Az 1975-ös kalkuttai világbajnokságon aranyérmes Jónyer István és a Jónyer, Gergely Gábor páros győzelmének ötvenéves évfordulójáról emlékezett meg a Magyar Asztalitenisz Szövetség szerda délután a Larus Étterem és Rendezvényközpontban számos más sportlegenda és a sajtó jelenlétében.
Budapest, 1975. január 26. Jónyer István-Gergely Gábor asztaliteniszezők, az 1975. évi asztalitenisz felnőtt Budapest-bajnokság férfi páros győztesei az egyik játszma közben, a Sportcsarnokban.
A rengeteg munka és edzés, valamint a kazánházas edzés volt a titka az ötven évvel ezelőtt párosban világbajnoki címet nyert két asztaliteniszező legendának, Jónyer Istvánnak és Gergely Gábornak, akiket a jubileumi alkalomból köszöntött Kovacsics Imre szövetségi elnök.
A jó hangulatú ünnepségen Jónyer István, a Nemzet Sportolója felidézte, hogy a kalkuttai (Kolkata) világbajnokság előtt három héttel „vám-problémák” miatt eltiltották, még egy héttel a rajt előtt is bizonytalan volt, hogy kiutazhat-e, végül Berczik Zoltán kapitány közbenjárására részt vehetett az eseményen.
A négyszeres világbajnok elmondta, a sikereit annak köszönhette, hogy rengeteget edzett, volt, hogy még éjjel is futott vagy kerékpározott. Emlékeztetett rá, hogy 15 és 19 éves kora között két klubnál, Miskolcon a DVTK-nál, valamint a Budapesti Spartacusnál is rendszeresen tréningezett, és úgy utazott ki Kolkatába, hogy csak ő lehet a világbajnok. Először az egyéni döntőjét elevenítette fel, és elmondta, hogy amikor a jugoszláv Antun Stipancic – aki az első két játszmát megnyerte – a döntő szettben már 17-13-ra vezetett ellene, úgy döntött, hogy taktikát vált.
„Elkezdtem lassúakat pörgetni és 21-19 lett ide" – emlékezett, majd arról beszélt, hogy mindössze öt perc szünetet követően kezdődött a páros döntő, amelyben Gergely Gáborral az oldalán a Dragutin Surbek, Antun Stipancic jugoszláv kettős ellen játszottak.
Gergely Gábor elismerte, az akkori sportvezetés legnagyobb ballépésének, Klampár Tibor eltiltásának köszönheti ez a páros a világbajnoki címét, mert annak következtében lehetett ő akkor Jónyer partnere.
Hozzátette, ha Klampár is ott játszhatott volna velük, akkor csapatban már 1975-ben világbajnokok lettek volna, végül ez csak 1979-ben sikerült nekik.
A páros fináléval kapcsolatban megjegyezte, hogy addig sosem tudták legyőzni a jugoszláv kettőst és szerencséjük volt, hogy az egyes döntőt közvetlenül a páros előtt rendezték, mert Stipancicot letörte a veresége és páros társa, Surbek sem tudta felrázni.
Amikor Kovacsics Imre, a magyar szövetség elnöke a győzelem titkáról faggatta Jónyeréket, mindketten a rengeteg munkát és edzést említették. Gergely a kazánházas legendával kapcsolatban hozzáfűzte: itthon úgy készültek fel a kolkatai 40-45 Celsius-fokos forróságra, hogy megkérték a fűtőt, a szokásosnál jobban melegítse fel a kazánt, ráadásul naponta egy-egy órát melegítőben és anorákban tréningeztek.
A rendezvény végén Kovacsics Imre oklevéllel és 50-50 darab kaparós sorsjeggyel ajándékozta meg Jónyert és Gergelyt, valamint 25 darabbal az ünnepségen részt vevő Klampár Tibort. Jónyer az alkalomra felcímkézett üveg borral és egy fényképes pólóval lepte meg Gergelyt és az elnököt.
Az eseményen részt vett több legenda között Faragó Tamás vízilabdázó és Wladár Sándor úszó olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója, valamint Komáromi Tibor olimpiai ezüstérmes birkózó is.