Csütörtökön tölti be 75. életévét Pethő Zsuzsanna olimpiai és világbajnoki bronzérmes kézilabdázó, aki kapusként segítette dobogós helyezéshez a magyar női válogatottat az 1976-os ötkarikás játékokon, begyűjtve ezzel a sportág első magyar olimpiai érmét.
Pethő Zsuzsanna 1945. május 14-én született a Bakonyalja és a Kisalföld határán fekvő kis településen, Bakonybánkon. Középiskolai tanulmányait Győrben végezte, pénzügyi technikumban tanult. Ezekben az években a Rába-parti városban kezdett sportolni: atletizált és ismerkedett meg a kézilabdázás alapjaival.
Arról, hogyan lett válogatott kapus, Tata város honlapján Petrik Józsefnek mesélte el néhány évvel korábban. „Az iskolai csapatunk edzőmeccset játszott a Győri ETO-val. Azt tudni kell, hogy hatvanhárom-hatvannégyben négy első osztályú együttes is volt a Rába-parti városban. Az ETO-nak ugyanis volt férficsapata, emellett a Győri Textilesnek szintén volt női és férfigárdája is az élvonalban. De visszatérve az ominózus mérkőzésre, engem szélső létemre a kapuba állítottak. Az okára már nem emlékszem, ám mivel nagyon jók voltak a reflexeim, jó benyomást keltettem. Pedig, ha tudták volna mennyire félek a labdától... A találkozó végén odajött hozzám az ETO edzője, és megkérdezte, hogy eljönnék-e hozzájuk védeni. Akkoriban én lettem az ETO – írd és mondd – hatodik számú kapusa. Fél év múlva viszont már én voltam az első, miközben a junior válogatottba is bekerültem.”
1964-ben költöztek Tatára, akkor igazolt át az akkor NB II-es Tatabányai Bányászhoz. Igazán nagy eredményeit a bányászváros színeiben jegyzi. Kezdeti sikereként junior világbajnoki ezüstérmes, csapata feljut az NB I-be. Kék-fehérként lett a válogatottal olimpiai és világbajnoki bronzérmes. Török Bódog irányítása mellett 1975-ben az akkori Szovjetunióban a világbajnokságon, egy évvel később a montreáli olimpián állhatott együttesével dobogóra. Visszaemlékezése szerint 1978-ig védte a TBSC kapuját, és 75-ször húzta magára a magyar nemzeti mezt.
Az már kézitörténelem, hogy Montreálban Magyarország első ötkarikás érmét szerezte meg a győztes Szovjetunió és az ezüstérmes NDK mögött az Angyal Éva, Bujdosó Ágota, Berzsenyi Mária, Csík Jánosné, Kézi Lászlóné Pethő Zsuzsanna, Laki Pálné, Lelkes Miklósné, Megyeri Sándorné, Nagy Ilona, Nagy Marianna, Németh Erzsébet, Sterbinszky Amália, Tóth Harsányi Borbála, Vadász Józsefné (szövetségi kapitány: Török Bódog) összeállítású magyar csapat. A bronzmeccsen a Románokat győztük le, 5. Japán, 6. Kanada lett.
A ’75-ös vb a hatodik volt a sorban. Végeredmény: 1. NDK, 2. Szovjetunió, 3. Magyarország (Angyal Éva, Berzsenyi Mária, Bujdosó Ágota, Csíkné Horváth Klára, Kézi Lászlóné Pethő Zsuzsanna, Laki Pálné, Lelkesné Tomann Rozália, Megyeri Sándorné (Pacsai Márta), Nagy Ilona, Nagy Mariann, Németh Erzsébet, Samus Ilona, Sterbinszky Amália, Tavaszi Katalin, Vadászné Vanya Mária. Szövetségi kapitány: Török Bódog).
A válogatottól, miután elköszönt, a városi női NB II-es csapatban még játszott nyolc évig, 45 évesen is beállt a kapuba.
Pethő Zsuzsanna (Kéziné, később Fogelné) az élsport mellett is dolgozott. A Tatabányai Szénbányák Vállalat Haldex nevű üzemében 38 évig volt pénzügyi csoportvezető; 55 évesen ment nyugdíjba.
A Magyar Olimpiai Bizottság évvégi, szépkorú érmeseknek rendezett eseményeire rendszerint ellátogat, összetart egykori csapattársaival. Visszavonultan él tatai otthonában.
Kedves Zsuzsanna, Isten éltesse!
(MOB-összeállítás, fotó: MTI)