TÓTH LILIA ANNA (2000m akadály, 3.)

- Úgy tűnik, hogy te egy olimpia- és EYOF-királynő vagy. Ha ekkora a tét, akkor valami csoda, mit tudsz kihozni magadból, és mekkorát fejlődsz egy pillanat alatt. Hogy van ez?
- Nagyon sokat készülök ezekre a nagy versenyekre, és próbáljuk azokra időzíteni a csúcsformát. Szerintem azért is tudok ilyen jó időket futni, mert nagyon összeszedem magam és nagyon magával ragad ez a hangulat, és így minél jobb teljesítményt szeretnék elérni.

- Arra még emlékszel, hogy tavaly az EYOF-on, amikor szinte az ismeretlenségből megnyerted a versenyt valami csodafutással, mennyit fejlődtél a legjobbadhoz képest?
- Ott tizennégy másodperccel futottam jobbat, a tavalyi legjobbomhoz képest pedig megint tizennégy másodpercet javítottam.

- Ez egészen brutális.
- Igen. Nagyon örülök neki.

- Mint mond ilyenkor az edződ?
- Azt, hogy ez erőn felül volt, nem volt bennem ennyi munka, ezt nem tudhattam volna még megcsinálni. Ezt nem gondolta volna.

- Gondolom, ugyanezt mondta tavaly, Utrecht után. És két ilyen nagy verseny között akkor nem volt ekkora egyéni fejlődés?
- De, volt. Bakuban, a kvalifikációs versenyen három másodpercet javítottam, aztán további kettőt az előfutamhoz képest, és most az előfutamhoz képest javítottam nyolc másodpercet. A tavalyi időhöz képest pedig tizennégyet.

- Egy olyan lány, mint te, aki mindig győzni akar, aki született bajnok, és úgy kell felmennie egy 2000 akadályra, hogy tudja, győzni itt most biztosan nem fogok, hacsak el nem esik mondjuk a kenyai, az hogy tudja mégis odatenni magát ennyire, a bronzéremért futva?
- Én a bronzéremért jöttem, és nagyon nagy dolognak tartom, hogy az etióp és a kenyai mögött harmadik lettem. Tavaly harminc másodperccel voltam lemaradva a világranglista-vezetőtől, aki most nyert, az idén pedig kilenc másodperccel tudott csak megelőzni, az etióp versenyző pedig csak öt másodperccel. Ennek nagyon örülök, és úgy érzem, hogy utol fogom őket érni.

- Mi kell ahhoz? Azt mondják, ők úgy születtek, hogy futottak.
- Ugyanilyen munka. Ha ennyit tudok fejlődni, akkor be tudom őket érni, és a következő világversenyen már lehet, hogy harcba szállok velük a helyezésekért.

- Szerinted a felnőttek közé te mikor érhetsz oda? Bár ne siettessük az idő kerekét.
- Ez attól függ, hogy mennyit tudok fejlődni, de remélem, hogy minél hamarabb, és szerintem a tokiói olimpiai lesz az enyém.

- Az még azért hat év.
- Igen, oda szeretnék kijutni.

- Az még olyan távolinak tűnik. Úgy érzed, hogy végig tudod járni azt az utat?
- Valóban távolinak tűnik, de mindenképpen szeretném.

- És ott akkor melyik szám?
- 3000 méter akadály.

- Az ezek szerint már eldőlt, hogy a te számod az akadályfutás.
- Igen, mert az akadályoknál sokszor szereztem előnyt verseny közben is. Talán jobb a technikám, mint egy afrikainak, és ez nagyon sok előnyt ad.

- Tehát ami neki az előnye születésétől fogva, azon te az akadályoknál faragni tudsz.
- Igen.

- És még mi az, amivel úgy érzed, hogy egy magyar lány fel tudja venni a versenyt az afrikai futókkal? Olyan az izomzatod, olyan a tüdőd, olyan a vitálkapacitásod, vagy fejben vagy olyan jó?
- Szerintem fejben dől el minden, fejben vagyok erős, és úgy állok oda a versenyekhez, hogy igenis meg tudom csinálni.

- A következő nagy cél?
- Jövőre lesz az ifjúsági világbajnokság, és ott szeretnék minél jobb eredményt elérni.

- És hogy ünnepelted ezt a bronzot?
- Fagyiztunk a vacsoránál. Beszéltük az edzőmmel, hogy ha sikerül, akkor annyi fagyit eszem, amennyit csak szeretnék, mert előtte nem ettünk. Úgy Isten igazából azonban meg nem ünnepeltünk – majd otthon fogunk.





BAJNOK ESZTER (hármasugrás, 3.)

- Azt szokták mondani, ha valaki egy olimpián éri el addigi legjobb eredményét, az valamit tud. Legalábbis jól sikerült a formaidőzítés. A te esetedben mi történt?
- Jó volt a formám. Igaz, voltak hullámvölgyek, de jól sikerült az alapozás is, ami szerencsére kitartott idáig.

- A döntő előtt már reménykedtél abban, hogy meglehet a bronzérem? Nagyon sűrű volt a mezőny, egyéni legjobbak alapján nem feltétlenül kellett ez az eredmény, hogy kijöjjön.
- Mindenképpen egyéni legjobbat akartam ugrani, és titkon reméltem a döntőt. Igaz, úgy jöttem ki, hogy az első nyolcba szeretnék bekerülni. De sikerült a dobogó…

- Mikor érezted úgy, hogy ez meglehet?
- A döntő előtt egy nappal. Az első négyben gondolkodtam, mert negyedikként jutottam be a döntőbe.

- Fejben dől el? Vagy mikor érezted, hogy megugorhatod az egyéni csúcsot? Még soha nem ugrottál tizenhárom méter fölött, talán edzésen…
- Igen, talán edzésen. Azok most nagyon jól mentek, és bíztam magamban. Úgy éreztem, hogy most meg tudom csinálni.

