Facebook
Instagram
YouTube
TikTok
LinkedIn
70 éves a montreali legenda, Gerendás György
Hetven éves lett Gerendás György olimpiai bajnok vízilabdázó. A 230-szoros válogatott pólós, a játékos-pályafutását követően trénerként is kiváló szakember sportvezetőként szövetségi és klubszinten is fontos feladatokat látott el. Két olimpián játékosként szerepelt, kétszer a szövetségi kapitányt segítette a medence szélén.
Gerendás György 1954. február 23-án született Budapesten. Édesapja, Gerendás László a Ferencvárosnál úszóedző, adott volt, hogy a kis Gyuri az uszodában nőjön fel. Ötévesen – ’59-et írunk – már a zöld-fehérek edzéseit látogatja. Az úszás is jól megy – a magyar bajnoki címig is eljut, igaz később, ’75-ben, a négyszer százas gyorsváltóban –, de labdával még jobb. 19 évesen adja első komolyabb névjegyét, a Fradi felnőtt csapatával a magyar bajnokságban a bronzéremig menetel – ’73-at írunk. Egy fényes pólókarrier kezdődik.
Két év múlva bekerül a válogatottba, tagja a montreali olimpiai keretnek – ’76-ban meg sem állnak az aranyig; a 22 éremből, 4 aranyból egyik az övék (Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, Faragó Tamás, Horkai György, Kenéz György, Konrád Ferenc, Molnár Endre, Sárosi László, Sudár Attila, ifj. Szivós István és Gerendás György). György már akkor beírta magát az olimpiai mozgalom és a nemzetközi vízilabdahistória nagykönyvébe.
Hetvenhétben megnyerik az Európa-bajnokságot, jön a sorkatonaság, ’78-ban átigazol a Honvédba. Hetvennyolcban a világbajnokságon ezüstérmesek, ’79-ben a világkupa trónjára ülnek. Moszkvába címvédőként utaznak, az olimpián a bronzig jutnak. Na persze, így is szép. Gyűjt még vb- és Eb-ezüstöt, számos magyar bajnoki érmet, Magyar Kupa-, KEK- és Szuperkupa-győzelmet. Az év vízilabdázója 1981-ben. ’83-ban a BVSC-be igazol, a vasutasokkal kétszer megnyeri a bajnokságot. A nemzeti együttesnek helye lett volna Los-Angelesben.
Következő mérföldkő 1987 – jön az „olasz meló”: Vomero, majd egy év múlva a Posillipo Napoli. Légiósként a szöuli olimpián már nem ugrik vízbe a magyar válogatottal; kárpótlásként – ha szabad így – ’88-ban és ’89-ben olasz bajnok. Rá egy évre visszavonul, 1986-ig 230 válogatott mérkőzést jegyez.
Két év még Olaszországhoz köti, a Nápoly kispadján kezdi edzői pályafutását – persze időközben, még ’81-ben megszerzi a TF-en a szakedzői oklevelet.
A barcelonai olimpia évétől a hazai pólósok mestere, előbb a BVSC, majd az Eger és a Ferencváros trénere, ma is utóbbinál a női csapat edzője. A zöld-fehéreknél történelmet írt az általa vezetett női gárda első Magyar Kupa-győzelmével, 2022-ben. Edzői munkáját számos bajnoki dobogó, LEN-kupa-, BL-siker, Szuperkupa-győzelem is kísérte.
Szakmai pályája a kilencvenes évek második felétől – több alkalommal is – a válogatott mellé (is) ívelt. Több szövetségi kapitánynak volt a közvetlen segítője: az 1996-os atlantai olimpiáin Horkai György, Rióban Benedek Tibor, majd a ’17-es budapesti vizes vébén Märcz Tamás jobbkeze volt a válogatott másodedzőjeként.
Zuglóban sportvezetőként is debütált a szakosztály igazgatójaként. Atlanta után tagja lett a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének, majd megválasztották társelnöknek (1998-2001), a Ferencvárosban 2014-től szakmai igazgató volt.
Idén, február elején robbant a hír visszavonulását illetően – döntését már korábban meghozta –: az idény végén „leteszi az edzői lantot”, befejezi edzői pályafutását. Úgy döntött, hetvenévesen megpihen. Tett eleget a magyar vízilabdáért – köszönjük neki!
Isten éltesse Gerendás Györgyöt!
