Frida Karlsson a második aranyérmét szerezte a milánó-cortinai téli olimpián a 10 kilométeres szabadstílusú sprintben (demoralizáló, 46 másodperces előnnyel nyert!), és olyan szerénységgel kommentálta mindezt, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Pedig nagyon nem az – és ezt az ellenfelek elismerő (kicsit talán irigykedő) tekintete is megerősítette. Karlsson találkozott a svéd királlyal, aki megmutatta neki a saját aranyérmét (nem tudni, kitől kaphatta), és azt találta mondani: a svédek mindig aranyat nyernek. Meg ezüstöt is, ezt Ebba Andersson bizonyította, míg a bronzérem az amerikai Jessie Diggins nyakába került, aki nagy hőstettet hajtott végre, hiszen zúzódott bordával versenyzett. Utóbb elmondta, tudta, hogy fájni fog a levegővétel, de a sprint már önmagában is fáj. Egyébként meg versenyezni még mindig jobb, mint sajnáltatni magát az embernek.

Nekünk, magyaroknak is volt kiért szorítani, hiszen Pónya Sára és Laczkó Lara Vanda is versenybe szállt ebben a számban. A magyar lányoknak sokan szurkoltak a helyszínen, hiszen Tesero közelsége miatt eljöttek a családtagok, barátok, ismerősök is – ez extra motivációt jelentett. A pálya megnehezítette a versenyzők dolgát, hiszen meleg volt Teseróban, ami ellen „besózással” küzdöttek a szervezők, hogy tartson ki a verseny végéig.

„Úgy érzem, most hajtottam ki magam a valaha volt legjobban – nyilatkozta Pónya Sára, aki a 85. helyet szerezte meg. – Az első kör után sokkal több tejsavval a combomban mentem, mint a szezon során bármikor – ez arra utal, hogy nem feltétlenül vagyok csúcsformában, de toltam, ahogy tudtam, mert itt vagyok az olimpián, itt van a családom, az ismerőseim, szurkolnak nekem otthonról a magyarok – nem volt kérdés, hogy megyek, ahogy bírok, pedig iszonyatosan nehéz volt. Az első körön alig voltak szurkolók, egy kicsit meg is ijedtem, hogy rossz helyen vagyok, de utána átértünk ide, a stadion közelébe, és rögtön megjött a hangulat. Hatalmas élmény volt ez a versenyszám is az olimpián!”

Pónya, miután beért a célba, alig szusszant egyet, és már ment is, hogy segítsen Laczkó Lara Vandának, aki egy sérüléstől szenved, így jól jött neki, hogy volt valaki, aki segített lecsatolni a lécet, levenni a cipőt.

„Nagyon-nagyon fáj a sípcsont melletti izmom, az első kör után annyira begörcsölt, hogy alig bírtam emelni a lábamat – nyilatkozta Laczkó. – Került rá kineziológiai tapasz, de az intenzitás nagyon nagy volt, úgyhogy azt sem tudom, hogy teljesítettem az utolsó másfél kört, szerintem az hajtott, azért bírtam ki, mert hallottam a családomat, a magyar szurkolókat, de be kell vallanom, alig vártam, hogy vége legyen. A fájdalomtól eltekintve hatalmas élmény volt ez a szám is az olimpián, már a bemelegítésnél felszökött az adrenalinszintem a szurkolókat hallva, sajnálom, hogy utána a fájdalom miatt kissé szétestem.”

A két hölgy jövő szerdán a szabad stílusú csapatsprintben méreti meg magát.

A magyar síelőkkel kapcsolatos hír, hogy szerdán Úry Bálint alpesi síző is megérkezett az olimpia helyszínére – egészen pontosan Bormióba.

„A környéken már sok helyen jártam, de Bormióban még sohasem, úgyhogy ez is egy új felfedezés számomra. Eddig minden rendben alakul, az olimpiai falu kicsi, de nagyon hangulatos, egy kicsit azért sajnálom, hogy csak mi, fiúk vagyunk itt. Szöllős Barnival ma elmentünk egy kisebb felfedezőkörútra a környéken, nagyon jó a hangulat, érződik, hogy ez más, mint egy szimpla világverseny. Mondtam is, hogy lehetne gyakrabban is olimpia, nem csak négyévente…”

Úry Bálint pénteken edz Bromióban, szombaton pedig már vár rá az óriásműlesikló-viadal.

Ma este még a rövidpályás gyorskorcsolyázók 1000 méteres számában Moon Wonjunnak szurkolhatunk.

XXV. TÉLI OLIMPIAI JÁTÉKOK, MILÁNÓ-CORTINA

Sífutás. Nők. Szabadstílus 10 km. Olimpiai bajnok: Frida Karlsson (Svédország) 22:49.2, 2. Ebba Andersson (Svédország) 46.6 másodperc hátrány, 3. Jessie Diggins (Egyesült Államok) 49.7 mp h., …85. Pónya Sára (Magyarország) 5:54.9 p h., …93. Laczkó Lara Vanda (Magyarország) 7:02.5 p h.