Pézsa Tibor 1935. november 15-én született Esztergomban, a vívással is a dunakanyari településen ismerkedett meg. A városban, a Prímás-szigeten ma sportcsarnok őrzi nevét, 2014-ben az Esztergom díszpolgára címet is megkapta. Jelentős vívósikereit az ötvenes évek végétől a hetvenes évek elejéig a Budapesti Honvéd színeiben érte el.

Három olimpián összesen négy érmet nyert. Tokióban kard egyéniben arannyal debütált, Mexikóvárosban egyéniben és csapatban is harmadik lett, majd Münchenben csapatban ismételt. Hatvanhatban csapatban, hetvenben egyéniben lett a világ legjobbja. Vébéken öt ezüst- és két bronzérmet is számlál. Az Universiadékon összesen ötször állhatott a dobogó tetejére.

Hetvenháromban váltott a pást szélére, 1978-tól mesteredzőként a kardválogatott szakágvezetője, majd külföldön vállalt munkát. Különböző beosztásokban dolgozott a BHSE vívószakosztályában, 2005 óta a Városmajorban - akkor a BSE, ma az MTK keretein belül - működő Pézsa Tibor Vívóakadémiát vezeti, melynek egyik kiválósága a felnőtt világbajnoki bronzérmes kardozó, Márton Anna, akinek reális esélye van a riói olimpiai részvételre. Pézsa Tibor minden nap több órát tölt "műhelyében", ahol korán reggel iskoláztat, majd délután újra felügyeli a versenyzők felkészülését.

A szövetségtől 2014 októberében a női kardválogatott irányítására kapott felkérést.

Szabó Bence több mint harminc éve ismeri Pézsa Tibort, ma is jó kapcsolatot ápolnak. Csak a televízióban látta vívni, de mint ifjú vívóra már akkor nagy hatással volt. "Aztán egyszer csak ott állt a pást mellet, én meg már az eredményekért hajtottam" - emlékezik vissza a szintén kardozó olimpiai bajnok. "A kardszakág vezetője lett, majd én meg bekerültem a válogatottba, így ő is felügyelte a felkészülésemet. Határozott elképzelései voltak, de mindíg összhangban volt mesteremmel, Zarándi Csabával, aki szintén nagyra tartotta. Emlékszem, még egész fiatal voltam, neki már komoly tekintélye volt, tiszteltük, szerettük, de egyben tartottunk is tőle. Sokat tanult mesterétől, az edzőlegendától, Szűts Jánostól. Olyan emberi és szakmai nagyság volt, hogy a kardcsapatot háromszor is világbajnoki címig vitte. Akivel komolyabb szinten számolt, annak előbb-utóbb bejöttek az eredmények."

"Néhány évre Németországba ment, aztán a honvédosok szakmai munkáját alapozta meg az utánpótlástól a felnőttekig. Erős műhely lett a fővárosi klub, amit Tibor megteremtett, abból sokáig táplálkozott a Honvéd" - idézte a múltat Szabó Bence, aki a jelenről is beszélt.

"Azt gondolom, Tibor életútjával kapcsolatban azt is ki kell emelni, hogy nem csak nagyszerű versenyzői vannak - és itt gondolok például Márton Annára, aki az olimpián is 'ott lehet' -, hanem meg kell jegyezni, hogy Gárdos Gábor - a MOB Kiemelt Edző Programjának szakembere (a szerk.) - női kardválogatott keretedző vonatkozásában a mester és tanítványa egy másik megközelítésből is jelentős értelmet nyer" - húzta alá Szabó Bence, aki a Vasasban maga is dolgozik vívóedzőként.

A fotón (balról) Szabó Bence MOB-főtitkár, kétszeres olimpiai bajnok kardvívó, Csampa Zsolt vívóelnök, Szilágyi Áron olimpiai bajnok kardvívó, Simicskó István korábbi sportért felelős államtitkár - ma honvédelmi miniszter - és Nébald György ötkarikás győztes kardvívó, az Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke társaságában a Gerevich-Kovács-Kárpáti férfi Grand Prix Budapesten.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Múzeumában pénteken nyílt szablyavívástörténeti kiállítás, melyen Pézsa Tibort is köszöntötték. Simicskó István honvédelmi miniszter azt mondta, a magyar vívólegenda pályája során - sporteredményeivel s oktatói munkájával egyaránt - nemzeti összetartozásunkat, nemzeti önbecsülésünket erősítette, s megmutatta a sikerhez vezető utat is.

Pézsa Tibor (b5) az első kerület lakójaként eljár a Czakó utcai sporttelep rendezvényeire is, ahol a Várkerülethez kötődő olimpikontársaival is rendszeresen találkozik. Ars poeticáját a közelmúltban épp a létesítmény vezetőjének, Fehér Ferencnek fogalmazta meg: "Tanítványaimnak mindig azt adom tovább, hogy a vívásnál nem csak az erőnlét és a technika fontos, hanem az ész és a taktika sportja is!"

Eredményeit, munkásságát több díjjal elismerték: háromszor volt Az év magyar vívója (1964, '66, '70), '95-ben olimpiai aranygyűrűvel, 2013-ban Bay Béla-díjjal, 2014-ben A Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

Életútját egy, a közelmúltban megjelent kiadvány is bemutatja...

(MOB/Vasvári Ferenc, Fotó: MTI: Pap Jenő, Földi Imre, Kovács Attila, Fehér Ferenc)