A sportolók, Biros Péter, Vári Attila, Märcz Tamás, Fodor Rajmund, Gergely István és mesterük, Kemény Dénes népszerűsége egy csöppet sem kopott, amit bizonyított, hogy a nem csekély méretű kiállítóteret jóformán teljesen ellepték a rajongók és a mai kor pólósai, akik kb. akkor születhettek, amikor a csapat 2000, 2004 után a harmadik aranyát zsebelte be Pekingben. A nézők szeretete majd' elárasztotta a szűknek bizonyult pódiumot. A közönségtalálkozó kezdete előtt is bőven akadt látnivalójuk az érdeklődőknek, hiszen a tárlókban felbecsülhetetlen értékű tárgyak segítségével végigkísérhették a magyar vízilabda olimpiai sikereit, többek közt látható ott egy sapkakiállítás is a sportágban használatos fejfedők fejlődéséről a 30-as évektől napjainkig; aranyérmek sokasága, melyeket a Szivós és a Bolvári család, Bodnár András, Kis Gábor kölcsönöztek, valamint külön érdekesség, hogy Kemény Dénes három inge is kiállításra került, melyekben a vízbe repült vagy repítették a győztes döntők lefújásának pillanataiban.

A sok-sok relikvia és csodálni való mellett a megismételhetetlen attrakció azonban valami más volt, amelyről Dobor Dezső kurátor számolt be. „A télen, amikor a tervezés során jóformán már minden vitrin megszületett a fejemben, a 16 sportág ereklyéi, amelyek ma az 1000 nm2-es csarnokban láthatók, az Első emelet egyik száma jutott eszembe, biztos sokan kedvelik: „…Valami nagy dobás kell, …valami nagy dobás, nem más, valami nagy szívdobbanás.” Ekkor fogant meg az ötlet, hogy mi is lehetne ez a sohasem volt nagy dobás: a három győztes csapat valamennyi aranyérmének kiállítása egy azon napon”. Tekintettel a család kérésére, Benedek Tibor aranyaival nem számolva ez így is 36 medál! Nos, ha mind nem is, de közülük 17, majdnem 50 %-uk kiállításra került, köszönhetően a következőknek: Hosnyánszky Norbert, Varga Dénes, Madaras Norbert, Székely Bulcsú, Varaga Tamás, Biros Péter, Vári Attila, Märcz Tamás, Fodor Rajmund, Gergely István. Köszönet mindenkinek, hogy ehhez a soha nem látott élményhez hozzá juttatták a közönséget. Igaz, hogy csak egy napra, de a megjelent szerencséseket elkápráztatta az aranyak ragyogása, úgy ahogy addig sohasem láthattuk őket, egyszerre egy helyen. Kilóg ebből a társaságból Kis Gábor, aki 2008-ban nyert aranyát nem egy napra, hanem a kiállítás teljes idejére, tehát 12 hétre kölcsönözte.

Mára már minden bajnokunk visszakapta a féltve őrzött kincseit és a helyükre, a „csodavitrinbe” egy hétre már új „lakók költöztek”: Szilágyi Áron három győzelmi trófeája díszíti a vitrint, amire eddig még szintén sohasem került sor. „Egyszerre, egy időben, egy helyen 2012, 2016, 2021 nagy közös szívdobbanása”. Világszám világszámot követ! Ez már csak így megy a Világraszóló bajnokaink c. olimpiatörténeti kiállításon, egészen október 10-ig.

(MOBK; fotó Róth Tamás)