Iváncsik Gergő Győrben nevelkedett. A Veszprémmel 16-szoros magyar bajnok és 14-szeres Magyar Kupa-győztes, kétszer megnyerte a SEHA-ligát és háromszor jutott be a Bajnokok Ligája döntőjébe, 2010-ben a legjobb magyar kézilabdázónak választották, ugyanebben az éveben a vikágválogatottnak is tagja volt; 718 mérkőzésen 2226 gólt lőtt.

„Győrben kezdtem el bontogatni a szárnyaimat egészen a felnőtt NBI-be való feljutásig. Majd az igazi áttörést a Veszprémbe igazolásom jelentette tizennyolc évesen. Álmomban sem gondoltam volna, hogy tizenhét csodálatos évet fogok itt eltölteni. Visszagondolva a veszprémi kezdetekre, az első öt-hat évben szinte fel sem tudtam ocsúdni abból az ámulatból, amelyet az az élmény okozott, hogy ebben a klubban és azokkal a játékosokkal játszhattam. Mindig azon voltam, hogy ha már a Klub megtisztelt azzal, hogy leigazolt, akkor én megtisztelem azzal, hogy mindig a lehető legkeményebben fogok dolgozni, kihozva magamból a maximumot, és megmutatom, hogy nekem helyem van itt. Úgy érzem, hogy ez sikerült, hiszen tizenhét, gyönyörű, emlékekkel teli évet tölthettem itt. Csak kívánni tudom az összes fiatal sportolónak, hogy hasonlóban legyen része.”

„De eljön egy olyan pont az ember életében, amikor váltania kell, továbblépve új célok felé. Az én életemben most jött el egy ilyen fordulópont. Elköszöntem a veszprémi kézilabdázástól: a Klubtól, a csapattól és a szurkolóktól. Ami pedig még ennél is nehezebb most: elköszönni a kézilabdázástól. Ez egy hosszú és borzasztóan nehéz döntés volt. Mérlegelnem kellett, hogy kézilabdázzak még, vagy már most elkezdjek fókuszálni életem következő szakaszára. Hála Istennek, voltak lehetőségek előttem, amelyekből az egyik az volt, hogy itt maradjak a Klub utánpótlásánál. Úgy döntöttem, hogy élek vele, és ezentúl azon leszek, hogy a lehető legtöbbet átadjak a gyereknek a tudásomból és a sport iránti szeretetemből egyaránt. Így aztán – többek közt Gulyás Péterrel karöltve – szeretnék minél többet segíteni a Klub utánpótlás-nevelésében.”

(MOB, fotó: MTI/Kovács Tamás)