Pál II Tibor Budapesten született, 1935. szeptember 15-én. A második világháború után Csillaghegyen kezdett futballozni, 1953-ig a helyi MTE, majd a kor szellemének megfelelő nevet viselő Csillaghegyi Vörös Lobogó tagja volt.

Az MLSz egy korábbi méltatásában emlékeztet, hogy bár már 1953-ban nagy sikert ért el – tagja volt a belgiumi FIFA-tornát megnyerő ifjúsági válogatottnak, a győztesek közül csak ő és Tichy Lajos jutott el később az A-válogatottságig –, egészen 1958-ig alacsonyabb osztályú csapatokban játszott. Előbb a Kőbányai Lokomotiv (1953–1954), aztán a Pénzügyőrök SE (1954–1955), utána a Szentendrei Honvéd (1955–1957), végül a Bp. Spartacus (1957–1958) mezét viselte.

Pályafutása nagy fordulatot vett, miután 24 évesen a Csepelhez igazolt. Az első élvonalbeli szezonjában már bekerült a válogatottba (góllal debütált a jugoszlávok elleni 4:0-s mérkőzésen), majd nem sokkal később, 1960-ban, Rómában, olimpiai bronzérmet szerzett.

1961-ben lépett át a Vasashoz, amellyel a csepeliekkel nyert bajnoki cím (1958–1959) mellé további három aranyat nyert (1961–1962, 1965, 1966), kétszeres KK-győztes (1962, 1965) is lett. Az angyalföldi piros-kékektől is bekerült egyszer az A-válogatottba (1964, Svájc–Magyarország 0:2). 1968 elején a VM Egyetértés lett pályafutása utolsó klubja, ott zárta karrierjét a hatvanas évek végén.

Isten éltesse Pál Tibort!

(Nyitókép: Farkas József)