Keményít a WADA

Új kódexbe vésték

2015. 01. 18.
Megosztás

Sorozatunkban a Magyar Olimpiai Bizottság november végén megjelent kiadványában, a Sport 2014-ben olvasható érdekesebb anyagokat közöljük – a doppingellenes harc állásáról Szabó Gábor, a Nemzeti Sport újságírója, olvasószerkesztője számolt be.

Ha a doppingról, a doppingellenes harc állásáról kell számot adni, hálátlan feladat néhány elemet kiragadni, mert a merítési lehetőség korlátlan. A doppinggyár, illetve a hatóságok és sportszervezetek futószalagjai folyamatosan zakatolnak, az egyiken a „piszkos” eredményeket szállítják, a másikon a lefülelt és megbüntetett sportolók kénytelenek elhagyni jó időre a versenypályát és a pódiumot. A dopping és antidopping puskaporos levegőjű harcterén mindig összekuszálódhatnak a szálak, bármikor hozhatnak egy új szabályt, bármikor felütheti a fejét egy, az ellenőrök által csak gyanított – vagy tudott, de nem kimutatható – (mód)szer, bármikor kirobbanhat egy ügy, és bármikor elhangozhat egy új ígéret, hogy nem kell már sokat várni, és mindenkit lépre csalnak.

Alább a doppingellenes tevékenység jövőjét befolyásoló új fejleményekbe igyekszem belekapaszkodni. Ezt szem előtt tartva a közelmúltban két jelentős változás történt, az egyik hazai, a másik nemzetközi vizeken.

Ami az itthonit illeti, 2013. július elsejétől bűncselekménynek számít a teljesítményfokozó szerrel történő visszaélés, azaz szabadságvesztéssel büntetendő, aki ilyet előállít, kínál, átad, azzal kereskedik, orvosi vényen – nem gyógyászati célból – rendel. Szigorúbb az elbírálás, ha például bűnszövetségben követik el a visszaélést, vagy ha valaki 18 éven aluli személyt bír rá, segít hozzá a tiltott szer használatához. A büntetőjogi szankcionálás elsősorban a szabadidősport védelmét szolgálja, hiszen ez a terület kiszolgáltatottabb, már csak azért is, mert nem vetül rá a doppingellenőrzés árnyéka, ugyanakkor a szereket forgalmazók szép summára tesznek szert. Hogy az új szabályozás a gyakorlatban elérje célját, a bűnüldöző szerveknek, valamint a Tiszeker Ágnes vezette Magyar Antidopping Csoportnak és a sportigazgatás főbb szereplőinek össze kell hangolniuk tevékenységüket, elősegítve a gyors információáramlást. Tudomásunk szerint egyelőre nem történt olyan eset, hogy alkalmazni kellett volna a törvényt.

Ami a nemzetközi fejleményt illeti, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) 2013 novemberében Johannesburgban tartott kongresszusa hozott változást, elfogadta ugyanis a 2015. január elsején hatályba lépő új WADA-kódexet.

„Új szemléletet tükröz a kódex, amely immár megkülönböztet szándékos és vétlen doppinghasználatot – magyarázza Tiszeker Ágnes. – Nem szándékos a kiskorú vétsége, aki feltételezhetően nem magától nyúl tiltott szerhez, azaz itt megnő a sportszakemberek felelőssége. Ugyancsak a nem szándékos kategóriába sorolandó, ha valaki táplálékkiegészítő miatt akad fenn a teszten, vagyis a WADA tudomásul vette, hogy igenis baj van ezekkel a készítményekkel. Miután lehetetlen a bizonytalan összetételű táplálékkiegészítőket központilag kontrollálni, nem védhetők meg tőlük a körültekintően eljáró sportolók sem. Ilyenkor enyhébb az elbírálás, legfeljebb két évre tiltható el a vétkes.”

Az eddigiekhez képest ugyanakkor súlyosabb büntetés szabható ki szándékos tiltott teljesítményfokozás esetén, már az első lebukásnál négy évre meszelhetik el a versenyzőt. Noha nem büntetőjogi kategória a sportoló doppingolása, nincs jobb kifejezés a vádalkunál arra az esetre, amikor a negatív mintát szolgáltató versenyző – büntetése akár háromnegyedével történő enyhítése érdekében – az eljárás során elmondja, hogy kitől kapta, ki adta be neki az adott szert, vagy tudatja, ki az, aki még él vele, és információinak köszönhetően felderíthető a háttér. Az Armstrong-ügy felgöngyölítésekor például 26- an tettek vallomást. Lényeges, hogy míg eddig a mintavétel másfél éven belüli háromszori elmulasztása vont maga után doppingvétséget, 2015. január elsejétől 12 hónapra csökken az időtartam, azaz ha valaki két fekete pontot gyűjtött be egy év alatt, nem kell izgulnia további hat hónapig – egy esztendőt követően nulláról indulhat.

