Tisztelt gyászoló család, kedves sportbarátok!

Keleti Ágnessel egyetemes olimpiai közösségünk egy ragyogó teremtést és egy sokakat lelkesítő bajnokot veszített el.

Sportolóként Ágnes művészi előadásmódjával, kitartásával és derűjével nyűgözte le a világot, aratott történelmi győzelmeket. Személyiségéből leginkább a melegsége, alázata és csendesen áradó ereje érintett meg mindenkit, aki találkozhatott vele.

Ágnes a tornának szentelte életét. Hivatása lett, hogy minél többen tapasztalják meg a sport életet formáló erejét. Egy ízben ezt mondta: „Ne a győzelemre koncentrálj, hanem arra, hogy szeretetből csináld.” Ez a megközelítés vezette egész emlékezetes életútján – a magyarországi kezdetektől és győzelmektől az Izraelben töltött évtizedeken át a budapesti hazatérésig. Ágnes megmutatta nekünk, hogy az élet – csakúgy, mint az olimpiai játékok – nem a bennünket elválasztó határokról szól, hanem azokról az összekapcsolódásokról, amelyek minden különbözőségünkben is egyesítenek bennünket, az emberiség teljes közösségét. E kapcsolatok pedig a szeretetben gyökereznek, ahogy ezt Ágnes gyönyörűen megfogalmazta.

Életében rettentő kihívásokkal szembesült, de ő győzelmet kovácsolt a nyomorúságból.

Túlélvén a Holokauszt borzalmait, újrakezdte tornászpályafutását, és minden idők egyik legeredményesebb olimpikonjává vált. Miután 1956-ban a Szovjetunió lerohanta Magyarországot, Izraelbe vándorolt, ahol nemzedékek sorát lelkesítette a sport iránti szeretetével.

Ágnes megtestesítette mindazt, ami igazi bajnokká tesz valakit: a kiválóság, az állhatatosság, a barátság és a szeretet olimpiai értékei szerint élte egész életét. A sportban és a sporton túl. Az olimpiai játékokkal az életet ünnepeljük – Ágnesre való közös emlékezésünkkel most ünnepeljük az ő életét, az ő sport iránti szeretetét, az ő életszeretetét.

Ha így teszünk, Keleti Ágnes örökre tovább él a mi szívünkben!

Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke