Kocsis Mihály 1937-ben a Testnevelési Főiskolán testnevelő tanári oklevelet szerzett, majd rövid ideig gimnáziumi óraadó volt. A TF-en tornából és magasugrásból emelkedett ki társai közül. Már a TF-en bekapcsolódott az MTE Torna- és Atlétikai Szakosztályának munkájába. 1938-tól 1944-ig a Weisz Manfréd TK Vízisport Szakosztályának vezetője, a csepeli öbölben a modern hazai kajak-kenusport kezdeményezője. A csepeli Weisz Manfréd Művekben az első magyarországi szabadidő-szakosztály létrehozója, a csepeli gyár sportiroda-vezetője. A háború előtt és a felszabadulás után a csepeli sportélet vezéregyéniségének számított. Csepeli magyar bajnoki érmek, sportlétesítmények kötődnek hozzá. A háború utáni években „sportszervezői munkássága miatt képtelen módon” Népbíróság elé állították. Rendezője az 1947-es tatai I. Munkás Kajak-Kenu Európa-bajnokságnak. A háború vége előtt rövid ideig az – akkori nevén – Országos Kajak-kenu Szövetség ügyvezetője; a ’60-as évek elején a Budapesti Kajak-Kenu Szövetség elnöke. Kitérőként a szállodaigazgatásba (Hungar-Hotels; Keszthely, majd Budapest) is belekóstolt, de közben akkor is szervezte a vállalat sportéletét, tanulmányt is írt róla. 1948-ban az olimpiai felkészítés egyik irányítója. 1949 és 1955 között részt vett a vállalati sportélet kialakításában, koordinálásában, a szakszervezeti rendszer keretében. A tatai edzőtábor helyszínének kiválasztója (a londonihoz hasonló klímát kerestek, a ’47-es Eb-ről már ismert volt a helyszín); 1955-től 1957-ig a tatai edzőtábor igazgatója; Hegyi Gyula államtitkár bízza meg az akkorra lerobbant intézmény „gatyába rázásával”. Ebben az időszakban volt a melbourne-i olimpiai felkészülés is. 1957-59-ig a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet (TTKI) tudományos főmunkatársa. Ötletgazda a többnyelvű sportszótár szerkesztésében, szervezője a sportkarikatúra-kiállításnak. 1964-tól 1971-ig a Központi Sportiskola (KSI) igazgatója, a korosztályos utánpótlás- és sportiskolai rendszer hazai kidolgozója. KSI-igazgatóként tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Jó kapcsolatot ápol a Nemzetközi Olimpiai Bizottság több vezető tisztségviselőjével. Nyugdíjazását követően 1971-től 1985-ig a Testnevelési és Sportmúzeum tudományos szaktanácsadója (pl. sportkönyv-kiállítások). A Nemzetközi Olimpiai Akadémia tiszteletbeli tagja, magyar előadója. Több publikációja, hosszabb cikke jelent meg (pl. Népsport, Olympic Review; írt könyvet a ’48-as olimpiai felkészülésről is). Kocsis Mihály életének 75. esztendejében, 1985. január 18-án hunyt el Budapesten.

A korabeli sajtó így jellemezte: olyan ember, aki széles látókörrel és vitathatatlan szakmai hozzáértéssel dolgozza ki javaslatait. Az életútját bemutató könyv, a Fejezetek a magyar sport 20. századi történetéből - Kocsis Mihály testnevelő tanár élete és munkássága című kiadvány sajtótájékoztatóján Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke úgy fogalmazott: Kocsis Mihály egy sportpolihisztor volt. „Amikor Kocsis Mihályról beszélgetek másokkal, akkor csak a professzionalizmus, a tudás, a segítőkészség hangzik el vele kapcsolatban. Mindezt úgy, hogy a XX. század minden nyomorát átélte, meghurcolták, népbíróság elé állították, mindeközben az olimpizmus segítője volt, az 1948-as játékokon ő vezette a delegátust. Én személy szerint szeretném azt elérni, hogy a tatai edzőtábor, amelynek megálmodója és vezetője volt, az ő nevét viselje majd."

„Mi, egykori KSI-sek a kor akkori követelményei szerint jó körülmények között, kiváló edzőktől tanulhattuk meg a sport alapjait, eszmeiségét. Kocsis Mihály a KSI igazgatójaként kidolgozta a honi utánpótlás-nevelés elméletét és gyakorlatát is, amellyel évtizedekre biztosította be a magyar sport eredményességét" – mondta a könyvbemutatón Schmidt Gábor. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke arról is beszélt, Kocsis Mihály nemcsak a KSI és a tatai edzőtábor létrehozója és egykori igazgatója, valamint a csepeli munkássport atyja volt, hanem az MKKSZ korábbi elnökségi tagja, a Budapesti Kajak-Kenu Szövetség volt elnöke; a kajak-kenu sportág magyarországi meghonosítója is volt, aki először ültetett hajóba későbbi kiválóságokat, mint például az első magyar kajakos olimpiai bajnokot, Urányi Jánost. „Nem túlzás azt állítani, hogy a Tanár úr alapozta meg Csepelen a sportág sikerességét.”

Fia, Kocsis L. Mihály író, sportújságíró, MOB-médiadíjas (2009) és a Magyar Sportújságírók Szövetségének életműdíjasa (2012); gyermekévei egy részét Tatán töltötte.

(MOB; fotó: Fejezetek a magyar sport 20. századi történetéből - Kocsis Mihály testnevelő tanár élete és munkássága)