A küldöttséget Valihora István a Palicsi Olimpia Sportegyesület elnöke várta a szerb városban, aki 1989-től áll kapcsolatban a MOA-val. A város mozgalmas életében pillanthattunk be az ETNO Fesztivál kapcsán.


A Városháza csodálatos épületének bemutatásával indult a program, majd az olimpiai emlékkúthoz sétáltunk, innen a Múzeum gazdag anyagának megtekintésével gyarapítottuk ismereteinket.


















A város temetőjében lévő kriptánál emlékezett Valihora István Vermes Lajosra és megkoszorúztuk sírját. Vermes Lajos, aki az olimpiai játékok felújítása előtt 16 évvel szervezte meg a sportversenyeket Palicson.


Tovább haladva megálltunk Sztancsics György sírjánál, itt Győr Béla emlékezett a fiatalon elhunyt atlétára.


A második napi tanácskozáson a Park Hotel Palics konferencia-termében Prof. Dr. Szakály Sándor MOA alelnök köszöntötte a szépszámú érdeklődőt, majd elsőként dr. Szikora Katalin „A XIX. századi előolimpiák, Athéntól ...Palicsig” címmel tartott előadást. Ezzel a témával korábban Keresztényi József, Kutassi László, Kun László, napjaikban pedig Kertész István és Takács Ferenc professzorok foglalkoznak. Az „olimpiák nélküli” történelmi időszakoktól a görög „előolimpiák” , majd az angol „előolimpiák”-ig terjedő időszak után az angol és a görög kapcsolatokkal befejeződő tartalmas előadást korabeli fotók vetítésével fűszerezte a MOA Tanács tagja.

Ezután Prof. Dr. Printz János „ Az olimpiai körök Magyarországon” című előadását azzal vezette fel, hogy az olimpiai hagyományőrző körök és egyesületek az olimpiai eszme ápolásának egyik legfontosabb letéteményesei, „zászlóshajói”. A MOA-hoz jelenleg 21 kör és egyesület tartozik. Elsőként a Nógrádi Sporttörténeti Egyesület alakult (1989.május 15.), legutóbb pedig a Binder Ottó Olimpiai Baráti Kör Kunszentmártonban (2010.május 14.). Ezt követően a kapcsolatok formáit, a támogatás lehetőségeit ismertette az előadó. A bemutatott térkép jól jelezte, hogy az egész ország területét „befedik” az olimpiai körök. Önálló kiadványokkal is rendelkeznek: „Fáklya”,„Öt karika” . Rendezvényeikről a MOB honlapján – a MOA felületén- rendszeresen olvashatunk, végül minden körről egy-egy jellegzetes fotó bemutatásával zárult a tartalmas előadás.


Vaskuti István olimpiai bajnok,a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnöke megalakulásukról, fő feladataikról, kapcsolataikról szólt és bemutatta az „Értük szólt a Himnusz” című kiadványukat, amelyben a legendás bajnokok teljesítményei és sportemberi viselkedésük példaként állíttatott a fiatal generációk számára. Jelenleg 20 tagja van az egyesületnek.

A helyi előadók közül először Valihora István „A palicsi olimpia és hozadéka” című előadásában elmondta, hogy az olimpiák története során szinte kivétel nélkül mindenkinek P. Coubertin báró neve jut az eszébe, aki az újkori olimpiai játékokat indította útjára 1896-ban Athénban.
Kevesen tudják, hogy Észak-Bácska üdülőhelyén, Palicson ettől a dátumtól korábban is szerveztek sportversenyeket, melyeket olimpiának neveztek.

A palicsi versenyek elindítása a tehetős Vermes család, elsősorban Lajos és Nándor nevéhez fűződik. Édesapjuk vidéki sportegyesületeket vezetett, így a két fiú is már gyermekkorában elsajátította a torna és testedzés alapjait. Az ilyen szellemiségű neveltetésnek köszönhetően a két fívér egész életét, és vagyona nagy részét is a sportra áldozta.Vermes Lajos versenyző, edző, padagógus volt, emellett az ókori olimpiák szerelmese. Az újkori olimpiák indítása előtt 16 évvel, 1880-ban alapította meg a palicsi sportjátékokat, amelyeket soha sem nevezett olimpiának. Kezdetben birkózásban, távolugrásban, súlylökésbe versenyeztek, majd mind több versenyszámmal bővült a program. Unokája – aki végig velünk volt - elmondta, hogy számára nagy öröm ez a rendezvény.

Az előadások sorát Szabó Hangya Lilla, a Szabadkán élő, de a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakán tanuló hölgy "Szabadka, a sportok városa az olimpiai játékok" című színvonalas prezentációa zárta.