Miután a WADA-kódex átalakult, a jogharmonizációnak is végbe kellett mennie. A változások jogszabályba illesztését a sportért és ifjúságért felelős államtitkárság, a MOB és a MACS egyeztetései előzték meg, de még nem volt vége, ugyanis a módosított rendelet szövegét angolra kellett fordítani és elküldeni a WADA-nak jóváhagyásra. A WADA-nak, amely kvázi állam az államban. Hatalmas költségvetését a NOB és a tagországok állják, de igazából nincs felette kontroll, ráadásul az általa 2009-ben létrehozott és fenntartott ADAMS-rendszert (a nemzetközi nyilvántartott vizsgálati csoportba tartozó sportolók holléti adatbázisa) sok kritika éri, mert nem egyeztethető össze a – főleg az EU-hoz tartozó – államok adatvédelmi szabályaival. Legutóbb két amerikai szakértő intézett kemény támadást cikkében az antidopping-ügynökség ellen; a két biostatisztikus nagy szerepet vállalt abban, hogy a nemzetközi választott Sportdöntőbíróság (CAS) 2013-ban felmentette a nemzetközi szövetség által három évre eltiltott, kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok észt sífutót, Andrus Veerpalut. A CAS-ítélet alátámasztotta állításukat, miszerint a WADA növekedésihormontesztje nem megbízható.

A két szakember középkori módszerekkel, a sportolói jogok lábbal taposásával vádolta a WADA-t, de mi maradjunk most a növekedési hormonnál (HGH) és a hozzá hasonló hatást (izomsejtek számának növelése) kiváltó IGF-nél. Sokan emlékeznek rá, Tiszeker Ágnes optimistán tájékoztatta a nyilvánosságot 2011 őszén, hogy a WADA hamarosan zöld utat ad az IGF kimutatására kidolgozott tesztnek, és Londonban robbanhat a bomba. De nem robbant, a brit fővárosban senki sem bukott meg növekedési hormonnal vagy IGF-fel machinálva. Az HGH ugyan „lefülelhető” 21 napra visszamenőleg, ám a jelek arról árulkodnak, ezt az időtartamot tudják „kezelni” az ellenoldalon; és bár valóban vannak biztató próbálkozások az IGF kimutatására is, az egységes, megbízható, minden akkreditált labor számára általánosan használható, jó kimutatási módszerre még várni kell. És akkor még nem szóltunk a homályba vesző géndoppingról, a növekedési hormonok termelését fokozó szerekről vagy a még mindig nagyvadként nyilvántartott EPO-ról. A WADA törekvései mindenesetre az úgynevezett biológiai útlevél (a vérparamétereket rögzíti), a szteroid- és hormonprofil felé mutatnak, de a rendszer kiépítése irtózatos pénzbe kerül – abból meg, ugye, mindig kevesebb van a szükségesnél.

----------

Vérre menő harc

Részben a jelen, de mindenképpen a közeljövő ütőkártyája lehet a biológiai útlevél, amelynek segítségével az EPO (a vörösvértestképzéshez elengedhetetlen eritropoetin) és a vértranszfúzió használata szűrhető ki. Lényege, hogy a sportoló jellemző vérparamétereit (például a vörösvértestek aránya a vér össztérfogatához képest) rögzítik egy adatbázisban, így bizonyos szint feletti eltérések tiltott módszer alkalmazására derítenek fényt. A kerékpárosok 2007-ben elkezdték a biológiaiútlevél-programot, de más sportágakban is alkalmazzák – a 2012–2013-as idényben a Nemzetközi Síszövetség (FIS) 2107 kontrollt végzett el versenyen kívül, ezek közül 1426 esetben vettek le mintát biológiai útlevélhez. A legnagyobb gond, hogy irtózatosan drága, ugyanis a vérprofil meghatározásához egyetlen sportolót adott idő alatt legalább hat akalommal kell ellenőrizni, az adatokat fel kell dolgozni, kezelni kell. Figyelembe véve, hogy a MACS költségvetéséből 2014-ben is csak 900 doppingellenőrzésre futotta (eleve 1300-1500 lenne indokolt), könnyen kikövetkeztethető: csak hosszú távú terv lehet a „vérútlevél” hazai harcba dobása. Persze az e téren tenni akaró és tudó nemzetközi sportági szövetségek révén „készülhet” biológiai útlevél magyar sportolónak.

----------

Aggodalom – tíz évig

A NOB korábbi gyakorlata szerint a doppingtesztek újbóli ellenőrzésére az olimpia végétől számított nyolc éven belül volt lehetőség, ám a 2014. februári szocsi téli játékok mintáit már 10 évre fagyasztották le, és ez a jövőben is így lesz. A 2004-es athéni olimpia üvegcséit tavaly megsemmisítették, a pekingi időszámítás viszont még tart, azaz 2016-ig lehet félnivalójuk a 2008-ban tiltott szert alkalmazóknak. Az athéni tesztek utólagos kontrolljának nagy vesztese a férfi súlylökő-aranyérmes ukrán Jurij Bilonog volt: a csak 2012-ben kimutatott oxandrolon okozta a vesztét, így az amerikai Adam Nelson vehette át 2013 júniusában a „levetett” medáliát.

(Szerző: Szabó Gábor; fotó: Reuters, Szalmás Péter)

A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.