„Nagyon büszke voltam arra, hogy világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes úszóként Barcelonában is a magyar színeket képviselhettem. Az újabb második helyet nem úgy értékeltem, hogy Egér (Egerszegi Krisztina – a szerk.) már megint megelőzött, hanem azzal a szívet melengető érzéssel, hogy a 100 méteres hátúszásban ismét csak egy jobb akadt nálam az egész világon. Ez volt az első, egyben az utolsó olimpiám. Emiatt sem keseregtem, mert végül is az úszósport minden akkori jelentős eseményén ott lehettem, ráadásul mindig ezüstérmesként. Ma már csak mosolygok azon, hogy négy évvel később, amikor Egér már nem indult a 100 háton, az 1992-es 1:01.14 perces időmmel olimpiai bajnok lehettem volna Atlantában” – nyilatkozta dr. Szabó Tünde, akit a sorozatos második helyek után „Ezüstlányként” is emlegettek.

Arra a közbevetésre, hogy a 25 éve olimpiai érmet érő kiváló teljesítményével az idei világranglistán az első 25 közé se tudna bejutni, a Nyíregyházáról indult egykori élsportoló csattanos választ adott. „A mai „áramvonalas” dresszekben, a manapság sokkal engedékenyebb szabályok lehetőségével élve sok-sok tizedet tudtunk volna lefaragni, nem is beszélve a hátúszórajtot segítő technikai eszközökről. Sokat bosszankodtam amiatt, hogy a rajtnál állandóan lecsúsztak a hosszú lábaim a falról, de nem mertem azokat feljebb húzni, mert a térdek nem emelkedhettek a vízszint fölé. Nem kérdés, hogy a mai körülmények között, és nem az ósdi, valójában mutatós, de a lányokon lötyögő szerelésben 1 percen belüli hátúszó lehettem volna, persze nem csak én, hanem több vetélytársam is.”

Alkotó típusú emberként öröm a számára, hogy mai tisztségében olyan nagy, a kormány által felkarolt projektek irányítója lehet, amelyek a magyar és a nemzetközi sport érdekeit is szolgálják. Nem titkolja, hogy mindig és mindenről tudni akar, ezért gyakran találkozik a sportolókkal és a sportvezetőkkel, rendszeres látogatója a versenyeknek, aktív résztvevője a tanácskozásoknak és a konferenciáknak. Eddigi életét úgy építette fel és a tanulmányait is úgy irányította, hogy mindenkori posztján a lehető legjobban tudjon megfelelni. A jövőben is a sportot szeretné szolgálni, bármilyen kihívással is találja szembe magát.

„Huszonöt év távlatából a legszebb emlékek álomszerűnek tűnnek, pedig a négy olimpiámból a barcelonai volt a „nagy első”. A döntőben attól a német csapattól kaptunk ki simán, akiket a csoportunkban magabiztosan vertünk. A csapatban volt két „öreg”, Kolczonay Ernő és Hegedüs Ferenc, mellettük pedig három jóval fiatalabb: Kovács Iván, Totola Gábor és jómagam. A generációs különbségre mi sem volt jellemzőbb, hogy Ernőt 21 évnyi korkülönbség választotta el Gábortól. Ennek ellenére a siker kulcsa éppen a kohézió, az összefogás volt” – nyilatkozta Kulcsár Krisztián, aki 12 évvel később Athénban egy átalakult csapat tagjaként másodszor is ezüstérmes lett.

Kulcsár Krisztián és vele együtt a 217 tagú magyar csapat tagjai a barcelonai olimpián csodálhatták meg az amerikai Dream Team kosárlabdacsapat olyan világhírességeit, mint amilyen Magic Johnson, Michael Jordan és Larry Bird voltak, de látótávolságukba került Carl Lewis is, a kilencszeres olimpiai bajnok amerikai atléta. Csodálni való sztár persze a 11 magyar olimpia győztes között is akadt, például a házi rangsorban a három aranyérmével rangelső Egerszegi Krisztina.

„Harminchét évesen fejeztem be a vívó pályafutásomat, és ami az óta történt, azt nem lehet egy mindennapi történetbe foglalni. Civil életem első állomása a bankszakma volt, a második pedig egy állami nagyvállalat – a BÁV –, amelyet négy évig vezérigazgatóként irányítottam. A még nagyobb fordulat akkor következett be, amikor 2014-ben addigi sportolói és sportvezetői munkám elismeréseképpen a Nemzetközi Vívó Szövetség, a FIE technikai igazgatójának neveztek ki - svájci állomáshellyel. Minden új kihívás egyre csak gazdagította a tudásomat és erősítette a kapcsolatrendszeremet, miközben a jogi és a közgazdász-tudományomat is jócskán hasznosíthattam. Nagy megtiszteltetés a számomra, hogy a MOB tagsága májusban engem választott meg az elnökének, amit részben sorsszerűségnek is tekintek. A stratégia célok megfogalmazásánál tartunk, miközben a nagymúltú Magyar Olimpiai Bizottságot igyekszünk a magyar sportirányításban úgy pozícionálni, hogy mozgástere és hatékonysága optimális legyen. Közösek az érdekeink és a céljaink az EMMI sportért felelős államtitkárságával, személy szerint dr. Szabó Tünde olimpikontársammal, a jó együttműködésnek tehát adottak a feltételei” – mondta befejezésül a MOB elnöke.

(SzPress/Szalay Péter, fotó: MOB/Szalmás Péter)