A tanácskozás után ki-ki a fizikai és korosztálya szerint részt vett a „palicsi olimpián“, ami azt jelentette, hogy a Bagolyvár mellett (ez volt a korabeli „olimpiai falu“) a Vermes sporttelepen megrendezett versenyszámokban indult ugyanazon a pályán, ugyanazon a helyszíneken.


Varga János olimpiai bajnok frizbi dobásban vetélkedett, a többen távolugrásban, súlylökésben, abrocshajtásban küzdöttünk a szép érmekért, amelyeket ünnepélyesen vehettünk át. 1982-ben újították fel a Vermes által megálmodott palicsi sportjátékokat, 2000-ben megalakult a Palicsi Olimpiai Sportegyesület, amelynek többsíkú tevékenységét bizonyította ez a találkozó.

* * *

Sztantics György

1878. augusztus 19-én született Szabadkán, amely akkor Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott. 1894-től foglalkozott atlétikával. Az elmondások szerint egy palicsi atlétikai versenyen a távgyaloglás is szerepelt a programban. A szabadkaiak mellett Magyarország egész területéről részt vettek rajta versenyzők. A verseny kezdete előtt a startnál megjelent egy fiatalember polgári öltözékben és csizmában, jelezte, hogy szeretne részt venni a versenyen. A versenybírák megmosolyogták és elutasították, azt hitték tréfál. A csizmás fiatalember azonban kitartó volt és odaállt a rajthoz a pálya külső oldalán a többiekkel, ő is elrajtolt a közönség felkiáltásaitól és nevetésétől kísérve. A csoda be is következett: Az egész évben edző versenyzők, akik közül többen évek óta foglalkoztak a gyaloglással, messze lemaradtak a csizmás versenyző mögött. Jóllehet neki a pályán kívül sokkal nagyobb távolságot kellett megtennie. Sztantics György általános meglepetésre győzött.

Ezt követően a Szabadkai Sport Egyletben Matkovics Miklós elkezdett rendszeresen foglalkozni a tehetséges versenyzővel és a tanítómestere lett. Az atlétika mellett a Szabadkai SE labdarúgócsapatában is néha helyet kapott. Ezután nagyszámú versenyen vett részt gyaloglásban az Osztrák-Magyar Monarchia nagyvárosaiban. Első országos csúcsát 1899-ben 30 kilométeren érte el 3 óra 8 perc 48 másodperccel. 1900-ban 50 km-en osztrák bajnok lett. A Berlinben, 1901-ben 75 kilométeren 8 óra 16 perc 24 másodperces idővel aratott híres győzelme után a lapok már „világbajnokként” emlegették. A lapok, de nem a fővárosiak, hisz a szorgos hivatalnok versenyei nagy részét Szabadkán, illetve Palicson, valamint Belgrádban és Zomborban vívta. Az 1905-ös válogató versenyen bekerült az 1906-os olimpiaközi játékokra, vagy más néven nem hivatalos olimpiára utazó csapatba. A 200 forintos részvételi díjat Szabadka Város Önkormányzata utalta ki neki a városi tanács viharos ülése után.

Ezen az olimpián magyarok első sikerét Sztantics György érte el a 3000 méteres gyaloglás versenyében. A verseny szokatlan volt. A leírások szerint először 1500 méteres távon versenyeztek, ahol a két nagy esélyes, az angol Wilkinson és az osztrák Spiegler nagy csatát vívott. Ám egy osztrák pályabíró kizárta az angol versenyzőt, amire lökdösődés lett, a közönség pedig betódult a pályára, hogy számon kérje tettét. Végül a versenyt a következő napra 1906. május 1-jére újrahirdették, de 3000 méteres távra, a bíráskodást pedig Konstantin trónörökös vállalta. Itt is folytatódott az angol és az osztrák versenyző párharca, az angol futni kezdett, mire vetélytársa is átváltott. A trónörökös kizárta mindkettőjüket. A megismételt futam miatti dühe miatt ez nem zavarta Sztantics Györgyöt, hiszen rögtön az élre tört és fölényes győzelmet aratott a szabadkai atléta.

Egészen 1910-ig versenyzett és számtalan versenyen győzött. Ezután Szabadka szabad királyi város törvényhatóságának tisztviselője volt.

Az itt született legjobb és legnagyobb atléta volt, aki 1918. július 10-én hunyt el Szabadkán. Itt, a Bajai úti temetőben helyezték örök nyugalomra a 40 éves korában elhunyt atlétát.

(JMM, GYB)