Bár a vízilabdát a ködös Albionban találták ki, mégis kis hazánk az egyik legsikeresebb nemzete ennek a sportágnak. Mely köszönhető az olyan kiválóságoknak is, mint a 75. születésnapját ünneplő Görgényi István, aki nemcsak játékosként, hanem edzőként is letette névjegyét az asztalra. Utóbbi minőségben nem is akárhogyan.

Görgényi István olimpiai válogatott vízilabdázó.
1972.06.14.

Görgényi István tagja volt a ’70-es évek aranycsapatának, akikkel nyert Eb-t, vb-t, valamint a müncheni olimpián a dobogó második fokára is felállhatott. Élsportolói pályafutását befejezve sem szakadt el szeretett sportágától, hiszen ő fektette le annak az UTE-nak az alapjait, ami utána Kovács István vezetésével a ’90-es évek elején klubszinten mindent vitt. Ekkoriban kezdte el kifejleszteni azt a csapatdinamikai elméletét, amit később oly sok helyen alkalmazott ő maga és mások is, köztük Benedek Tibor. A „hunting territory” lényege abban áll, hogy bár territoriális lények vagyunk, de mindenkinek szüksége van személyes térre, ám igen sokszor hajlamosak vagyunk csak a saját területünkkel foglalkozni, arra gondolni, és nem vesszük észre, hogy társainkkal együttműködve sokkal eredményesebbek lehetünk. Ilyen metodika mentén érte el diadalait a Phil Jackson gardírozta Chicago Bulls Michael Jordannel a soraiban, de példának hozhatnánk a Kemény Dénes vezette világverő vízilabda-válogatottunkat is, kiknek szintén ebben a felismerésben (is) gyökerezett a sikeressége.

Budapest, 1973. augusztus 24.
A világbajnokságon részt vevõ magyar vízilabda-válogatott csoportképe: elsõ sor b-j: Faragó Tamás, Balla Balázs, ifj. Szívós István, Bodnár András, Konrád Ferenc, hátsó sor b1-b5: Kásás Zoltán, Molnár Endre, Csapó Gábor, Görgényi István, Wiesner Tamás, Gajdossy Zoltán (nem vett részt a vb-n), valamint jobb szélen Cservenyák Tibor.
MTI Fotó: Balaton József

De ugorjunk egy picit „vissza a jövőbe”. A női vízilabda nagyjából a ’80-as években kezdett kialakulni, és olimpián is csak a 2000-es sydney-i játékokon szerepelt először a hölgyek versenyszámai között. Görgényi Istvánnak ekkoriban már nem csekély edzői múltja volt, valamint a fentebb már említett csoportdinamikai elméletét is többször alkalmazta sikerrel. A sors úgy hozta, hogy az ausztrálok őt kérték fel női csapatuk szövetségi kapitányának, ugyanis házigazda lévén minden sportágban alanyi jogon elindulhattak – a felkészülést pedig nem akarták a véletlenre bízni. Görgényi munkája első lépéseként megszervezett egy nemzeti vízilabdaprogramot, mely nemcsak a válogatott játékosok felkészítését szolgálta, hanem lehetőséget biztosított többszáz pólósnak is a fejlődéshez. A befektetett energiának és persze a „hunting territory”-nak meglett az eredménye, ugyanis az olimpiák történetének első női vízilabda olimpiai bajnoka az ausztrál csapat lett, a kispadon Göresszel – ahogy sportberkekben hívják –, akit ez az ötkarikás arany kárpótolt a játékosként elért ezüstért. Mi pedig elmondhattuk, hogy a millenniumi olimpia vízilabdatornája mindkét nemben magyar sikereket hozott.

Budapest, 1989. június 11.
Görgényi István, a Dózsa edzõje (k) instrukciókat oszt játékosainak a Vasas – Újpesti Dózsa bajnoki vízilabda döntõ mérkõzésen a Komjádi uszodában. Végeredmény: 13:12.
MTI Fotó: Honéczy Barnabás

Görgényi István ma már csak távolról figyeli a pólót, de csoportdinamikai elméletével tovább szolgálja mind a sportot, mind a vállalati szférát. De hogy mennyire reneszánsz emberről beszélünk, jogi diplomája után 1983-tól a Központi Állami Kórház pszichiátriai osztályán dolgozott, majd nizzai edzősködése idején (a ’90-es évek első felében), ő tudósította az Élet és Irodalmat, valamint a Vasárnapi Híreket a cannes-i filmfesztiválról.

Görgényi István, az ausztrál válogatott magyar edzője (jobbra) ünnepel játékosaival a 2000-es sydney-i olimpia döntőjében, melyet a házigazda 4-3-ra nyert meg. Fotó: Reuters

Isten éltesse 75. születésnapja alkalmából a polihisztor pólóst, Görgényi Istvánt!

(Szöveg: Barát Kornélia; Képek: MTI, Reuters)