Győr Béla táborvezető köszöntötte az egykori kiváló sprintert, mint előadót, barátot és külön is, mint akivel együtt dolgozik a mindennapokban, hiszen a tábor vezetője egyben a BHSE Atlétika Szakosztályának elnöke is.

Tatár István előadását érdeklődve, sok kérdést feltéve hallgatták a táborlakók. Megtudhatták, hogyan és miért is lett atléta, mi volt a legfontosabb, ami Moszkvában, majd később Szöulban is megragadta, mint versenyzőt és embert. Természetesen szóba került az is, hogyan élte meg, amikor Tatán, nem sokkal az olimpia előtt bejelentették számára is, hogy nem utazhat Los Angelesbe, az 1984-es olimpiára. Kedves történetekben megtudhatták a résztvevők, hogy milyen körülményekkel találkozott, az olimpia pótlására, az atléták számára rendezett Druzsba Versenyen Moszkvában.

Ebéd után Szarvas és környékével ismerkedtek a tábor lakók. Az Arborétum Hajókikötőből a Katalin II. sétahajóval több, mint egyórás Holt-Körösi utat tettek meg a fiatalok. Megtekintették a híres Szarvasi Arborétumot vízről, a történelmi Magyarország geometriai középpontjának helyét, az üdülőházak sorát, a Bolza Kastélyt, a Vízi színpadot és a gyalogos hidat. A hajó kapitányától menetközben sokat hallhattak Szarvas város történetéről. A hajókirándulást úszás követte a Holt-Körösben, majd séta a városban.

Vacsora után kevesebb fizikai, inkább több szellemi foglalkozás (dáma, sakk és többféle társasjáték) töltötte ki a takarodóig (22 óra) eltelt időt. A televízió képernyője előtt a labdarúgás kedvelői nagyon lehangoltan vették tudomásul, hogy a még versenyben lévő két magyar kupacsapat is elbúcsúzott a további küzdelmektől. Ennek ellenére fáradtan, és nyugodtan tudtak nyugovóra térni a tartalmas nap végén a gyerekek.