Kétszeres olimpiai bajnok „lóspecialista”, aki többször meghódította a világot és az öreg kontinenst is. Azon kevés tornász közé tartozik, akiről elemet neveztek el. Állatorvosi praxisát cserélte sportvezetői hivatásra. Vezeti a honi szövetséget, volt az ötkarikás szervezet alelnöke is. Hetven éves dr. Magyar Zoltán, a Nemzet Sportolója.
Magyar Zoltán 1953. december 13-án született Budapesten, gyermekévei – mint településrész – a Ferencvároshoz kötik. A Telepy utcai iskolában egy tehetségkutató alkalmával az FTC tornaszakosztályának vezetője, Harmat József irányítja a zöld-fehérekhez, csakhamar Vígh Lászlóhoz kerül. Zoltán ekkor tíz és fél éves, és még nem tudhatja, milyen legendás edző-tanítvány kapcsolat alakul ki kettejük között – egy páratlan sportkarrier kezdődött.
1975-től az FTC igazolt tornásza, ’72 és ’80 között – Moszkva után búcsúzik a „ziaportól” – a válogatott tagja. Mesterével 17 év mindennapjai kötik össze.
Háromszoros olimpikon. Münchenben az 8. összetett csapatversenyben, Montréalban megnyeri a lólengést, majd Moszkvában dupláz, 1980-ban a csapattal harmadik. Két magyar tornász tudott egymást követő két olimpián győzni: Keleti Ágnes és Magyar Zoltán.
Sporttörténelmet írt azzal, hogy 1973-ban, Grenoble-ban megnyerte a tornasport első magyar Európa-bajnoki aranyát. Nem is akárhogyan! A Magyar-vándorral. A lovon egy olyan elemet mutatott be, amivel beírta magát a nemzetközi tornasport nagykönyvébe, ráadásul hosszú ideig nem talált legyőzőre. ’74-ben, Várnában már a világot is legyőzte. Vébéken és Ebéken egyaránt háromszor-háromszor volt a lólengés királya, emellé egy Universiadé-győzelmet is behúzott.
Ha valakire, rá jellemző a kettős életpálya. Még versenyző korában elvégzi a TF szakedzői szakát, majd 1985-ben egy másik területen is bizonyít: állatorvosként diplomázik. Egy időre szakít a tornacsarnok kemény, ám annál látványosabb világával: ’86-ban Győrben kap állatkórházi praxist, majd Budapesten, Pestlőrincen hatósági állatorvos, idővel, ’92 után magánrendelőt működtet.
Sportágától azonban nem szakad el, sőt tapasztalatait, rutinját, megélt élményeit a tornán kívül, az ötkarika világában is kamatoztatja, megosztja.
1986 szeptemberében – az elnök Deák Gábor államtitkár – a MOB egyik alelnökének választják, majd az első szabadon választott közgyűlésben, ’89-től – már Schmitt Pál az elnök – a szervezet és annak szakmai, tudományos bizottságának tagja. Sportvezetőként ma is MOB-tagságot jegyez, 2009-től az elnökséget is erősíti, valamennyi jelentős döntés részese. Korábban tag a Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumában, vezeti a MOB hagyományőrző Bizottságát, alelnök a Magyar Olimpiai Akadémiában, elnökségi tag a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjában.
A hazai tornaszövetségben már – szintén – a nyolcvanas évek második felében beválasztották az elnökségbe, volt alelnök, 2011-től elnök. 2012 és 2015 között a Budapesti Sportszövetségek Unióját is vezette.
Elismerései közt tagja a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének, a Halhatatlanok Csarnokának, (IGHOF, International Gymnastics Hall of Fame), az FTC örökös bajnoka, Magyar örökség-, Prima Primissima- és Pro Urbe Budapest-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének tulajdonosa, Ferencváros díszpolgára, háromszor az év sportolója, 2015-től a Nemzet Sportolója.
Hobbija a horgászat, vadászat, emellett aktív társasági életet él; a MOB vagy a MOA rendezvényeinek rendszeres résztvevője, csakúgy, mint szeretett sportága eseményeinek.
Isten éltesse Magyar Zoltánt!