Szivóssal, a Mayer Misivel, bárki lehetett volna az edző. Jani bátyámat is mi indítottuk el az edzői pályán, hogy később női, majd férfikapitány legyen, mi több, mesteredző. Sikeresebb is lehetett volna, de mindig azokban bízott meg a legjobban, akikben nem kellett volna. Velem például nagyon kitolt ‒ hogy finoman fogalmazzak…

Nem mondja…?

Hetvennyolcban az európai Szuperkupa előtt gondban voltak, mert néhány játékos megbukott a vámon, így nem volt komplett a csapat. Mondtam a Janinak, hogy az egyik betegem segítségével elintézem az útleveleket, de szeretnék játszani a meccsen két percet. Az útlevelek rendben voltak, ő pedig nem tett be.

Meg lehetett élni akkoriban a pólóból?

Volt, aki meg tudott, de egyébként nem igazán. Az OSC-ben kaptunk havi hatszáz forintot, kivéve, amikor válogatott szezon volt, akkor onnan kaptunk pénzt, így a klub nem adott. Hatvanhatban a BVSC-ben kétezer forint volt a jutalom a bajnoki címért, reggelre négyszáz mínuszban voltam, Istenem, elmentünk a Pipacsba. A világbajnoki cím tizenötezret ért, az Európa-bajnoki tízet, a montreali győzelemért Cservenyáknak és nekem tizenhatezer volt a jutalom. Hetven járt volna, de a Dezső így osztotta el. Azt mondta, differenciál.

Ugyanakkor a vámosok elfordultak a reptéren, ha nyertek, azt hoztak be, amit csak akartak.

Persze. Ha volt pénzed arra, hogy bevásároljál odakinn. Kétségtelen, Montreal után egyikünk-másikunk akkora pakkot tolt ki Ferihegyen, hogy a vámosoknak csorgott a nyáluk.

Kivel szeretett a legjobban játszani?

A testvéreimen kívül Sárosi Lacival. Fantasztikus irányító, hátul is volt szeme, fél csavarral húsz méterre is ütemre adta a labdát. Zseni, a mai napig nem ismerik el a produkciójához képest.

Rákosszentmihályon él, nincs túl messze a várostól?

Nyugodt, csendes. A feleségem ötlete volt. Ezzel együtt én mindig angyalföldi gyerek leszek.

Meg józsefvárosi…

Ott rendeltem a József körúton, a Rákóczi térnél. Jó helyen volt, villamosmegállónál, meg aztán a térről a lányok javarészt hozzám jártak megcsináltatni a fogaikat. Arról nem beszélve, hogy a sarkon volt a Suszterinas, jó sörökkel. Sok betegre tettem szert törzsvendégként.

Szeret még enni, inni?

Szeretnék, de már nem vagyok régi. Hetven év, az hetven év, meg ugyebár a műtét. Képzelje, amikor bementem a kórházba, öt doboz söröm állt a teraszon, négy még megvan. Nem kívánom.

Azért ne dobja ki!

Az látja, eszembe se jut.

 

PÁLYÁJA

Dr. Konrád Ferenc

Született: 1945. április 17., Budapest
Klubjai: BVSC (1956−1966), OSC (1966−1980), Külker SC (1980−1982)
Edzőként: Bp. Spartacus (1980−1981)
Válogatottság: 183 (1962−1977)
Végzettsége: fogorvos
Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (1976, Montreal), olimpiai ezüstérmes (1972, München), olimpiai bronzérmes (1968, Mexikóváros), világbajnok (1973, Belgrád), Európa-bajnok (1974, Bécs), nyolcszoros magyar bajnok

(Nemzeti Sport/Malonyai Péter, fotó: Róth Tamás)

A MOB közgyűlése elfogadta a tokiói felkészülési irányelveket

Az október 14-én elfogadott alapszabályban meghatározottak alapján, a korábbiakhoz képest 128 főre csökkentett létszámnak megfelelően tartotta közgyűl...

A MOB közgyűlése elfogadta a tokiói felkészülési irányelveket

Elfogadott családfő

Az alig több mint egy éve MOB-elnök Kulcsár Krisztián szerint nincs válságban az olimpiai mozgalom, elégedett az általa vezetett szervezet sporttörvén...

Elfogadott családfő

Új elnökség a judósoknál, Tóth László maradt az elnök

Szombaton a Magyar Sport Házában tartotta meg tisztújító közgyűlését a Magyar Judo Szövetség. A tagság egyhangúlag megerősítette pozíciójában dr. Tóth...

Új elnökség a judósoknál, Tóth László maradt az elnök

A MOB is szurkol az októberi birkózó-vb sikeréért

A Magyar Birkózó Szövetség pénteken tartotta éves közgyűlését, melyen részt vett Kulcsár Krisztián is. A MOB elnöke az olimpiai hagyományokon és a köz...

A MOB is szurkol az októberi birkózó-vb sikeréért

Hivatalossá vált a World Beach Games sportágainak listája

A Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szövetsége (ANOC) hivatalosan is jóváhagyta a 2019-es World Beach Games sportágait, így hivatalossá vált, hogy a San Di...

Hivatalossá vált a World Beach Games sportágainak listája

Elhunyt Tábori László, olimpiai 4. helyezett atléta

Rövid betegeskedés után május 23-án elhunyt Tábori László atléta (a képen jobbra), 1500 méteren olimpiai 4. helyezett közép- és hosszútávfutó - tájéko...

Elhunyt Tábori László, olimpiai 4. helyezett atléta

MOB-elnöki látogatás a Nemzeti Sportnál

Folytatódik a 123 éves Magyar Olimpiai Bizottság és a 115 éves Nemzeti Sport túlzás nélkül évszázadosnak mondható együttműködése, erről is megállapodá...

MOB-elnöki látogatás a Nemzeti Sportnál

Két hölgy birkózónk indulhat az ifjúsági olimpián

Szkopje adott otthon a 2018. évi birkózó kadett Európa-bajnokságnak. A viadal egyben kvalifikációs verseny is volt az októberi Buenos Aires-i ifjúsági...

Két hölgy birkózónk indulhat az ifjúsági olimpián

A Fair Play-díjas Péni István bombaformában van, de egyelőre csak a következő lépésre koncentrál

A Toyota és a MOB május 8-án jelentette be, hogy a japán autógyártó cég 15 hazai sportoló tokiói olimpiára való felkészülését segíti egy-egy hibrid el...

A Fair Play-díjas Péni István bombaformában van, de egyelőre csak a következő lépésre koncentrál

Hírlevél feliratkozás

Olimpiai érmeink

A magyar sportolók által eddig nyert

arany, ezüst és bronzérmek száma:


177 151 174



Születésnapok ma

Platina fokozatú támogatók

 

Toyota logó

 

Gyémánt fokozatú támogatók

Arany fokozatú támogatók

  

Olympic Worldwide partners

Coca-ColaAlibaba groupBridgestoneDow PanasonicP&GsamsungToyotaVisa

Facebook
Rss
YouTube