Nyolc világbajnoki érmével, három ötkarikás szereplésével, két olimpiai bronzával a hatvanas-hetvenes évek legmagasabban jegyzett kardvívói között tartják számon. A pást mellett az informatikában, a műszaki tudományokban és a sportvezetésben is élen járt. Mexikó és München bronzérmese, dr. Bakonyi Péter 85 esztendős.
Bakonyi (Buchwald) Péter 1938. február 17-én született Budapesten, értelmiségi családban. A Bláthy Ottó Technikum évei, 1956 után villanyszerelő segédmunkás az Elektromos Műveknél, miután értelmiségi származása miatt nem veszik fel az egyetemre. Ifjú vívóként a Láng Vasasban töltött rövid idő után az Elektromosba igazol. Már ifjúsági korában tagja a válogatottnak, ifi vb-n ezüstérmes egyéniben. 1958-tól honvédos – mestere Somos Béla – kiemelkedő sikereit ott éri el, 1973-ig a piros-fehérek kardozója. 1962 és '72 között felnőtt válogatott kerettag.
1966-ban tagja a moszkvai világbajnokságon aranyérmes férfi kardcsapatnak. 1964-ben Tokió jelenti számára az első olimpiai szereplést, ott csapatban ötödik. '68-ban Mexikóban szintén csapatban bronzérmes – ezt a sikert társaival 1972-ben, Münchenben megismétli. Vébéken összesen nyolc érmet nyer (1 arany, 3 ezüst és 4 bronz); 1969-ben, Havannában egyéniben is dobogóra áll, bronzérmet szerez. Universiadékon is a legjobbak közt jegyzik: Szófiában, '61-ben egyéniben és a csapattal is feláll a dobogó tetejére, majd gyűjt még két aranyat és két ezüstöt is; '65-ben, Budapesten hazai közönség előtt is győztesen kerülnek ki a döntőben. Sikerei közt a kétezres évek elejéről veterán világbajnoki címet is jegyez.
„A sport az életemben meghatározó jelentőségű volt, megtanított küzdeni, taktikusan gondolkodni, és a sikereket és kudarcokat a helyén kezelni” – írja önéletrajzában.
Budapest, 1962. július 4. Horváth Zoltán, Mendelényi Tamás, Pézsa Tibor, Meszéna Miklós és Bakonyi Péter (b-j), a Buenos Aires-i vívó világbajnokságra készülõ magyar kardcsapat tagjai.
Aktív pályafutása mellett is kitart a tanulás mellett, a Budapesti Műszaki Egyetemen 1965-ben villamosmérnökként diplomázik, majd a tudomány felé (is) fordul, doktori címet és kandidátusi fokozatot szerez. Az egyetemi évek alatt öt alkalommal nyeri el a „Jó tanuló – jó sportoló”-címet.
1966-ban a számítástechnika területére kerül, és az elsők között sajátítja el az informatika akkor még kevéssé ismert szakmai rejtelmeit. Címzetes docens a Műegyetemen, vendégprofesszor Észak-Karolinában, később a BME vezető tanácsadója, címzetes főiskolai tanár. Dolgozott az Allianz-Hungáriánál, megbízásai közt az MTA számítógép-központjának vezetője, és az akadémia főtitkára szakmai tanácsadója informatikai kérdésekben. Tudományos munkásságáért Eötvös Loránd-, Széchenyi- majd Neumann-díjjal is elismerik.
Dr. Bakonyi Péter a tudományos élet mellett is kitart a vívásnál, sportvezetőként kamatoztatja megszerzett tapasztalatait, kapcsolatait. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas években a Magyar Vívó Szövetség elnöke, a sportágat 1977. és 1989. között 12 éven keresztül irányítja. Első embere volt a Budapesti Vívó Szövetségnek is, az országosnak ma tiszteletbeli elnöke. 1989-ben tagja az első szabadon választott Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésének.
Budapest, 1964. augusztus 26. Bakonyi Péter vívó, a tokiói olimpiára készülő magyar vívóválogatott tagja.
Ahogy önéletrajzában írja, büszke családjára, gyermekeire, unokáira. „A családi háttér nélkül nem sikerülhetett volna a pályafutásom.”
Isten éltesse dr. Bakonyi Pétert!
(MOB-Média; fotó: MTI)