A kanadai parasport ikonja, az öt különböző játékokon összesen huszonegy érmet (melyből tizennégy arany) szerző Chantal Petitclerc úgy véli, a 2016-os ötkarikás játékok után Rio de Janeiro élhetőbb, kellemesebb hellyé válik a városban lakó fogyatékkal élők számára. A legendás sportoló ezúttal új kihívásra, feladatra készül: a kanadai paralimpiai csapat vezetőjeként vesz majd részt a brazíliai játékokon – ennek apropóján mesélt tapasztalatairól a szervezőknek.
Petitclerc tizenhárom évesen, egy tanyai baleset következtében került kerekesszékbe. Mivel szüleivel egy québeci kisvárosban élt, az inspirációt és a motivációt máshol kellett keresnie: az 1988-as szöuli paralimpiát nézve figyelt fel a legendás kanadai kerekesszékes sportolóra, André Viger-re.
„Nem igazán érdekelt a sport, de fiatalon, a balesetemet követően rendkívül inspiráló volt valakit kerekesszékben a televízióban látni, miközben versenyzik és nyeri az érmeket. Az üzenet számomra egyértelmű volt: a választás a tied – lehetsz aktív, tiszteletreméltó, sőt akár tévésztár is! Véleményem szerint ugyanezt élhetik majd át a riói kisgyerekek is jövőre.”
Petitclerc valósággal elkápráztatta a világot, amikor a 2008-as pekingi játékokon megismételte a négy évvel korábban Athénban elért hihetetlen teljesítményét: öt aranyérmet nyert egyetlen paralimpián, emellett Kínában három világ- és négy paralimpiai rekordot is megdöntött.
A sportoló szerint a jövő nyári játékok igazi fordulópont lesz a riói fogyatékkal élők életében: „Mindig a paralimpiai rendezés hosszú távú hatásaira gondolok. Brazília már eddig is rengeteget tett a paralimpiai sportágakért, de a fogyatékkal élők mindennapjainak megsegítésére még számos feladat áll az ország előtt. A paralimpiai játékok olyan erős szociális örökséget épít, mely túlszárnyalja magát a sportot – Rióban is így lesz.”
Petitclerc hangsúlyozta, a paralimpiai játékok rendkívül pozitív hatással van az emberek gondolkozásmódjára is: „A dél-amerikai ország nagyon nyitott a fogyatékkal élők felé, ennek ellenére még számos falnak kell leomlania – ez Kanadára is igaz – mind az oktatás, mind a munka területén annak érdekében, hogy a fogyatékkal élők is teljes, aktív, értékes tagjai legyenek a társadalomnak.
„Természetesen nem csak liftekről és rámpákról van szó, hanem az emberi elme nyitottságáról. A paralimpiai játékok alkalom arra, hogy a világ olyan sportolókat láthasson, akik fogyatékkal élnek, de egyúttal kivételes teljesítményre képesek, a legjobb formájukat nyújtják” – magyarázta a kanadai legenda.
„Olyan üzenet ez a fogyatékkal élők számára, mely megmutatja, hogy a sportban, vagy az élet más területén bármire képesek lehet. Talán egy nap, egy állásinterjún a munkaadó is látta a paralimpiai játékokat, és szívesen alkalmazza majd a jelentkező kerekesszékes munkaerőt.”
Az első, 1992-es barcelonai paralimpia óta Petitclerc komoly felfogásbeli változást lát a parasportok tekintetében: „Barcelonában még mindenkit a mögöttes történet, az emberi oldal és a sportoló ’bátorsága’ érdekelt. Mostanra itt is a csúcsteljesítmény számít. Talán 1992-ben az emberek először a fogyatékkal élő személyt látták, aztán a sportolót. Mára először a sportolót veszik észre, majd az embert.”
Petitclerc biztos benne, hogy a riói játékok egészen különlegesek lesz, tele inspirációval. Az eseményre családját – 2013-ban született kisfiát, Elliottot és férjét – is magával viszi. A csapatvezető tavaly decemberben már járt Rióban: „Fantasztikus volt látni az izgalmat. Ahogy megérkeztünk a reptérre, már mindenki a játékokról beszélt – érezhető az egyre növekvő energia!”