Téli olimpikonok a Csanádiban

Téli olimpikonok a Csanádiban

2014. 04. 06.
Megosztás

A Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör legutóbbi rendezvényén, mintha csak a Procter & Gamble által útjára indított "Köszi Anyu!" olimpiai kampányába csöppentünk volna a meghívott vendégeink révén.

Viczián Vera személyében egy kétgyerekes családanyát köszönthettünk, aki sífutóként vett részt a vancouveri téli játékokon és elevenített fel néhány régebbi emléket.

Másik vendégünk az előző téli olimpia idején még csak bontogatta szárnyait, illetve korcsolyáit, hiszen az idei Szocsi olimpia után is indulhatott még a junior rövid pályás világbajnokságon, ahol remek eredményekkel örvendeztette meg a téli sportok szerelmeseit.
Az olimpián 1000 méteren negyeddöntőbe jutó Liu Shaolin Sándor (a többi távon a selejtező volt a végső állomás, de például 1500 méteren egy ezred választotta el a továbbjutó francia vesenyzőtől) fiatalosan hanyag eleganciával válaszolgatott Vásárhelyi Tamás tagtársunk kérdéseire, aki szintén megjárta Szocsit az önkéntesek táborát erősítve.

Többek között megtudhattuk tőle, hogy egyik kedvenc "helyszíne" az olimpia ideje alatt a jól felszerelt játékterem volt, ahova szigorúan csak a versenyei után tért be. Az olimpia remek tapasztalatszerzés volt a fiatal versenyző számára, aki a márciusi saját korosztályában megrendezett törökországi világbajnokságon (Erzurum) történelmi tette hajtott végre megszerezve a hazai rövid pályás gyorskorcsolya sport első világbajnoki címét.
Igazi éremhalmozóként lépett fel: nyert 500-on, a váltóval ezüstérmet szerzett, harmadik lett 1000-en és a szuperdöntőben.

"A váltó érme azért is különleges, mert a nálam sokkal tehetségesebb öcsémmel, Shaoang-gal közösen értük el és a testvéri összetartás is segített a világbajnoki címem megszerzésében" - fűzte hozzá Shaolin.

A sífutás terén sajnos hasonló eredményességről nem beszélhetünk, ezért Vera inkább a sífutás nemzetközi helyzetének alakulásáról, a vaxmesterek fokozottabb szerepéről mesélt. Az élboly versenyzőinek egymáshoz közelítő teljesítménye a minél nagyobb szintkülönbségek kialakítására sarkallja a versenyek szervezőit. A nézők profibb kiszolgálása érdekében igyekeznek úgy alakítani a pályákat, hogy a versenyzők minél többször felbukkanjanak a közönség előtt, ez is a rövidebb és nehezebb pályák születését eredményezi. Az emelkedőkkel tarkított pályákon egyre többször fordulnak elő koccanások, esések a lejtőkön való száguldás során. A cipők nincsenek rögzítve a sarok résznél a vékony sífutó léchez, ez is közrejátszik az instabilitásban.
Számos ilyen esetet láthattunk az idei olimpián, szerencsére hasonlóan komoly sérülés senkit nem ért, mint Vancouverben Petra Majdicot. A szlovén sífutó egy kisebb szakadékba csúszott komoly sérüléseket szenvedve, nem is tudott felsorakozni a rajtnál a számára kiírt időben. A verseny szlovén technikai delegáltja biztosan közrejátszott abban, hogy a sprint verseny selejtezőjében végül a mezőny végére rangsorolva engedélyezték az indulását és a verseny során borzasztó fájdalmak árán, de sikerült bronzérmet szereznie. Sokan furcsállták a döntést, másokkal szemben talán nem kivételeztek volna. Az igazsághoz tartozik, hogy balesetét megelőzően hatalmas favoritja volt a sprintnek.

Verától megtudhattuk, hogy az olimpiai szereplés mellett hasonló büszkeséggel tölti el a Worldloppet Gold Master minősítése. Bárki megszerezheti ezt a címet! A teendő "csupán" annyi, hogy a szervezet kötelékébe tartozó hosszútávú sífutó versenyek közül legalább tíz versenyt kell teljesíteni különböző országokban és egyet ezek közül egy másik kontinensen (42- 90 km közötti versenyekről van szó, talán a svéd Vasaloppet a maga 90 km-vel a leghíresebb, és nem csak azért, mert ezen már Vasárhelyi Tamás tagtársunk is sikerrel részt vett!).
Akinek ez túl megterhelő, hasonló feltételek mellett indulhat a rövidebb távokon (20-45 km) az ezüst fokozat megszerzéséért. Az ún. Worldloppet útlevélben gyűjthetőek a verseny teljesítését igazoló pecsétek, aki pedig teljesíti a kritériumokat kap egy egyedi sorszámot, egy WL diplomát és egy aranyozott vagy ezüstözött kitűzőt, attól függően, hogy a hosszabb vagy a rövidebb távokat teljesítette.

A sífutáshoz hasonlóan a hazai rövid pályás korcsolyázás utánpótlása is nagyon szűk keresztmetszetből meríthet, ezért is lenne fontos a Liu testvérpár eltökélt céljainak segítése és az apróbb versenyzői panaszok kezelése.
Remélhetőleg a kiemelt sportágak közé kerüléssel a korcsolyasportba áramló összegek segítségével a hazai szövetség egyre jobb körülményeket teremt és néhány éven belül akár megközelíthetjük a kanadaiak lehetőségeit, akiket profi stáb vesz körül, edzőkkel, masszőrrel,pszichiáterrel és saját szakáccsal, mint tették azt a budapesti edzőtáborozásuk során! Liu Shaolin eltökéltségét és hozzáállását látva néhány éven belül akár felnőtt érmekben is megmutatkozhatnak a változások !

(Henter Pál, fotó: Róth Tamás)