– A Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play Bizottsága kiírta pályázatát az elmúlt esztendőre vonatkozóan is. Miért van szükség erre évről évre, s miért fontos végül is az egész társadalom számára megmutatni a díjnyertes embereket?
– A világ bármelyik országában és társadalmában fontos megismertetni és terjeszteni azt a hitet és példát, amit a fair play jelent és nyújtani képes. Azt gondolom, hogy a legjobb tanítás a példamutatás. Utóbbi képes a legnagyobb befolyást kifejteni annak érdekében, hogy sokan megismerjék és tudják, mi az a tisztesség, és mit jelent jó életet élni. A Fair Play-díj egyik célja, hogy bemutassa azokat az embereket, akik ezen értékeket vallják, és ezek szerint élnek. Fontosnak tartom, hogy egyre több olyan példakép éljen közöttünk, akik prófétái a tisztességes életnek. Jacques Rogge korábbi, Fair Play-díjas NOB-elnököt tudnám még idézni: a győztes az, aki tisztességesen élt, küzdött és versenyzett. Ez egy olyan gondolatsor, amihez valóban érdemes ragaszkodni.

– Amikor kiírják a pályázatot, sok jelölést kapnak?
– Változó mértékben érkeznek, de alapvetően sok jelölést kapunk. Mivel a Nemzetközi Fair Play Bizottságnak is én vagyok az elnöke, sokszor nehéz meghozni azt a döntést, hogy végül is ki legyen díjazott.

– Az embereknek, a társadalomnak szüksége van a jóra – ezt veszem ki a szavaiból.
– Abszolút így gondolom, fontosnak tartom, hogy minél több pozitív hír és esemény vegyen körül bennünket – amelyek legyenek igazak és méltók azokhoz, akikről szólnak.

– A fair play viselkedés miben különbözik attól, hogy valaki szimplán jó, szolidáris a másik emberrel? Mi az tényező, ami a fair playt megkülönbözteti a jó és erkölcsös viselkedéstől?
– Alapvető tényező, hogy aki megkap egy Fair Play-díjat, valami többet tett hozzá a cselekedetéhez; olyat, ami belülről, szívből jön. Olyan plusz értékről van szó, amiben a társadalom is hisz, és azt el is fogadja. Mindez pedig emlékezteti az embereket arra, hogy lehet jól és tisztességesen is élni. Olyan pluszról van szó, ami „provokálja" az átlagembert a cselekvésre: ha például valaki egy idős embert lát a gyalogátkelőnél, akkor álljon meg az autójával és segítse ezzel őket az átkelésnél. De a fair play megnyilvánul abban is, ha az ember toleráns, vagy kerüli a goromba viselkedést. De a sportnál maradva... a sport egy nyíltan követhető eseménysorozat, amely tiszta lehetőséget kínál arra, hogy valaki tisztességesen viselkedjen. Az ember egyre éhesebb a szeretetre, márpedig a sportot majdnem mindenki szereti. Egy picit divattá is vált, mert a társadalom mégis csak rájött arra, hogy ha egy kicsit sportosabban él, akkor boldogabb lesz az élete is.

– Azok az értékek, amelyek a sportban megjelennek – kitartás, becsület, versenyszellem, motiváció – át tudnak szivárogni a sporton kívüli, hétköznapi életbe is?
– Mindenképpen. Hadd említsem példaként Varga János birkózó olimpiai bajnokot, akit idén választottunk meg a Nemzet Sportolójának. „Egyszerű", szerény gyerek, aki falusi srácként küzdötte föl magát olimpiai bajnokká. Lassan elfeledkezünk ezekről a sikerekről, pedig ezeknek az embereknek a viselkedése és a morálja példaértékű. Egy ilyen ember – mint amilyen Varga Jancsi is – a legmagasabb csúcsokra jutott, és ott is éppen olyan szerény és tisztességes ember maradt, mint amilyen a bajnoki címei előtt volt.

– Viszont Ön is hatalmas és gazdag életúttal bír, számos elismerés után idén megkapta a Magyar Örökség Díjat is. Mit jelent egy ilyen díj? Mit üzen Önnek és akár nekünk is?
– Ez a díj a legnagyobb örömet adja számomra, de egyben felelősséget is. A magyarság – éljen Kolozsvárott vagy a Felvidéken – az én családom, tehát ez a díj az öröm mellett kötelezettséget jelent arra, nehogy véletlenül valami „rosszat" tegyek. Az igaz, hogy az ember az első helyért versenyez, az én célom viszont az volt, hogy jól vívjak, jó orvos és családapa legyek. Ezeket a szerepeket sokszor nem is volt és most sem könnyű összeegyeztetni, viszont a saját elvárásom magam felé – és a társadalomé is – az, hogy legyek becsületes, és álljak rendelkezésre, ha szükséges.

– A sport ethoszáról beszélünk, de mégis adja magát a kérdés: az a hatalmas biznisz, ami ráépült a sportra, vajon nem erodálja-e annak szellemiségét?
– Ez igaz, és nem lehet nem tudomást venni erről a helyzetről. Az én megítélésem szerint – és most durván fogalmazom meg – a pénz megöli a tiszta sportot, a fair play eltűnésének kezdete a pénz megjelenéséhez köthető. De ezzel együtt az is igaz, hogy szükség van a pénzre is, hiszen sok minden – például vívótermek vagy focipályák építése – nem valósulhatna meg másképp.

– Idén Budapest Európa sportfővárosa. Ez mit jelent számunkra?
– Nekünk, magyaroknak elsősorban az eddigi sporteredményeink, sportrendezvényeink sikereinek elismerését jelenti. Az „Európa sportfővárosa" titulus egy olyan megmérettetést, kihívást jelent számunka, amit mindenki beilleszthet a saját mindennapjaiba, életébe is. Örülnünk kell annak, hogy ilyen pezsgő sportélet vesz minket körül, és példát kell mutatnunk nemcsak kifelé, hanem saját magunk számára is.

(Képmás/Lippai Roland, fotó: MOB/Szalmás Péter)