A labda a sportszövetségek térfelén pattog, másképpen fogalmazva: jó és életképes stratégiai és fejlesztési programok bemutatásával érdemelhetik ki azt, hogy az állam – még az idén - rendkívüli támogatásban részesítse őket. Így lehetne összefoglalni annak a szerdai egész napos megbeszélés sorozatnak az üzenetét, amelynek keretében a meghívott sportágak képviselői Orbán Viktor miniszterelnöknek és a magyar sport jelenlévő vezetőinek számolhattak be a közelebbi és a távolabbi jövővel kapcsolatos terveikről. A stratégia fontosságú konzultáció az elmúlt évben megrendezett „nagycsoportos” párbeszédhez kapcsolódott, amely után most a sportágakat képviselő szakemberek már egymást váltva, kétoldalú beszélgetések keretei között sorolhatták a terveiket, illetve fejthették ki, hogy milyen anyagi, szakmai és infrastrukturális fejlesztések szükségesek az eredményességük megőrzéséhez, vagy éppen annak növelése érdekében. Szerdán tizennégy sportág jutott szóhoz, hétfőn a szakmai alapokon kiválasztott tizenhatból, további kettő ülhet tárgyalóasztalhoz.

A Telekom Sporthír Szolgálat munkatársa az első körben szerepeltek közül kettőt választott ki és annak, a tárgyalásokon részt vett képviselőjétől arról érdeklődött, hogy milyen jövőképet festettek le és ez után miben reménykedhetnek. A választás az olimpiai játékok, de valójában az egyetemes sport két oszlopos szereplőjére, az atlétikára is az úszásra esett.

Gyulai Márton, a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkára mondta:
„Hosszú távú, a 2020-as esztendőig előremutató stratégiai és fejlesztési terveinkről számoltunk és úgy gondolom, hogy a programunk tetszést aratott. A tervezet számos eleme közük kiemelném a „kölyök atlétikai’ programot, amelynek megvalósításához nem a startvonaltól kell indulnunk, hiszen már most 1000 olyan iskolai pedagógus áll készenlétben, aki rendelkezik az atlétika iskolaórán belüli oktatásához szükséges képesítéssel. Nyilvánvaló, hogy a testnevelési órákon nem a kalapácsvetés oktatása folyik majd, vagy éppen a gátfutás technikájának a gyakorlása, hanem játékos keretek között olyan képességek fejlesztése, amelyek nélkül nem lehet igazán jó atléta a diákokból. Mi úgy gondoljuk, hogy abból is csak jó származhat, ha a gyerekek később nem az atlétikát, hanem valamilyen más sportágat választanak, hiszen a lényeg sokkal inkább az, hogy mozogjanak, legyen a mozgásuk koordinált, erősödjenek és ügyesedjenek. Ez a program lehet a piramis bázisa, csúcsa pedig – a jó alapokra épülve – a nemzetközti versenyeken is helyt álló atléták kinevelése, azokban a sportági műhelyekben, amelyek nagyon számítanak a rendkívüli támogatásra.’

Dr. Szabó Tünde, a Magyar Úszó Szövetség főtitkára a következőkről számolt be:
„Jó érzéssel hagytuk el az üléstermet és úgy gondoljuk, hogy az a nyolc évet átfogó fejlesztési tervünk, amely két olimpiai ciklust is magában foglal, világos, megvalósítható és támogatásra méltó kezdeményezésekről alkotott képet. A válaszokból és a segítő szándék szavakból azt tudtuk kiolvasni, hogy ezt várták tőlünk, és most a mi térfelünkre került a labda, nekünk kell iparkodnunk és összegyűjtenünk a szükséges információkat. Már korábban elkezdtük - „úszószemüvegen keresztül” - az ország feltérképezését, és nem csak a nagyobb városokra fókuszálva, hanem a kisebb települések létesítményhelyzetét is számba véve, hogy megtudjuk, hol van a legnagyobb szükség 25, illetve 50 méteres tanuszodák mielőbbi felépítésére. A cél egyértelműen az, hogy az ország minden gyereke tanuljon meg úszni, és ne csak megtanuljon, hanem rendszeresen látogassa is az uszodákat. És itt nem csupán a kisdiákokra, hanem a középiskolásokra és a felsőfokú oktatásban résztvevő fiatalokra is gondoltunk. Ez nyilvánvalóan egy nagyon pénzigényes program, de az eddig elhangzott szerint az úszás lehet az egyike azoknak a sportágaknak, amelyek a közeljövőben kiemelt támogatásra számíthatnak.”

(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)