A találkozó nemzetközi jellegét a Neszmélyből és Almásfüzitőről érkezett klubtagok jelenléte biztosította. Ott volt a HOBK elnök asszonya, Maráczi Márta is, aki korábban a magyar női tornászválogatott kapitányaként dolgozott.

A 78. születésnapját április 4-én ünnepelt „ős-csepeli”, Németh Ferenc rendkívül színes élménybeszámolót tartott. 1947-től a Csepel korosztályos labdarúgó csapataiban lépett mind feljebb, amíg egy elnyúló sérülés kényszerpihenőjének ideje alatt a Balczó Andrást is felfedező Benedek Ferenc 1954-ben meg nem nyerte - először a háromtusázásnak.

„Miután Feri bácsi megtudta, hogy légpuskával rendszeresen lövöldöztem, futni pedig minden fiatal tud, így csak arról akart meggyőződni, hogy nem fulladok-e bele a medencébe úszás ürügyén. Ezért a Csepeli Papírgyár békanyálas medencéjében, kölcsön úszógatyában tartott nekem próbaúszást, ahonnan már egyenesen a hétvégi, szegedi versenyre vitt az utam. Ott egyébként a 63 induló között a tizenharmadik helyen végeztem. Négy évvel később pedig már az igen sűrű, felnőtt magyar mezőnyben sikerült az Ob 3. helyét kiharcolnom.”

Ezzel az 1958-as részsikerrel az olimpiai csapattagság is elérthető közelségbe került számára, ám egy 1959-ben volt, tiltott dublőrködéssel, az ott elszenvedett bokasérülés miatt csaknem minden elúszott. Végül azonban dr. Nagy Imre és Balczó András társaságában csak kijutott az olimpiára.

„Kár lenne tagadni, szerencsém is volt a lovak sorsolásánál, hiszen életem legengedelmesebb négylábúját kaptam, aki szinte végigrepített a 4700 méteres, verhetetlen akadályokkal megtűzdelt tereplovaglás útvonalán. Végül a futás előtt a 3. helyen álltam, de még mindig a csapatversenyt tartottam a legfontosabbnak. Bár a 40 fokos hőségben 1500 méternél a feladás gondolata is megkísértett, végül a kiutazott 250 magyar szurkoló hatalmas bíztatása átsegített a holtponton. Öasszetettben első lettem, dr. Nagy Imre élete legjobb futása révén második, míg Balczó Bandi 12 ponttal lemaradt a 3. helyről.”

A kétszeres olimpiai bajnok 1963-ban egy szívizomgyulladás miatt végleg visszavonult. Előbb az öttusázók főtitkára lett, később műszaki vonalon dolgozott, mellette itthon, majd külföldön is edzősködött. Az utóbbi években ikerfiai, a vívásban korábbi válogatott Zsolt (olimpiai 4. volt a tőrcsapattal Barcelonában) és Tamás edzői pályafutását igyekszik jó meglátásokkal, atyai tanácsokkal segíteni.

(Jocha Károly)