Sokan emlékezünk még a 2000-es olimpia női kézilabdadöntőjére. Finálét játszott a válogatottunk. Érmesek azóta sem voltunk, az elmúlt öt olimpián a pekingi 4. helyünk volt a legjobb. Az akkori nagy generációnak volt tagja Deli Rita, aki augusztus 21-én lett ötven éves.
A sydney-i döntő félidejében még 16:14-re vezettünk a dánok előtt, majd a második játékrész végéhez közeledve, az egyenlítés után egyre húztak el mellettünk az északiak, beállítva végül a 27:31-es eredményt. Természetesen így is megsüvegelendő, ezüstérmes lett a Mocsai-csapat, de aki látta a mérkőzést, nem mindennapi izgalmakat élhetett meg.
De jó felidézni: Balogh Beatrix, Farkas Ágnes, Farkas Andrea, Kántor Anikó, Kulcsár Anita, Kökény Beatrix, Lőwy Dóra, Nagy Anikó, Pádár Ildikó, Pálinger Katalin, Pigniczki Krisztina, Radulovics Bojana, Simics Judit, Siti Beáta; ennek a sornak volt a balátlövője Deli Rita, vele teljes a keret.
Sokan közülük azóta is a sportágban maradtak, edzőként vagy sportvezetőként dolgoznak a magyar kézilabdázás sikeréért.
„Az élet egy küzdelem; közben mégis próbáljuk úgy megélni a mindennapokat, hogy találjunk bennük valami pozitívat. Ne keressünk problémákat. Legyenek céljaink, tegyünk meg értük sok mindent, legyen benne szeretet, öröm..." – mondta egy 2019-es podcastban a székesfehérvári Vörösmarty Rádió Sikerre hangolva című műsorában.
De ugorjunk vissza a hetvenes évek elejére. Deli Rita 1972. augusztus 21-én született Tatabányán. A labdás csapatsportok nem álltak messze a családtól, hiszen édesapja, Deli András a Tatabánya és a Videoton játékosa volt az ötvenes-hatvanas években. Rita is a bányászvárosban kezdte a sportpályafutását, majd jött a fővárosi Spartacus, a TF-es évek, a Dunaferr, a Vasas, a Ferencváros, majd osztrák kitérőként a Hypobank, végül visszatér Fehérvárra a kétezres évek elején. Az Alcoa játékosaként krónikus saroksérülés, Achilles-in gyulladás miatt vonult vissza 2004 tavaszán. Kiemelkedő sikerei közt az olimpiai ezüstérmet megelőzően, 1998-ban a hollandiai Európa-bajnokságon csapatával bronzérmes, 1999-ben és 2000-ben az NB I gólkirálya zöld-fehérben. A Dunaújvárossal megnyeri a Kupagyőztesek Európa-kupáját, a Fradival bajnokságot ünnepel és győzelmet jegyez az osztrák élvonalban is. 118 alkalommal húzhatta magára a magyar nemzeti válogatott mezét.
Rita még aktív játékos korában, a kilencvenes évek első felében elvégezte a Testnevelési Egyetemet, ahol ’94-ben testnevelő tanárként végzett, majd a szakedzői diplomája mellé 2021-ben az EHF A-licences mesteredzői képzését is abszolválta.
Az Alba Fehérvár KC-nál először utánpótlásedzőként az ifjúsági és a juniorcsapatot irányítja, szakmai igazgató, majd 2016 márciusától négy éven keresztül az NB I-es női nagycsapat mestere. Ezidőben többször nemzetközi szereplés, az EHF-kupa csoportköre várta az együttesét. 2020 szeptemberében – a Boglári Akadémiától kapott vereség után – mondott le az Alba vezetőedzői posztjáról. Férje, Balássi Imre a fehérvári klub első embereként tagja a hazai szövetség elnökségének is, így bizton van mit megbeszélniük a szeretett sportáguk előmenetele érdekében. Leányaik, Lily és Szofi pedig az édesanya nyomdokain járva lép pályára; az idősebbik, Lily a Köfém Sportcsarnokban töltött gyermekévek után a franciaországi Metzben is kipróbálhatja magát. A kézilabda családban marad...
Rita ma a Sport1 TV kézilabda-szakértőjeként is népszerűsíti sportágát, olykor előadást is tart, például a Corvinus Egyetem Sportgazdaságtani Kutatóközpontjában sportközgazdász-mesterszakos hallgatóknak. De még alkalmi fellépéseket is elvállal: az All Star-csapat tagjaként Görbicz Anitával és néhány társával pályára lépett a budapesti kézilabdaaréna 2021 decemberi átadóünnepségén, a gálamérkőzésen is.
Isten éltessen, Rita!