Nem volt könnyű dolguk. Mivel a jugoszlávok hatalmas küzdelemben verték a nap első összecsapásán az olaszokat 2:1 arányban, így nagy számolgatások voltak a lelátón a magyar-szovjet találkozó előtt. Az utolsó találkozón legalább három góllal kellett megverni a nagy rivális szovjeteket ahhoz, hogy a jugoszlávok előtt olimpiai bajnok legyen a magyar válogatott.

A találkozó első percében Felkai már a második kapufáját lőtte, majd Rusorán két védő között talált a szovjet hálóba. A második negyed két szovjet gólt eredményezett, így félidőben veszni látszott az aranyérem lehetősége. A csapat nem adta fel, s először Felkai találatával egyenlített a harmadik negyedben. Izgalmasan kezdődött az utolsó játékrész. A magyarok négymétereshez jutottak, amit Rusorán értékesített, de a bíró a szovjet kapus szabálytalansága miatt nem adta meg a találatot, s a megismételt büntetőt Rusorán mellé lőtte. Egyfolytában az orosz kapu előtt folyt a játék. Egy emberelőnyös helyzetben Felkai megszerezte a magyar csapat 3. gólját, majd Dömötör percei következtek. Négyméteresből 4:2-re alakította az eredményt. Egy perccel a vége előtt pedig következett az azóta is többször emlegetett találata, amit a filmkockák is megörökítettek.

50 évvel a találkozó után dr. Bodnár András Tokióban, az uszoda előtt emlékezett vissza a történtekre:

Atlétikában délután rendezték a 15 kalapácsvetőt számláló finálét, amelyben Zsivótzky Gyula hetedik, Eckschmidt Sándor tizenegyedik dobóként következett. Zsivótzky az első sorozatban akkori idei legjobbját (69.09-et) dobta, és ezzel a harmadik sorozat befejeztével az élen állt. Eckschmidt elmaradt selejtezőben elért eredményétől és végül a 11. helyen végzett.


A szovjet Klim kezéből a negyedik sorozatban 69.74-re repült a kalapács, amivel megelőzte magyar riválisát. Zsivótzky nagyon akart, de dobásaiból (67.41, 67.85, 67.32 m) hiányzott az erő, végül ezüstérmet szerzett. A teljesítménye példa lehet sportolótársai számára. Súlyos betegség után tért vissza, még hónapokkal a rajt előtt sem remélte, hogy ott lehet Tokióban, Róma után megismételte dobogós helyezését.
„Azt tartják rólam, hogy esőben is tudok jól dobni. Sajnos ma az esős rossz idő nagyon zavart. Nem voltam izgatott, de nem úgy ment, ahogy szerettem volna. A lábaim elfáradtak, s nem tudtam fokozni az első dobásom után” – mondta az ezüstérmes magyar kalapácsvető.



Labdarúgó-válogatottunk vigasztalanul zuhogó esőben kezdte meg a románok elleni összecsapását a Jokohama stadionban, ahol 25 ezer néző volt kíváncsi a két válogatott összecsapására.
A magyarok már a 3. percben Csernai révén betaláltak ellenfelük hálójába. A második félidőben 10 perccel a lefújás előtt lehetőségük nyílt a románoknak az egyenlítésre, de a megítélt büntetőt Gelei József remek érzékkel hárította. Öt perccel később a románok szabálytalankodtak saját tizenhatosuk területén. A megítélt büntetőt Csernai értékesítette. Ezzel nyert a magyar válogatott 2:0 arányban.
Az elődöntőben kedden az Egyesült Arab Köztársaság következett a Komazava stadionban.

Kötöttfogású birkózóinkban élt a bizonyítás vágya, hogy kiküszöböljék a szabadfogásúak teljesítményét. Különösen igaz volt ez a mindkét fogásnemben indult Varga János és Hollósi Gézára. A légsúlyú Varga a japán Icsigucsival mérkőzött és pontozásos vereséget szenvedett, így búcsúzott a további küzdelmektől. Hollósi egy győzelemmel és döntetlennel továbbra is versenyben maradt a középsúlyú mezőnyben. Félnehézsúlyban Kiss Ferenc egy jól sikerült lerántással diadalmaskodott jugoszláv riválisa ellen. Ebben a súlycsoportban még kilencen várták a folytatasát. A fiatal váltósúlyú Rizmayer Antal ugyan kiesett a további küzdelmekből, de mint később kiderült a pontszerző ötödik helyen végzett.
Két súlycsoportban is igen kedvezően álltak versenyzőink. Polyák Imre osztrák ellenfele a második menet előtt feladta a küzdelmet, így a magyar pehelysúlyú birkózó 1 hibaponttal várta következő ellenfelét.
A nehézsúlyú Kozma István a lelátóról nézhette riválisai küzdelmét, mivel erőnyerő volt a harmadik fordulóban. Kozma hibapont nélkül állt a még versenyben lévő ötök mezőnyének élén.

Ökölvívásban a középdöntő volt a tét. A szorítóba lépett a még versenyben lévő két magyar.
A könnyűsúlyú Európa-bajnok Kajdi János jobb technikai felkészültségével, nagy ütésváltásokkal, és nagyobb tapasztalatával verte pontozással ugandai riválisát. Tóth I. a cseh Kucsera elleni összecsapáson keveset ütött, egyszer földre is került, így végül ellenfelét látták a pontozók a jobbnak.

Megkezdték a tornászok is olimpiai versenyüket. A férfi egyéni és csapat küzdelmek szovjet-japán párharcot hoztak. A magyar válogatott Aranyos István, Csányi Rajmund, Cser Győző, Lelkes András, Sós Péter, Varga Lajos összeállításban teljesítette az előírt gyakorlatokat. Egyéniben Csányi Rajmund bizonyult a legjobbnak a magyarok közül.

A súlyemelő versenyek záró napján a nehézsúlyúak küzdelmében az élen a két szovjet emelő külön versenyt folytatott. Ecser Károly, aki a térdében porcsérüléssel versenyzett, az olimpián dicséretes teljesítményt nyújtva remek országos csúcsot elérve (507,5 kg) az ötödik helyen végzett. A magyar súlyemelő három hibátlan nyomás gyakorlata mellett, szakításban országos csúcsot (147,5 kg), lökésben országos csúcsbeállítás (185 kg) ért el.

Vívásban a férfi párbajtőrözők selejtezőjéből a három muskétás, Nemere Zoltán, Kulcsár Győző és Kausz István továbbjutott a második fordulóba, de a legjobb 24 közé utóbbinak már nem sikerült továbblépnie. A nyolcaddöntőbe jutásért Kulcsárnak kiemeltként nem kellett vívnia, de Nemere előtt igen nehéz feladat tornyosult, hiszen Róma olimpiai bajnoka, az olasz Delfino volt az ellenfele.
A találkozót végül a magyar párbajtőröző megnyerte 10:8 arányban, így két magyar várhatta a másnapi folytatást.

(MOB, Népsport 1964, Fotók: MTI)