Már fiatalon kijelentette, hogy olimpián akar indulni. Kinevették, ugyan hogy képzeli, egy 1200 fős kis faluból kijutni az olimpiai játékokra. De szorgalmasan edzett, szépen fejlődött és egyre jobb eredményeket ért el. Komolyan vette édesapja intelmeit: „Az életben nincs lehetetlen, csak tehetetlen emberek vannak." Sokat tanult edzőitől, többek között Czibik Gézától, Sarlós Györgytől, Romvári Lászlótól, rajtuk kívül meghatározó volt Ambrus Mariann edzőtársaként szerepelni. 1978-ban a dunavarsányi üres edzőtáborban hat hétig segítette Mariann felkészülését az új-zélandi Hamiltonban megrendezett világbajnokságra, ahol végül Mariann bronzérmet nyert.

Erika legjobb eredményei a következők voltak: világbajnoki negyedik (1981, München, kormányos négypárevezős), bronzérem a Barátság Versenyen (1984, Moszkva, kormányos négypárevezős), olimpiai nyolcadik (1988, Szöul, kormányos nélküli négypárevezős), szenior világbajnok (1996, egypárevezős). A felsoroltak ellenére az 1980-as országos bajnoki címre a legbüszkébb, amit egypárevezősben nyert 7 másodperces nagy fölénnyel az olimpiáról hazatért teljes mezőny előtt. Ezzel a győzelemmel bizonyította, hogy ott lett volna a helye az olimpiai mezőnyben, a vezetők döntése ellenére.

Az élménybeszámolón számos érdekes történet, háttérinformáció hangzott el a versenyekről, a nagytermetű szovjet és NDK-ás evezősnőkről, az általuk szedett csoda tablettákról, a technikai nehézségekről, a kormányos testsúlyának ellenőrzéséről. Megtudhattuk, hogy visszavonulása után sem tanárként, sem edzőként nem hasznosította TF-es diplomáját, nincs kapcsolata a szövetséggel, de dolgozott sportmasszőrként, volt sportújságíró, előadásokat tart a természetgyógyászatról és az egészséges életmódról. Pozitív életszemlélete, színes, szórakoztató előadásmódja nagy sikert aratott.

(MOA/Hencsei Pál)