- A második sorozat után még nem voltál a dobogón, aztán harmadikra ugrottad ezt a 13.01-et. Akkor úgy kaptad el a „lécet”? Mi volt?
- A deszkafogás is pont jó volt, és a második ugrásomat kicsit meg tudtam nyújtani, ez legalább tíz centit számított. És a harmadik ugrásom is jobb volt, mint az előzőek.

- Mit jelenthet ez a 13.01 a jövőre nézve?
- Ezt még nem tudom, meglátjuk…

- Sokat beszélgettünk szakemberekkel, hogy egy dolog, hogy valaki fiatal korában csodálatos eredményeket ér el, például ifi olimpiai bronzérmet, de bizonyos helyzetekben akár túlhajtanak benneteket, túl korán akarják az eredményt. Te hogy érzed, a fejlődésedben most hol tartasz? A végső cél, gondolom, kijutni egy „felnőtt” olimpiára, és ott minél jobb eredményt elérni.
- Még pontosan nem tudom. Jól haladok, reméljük. Két éve kezdtem csak a hármasugrást, és eddig jól ment, és a fejlődés is szerintem folyamatos volt.

- Előtte mi volt?
- Távolugrás.

- Eldőlt, hogy a jövőben inkább hármasugrás, mint távolugrás?
- A hármasugró mezőnyben jobban teljesítek, mint a távolugróban, az nagyon erős, de azt is csinálom mellette.

- Távolban hol tartasz?
- Hat nulla három.

- Az nem egy rossz eredmény.
- Ide nem lett volna elég a kijutáshoz. A hármas a fő, azt szeretem, de mellette távolt is ugrok.

- Miben kellene fejlődnöd, hogy a felnőttek között is berobbanjál. Fizikálisan, vagy fejben kell még odaérned?
- Fizikálisan és kicsit gyorsabbnak kellene lennem, de a technikán is van mit csiszolnom.

- A feltételek adottak, csak rajtad múlik?
- Igen. És fejben dől el – majd meglátjuk…

- Hogy néz ki egy tizenéves lánynak az élete, aki hármasugrásban olimpiai bronzérmet nyer az ifi olimpián? Napi hány óra edzés, vagy egyáltalán hogy képzeljük el?
- Délelőtt iskola, délután háromtól ötig edzés, heti hat nap, és ennyi. Másra nem nagyon marad idő.

- Sok mindenről le kell mondani? A suliban találkozol olyanokkal, akik nem ilyen életet élnek. Ha látod az életüket, abba bele szoktál gondolni, hogy „kell ez nekem”?
- Igen, néha belegondolok, de ezt szoktam meg. Ezt csinálom már régóta. Ha mást csináltam volna, lehet, hogy hiányozna, de így jó.

- Az osztálytársaid szerinted mit fognak szólni, ha visszamész egy olimpiai bronzéremmel?
- Szerintem örülni fognak. Már mindenki gratulált.





SCHMÖLZ MÁRK XAVÉR (gerelyhajítás, 3.)

- Nagyon egyenletesen teljesítettél, először hatvankilenc körül volt, aztán volt egy kiugró eredmény. Érezted a tempót, vagy ez mit jelent igazából? Ott voltál fejben?
- Fejben ott voltam, fizikálisan is, sokat edzettünk, gyakoroltunk. Fejben egy kicsit jobban össze tudtam szedni a dobást, és így sikerült nagyobbat dobni.

- Ez az eredmény, egyrészt a bronz, másrészt a hetvenkét méter – melyik, amelyiknek jobban örülsz?
- Mindkettőnek nagyon örülök, nem számítottam erre az eredményre. Úgy jöttem ki ide, hogy szeretnék a nyolcba bekerülni. Nem számítottam erre.

- A bronzra vagy a távolságra?
- A bronzéremre. A távolságra számítottam, hogy sikerülni fog, mert sokat edzettünk, és fizikálisan nagyon jól mentek az edzések.

- Mit tűztél ki előzetesen méterben?
- Az edzőmmel úgy beszéltük meg, hogy szerettem volna hetven méter fölé dobni. Ez sikerült.

- Csak azt nem gondoltad, hogy ez elég lesz a bronzra?
- Igen. Azt hittem, több fog hozzá kelleni.

- Ahogy a mi kalapácsvetőinknek is lehet rossz napjuk, úgy a te gerelyhajító ellenfeleidnek is lehet egy gyengébb napja, és akkor jössz te.
- Ez így volt… Nem tudom, mi volt a török sráccal, nem sikerült neki, és így föl tudtam állni a dobogó harmadik helyére.

- Ezek szerint te most felszabadultan, az esélytelenek nyugalmával tudtál most dobni?
- Szerettem volna nagyot dobni, ezáltal a technikámban is voltak kapkodások, a harmadik dobásra sikerült összeszedni magam. A negyedikre már nagyon akartam, és akkor nagyon szétesett a mozgás.

- Jegyezzük meg nagyon a neved, mert Tokióban ott leszel, és akkor már a felnőtt világ élmezőnyével együtt küzdesz a dobogóért, vagy milyen terveid vannak?
- Jövőre nekem már felnőtt szerem lesz, és kicsit nehéz lesz az átállás. Idén már igaz, dobtam vele, jól is ment, ez jövőre kiderül.

- Ha rajtad múlik, gondolom, szeretnél a nagy elődök nyomába lépni…
- Igen, szeretnék.

- Megvan még a magyar gerelyiskola?
- Szerintem megvan. Sokat fogok edzeni, hogy meglegyen… Az edzőmnek nagyon sok mindent köszönhetek, és tovább fogok vele készülni, hogy minél nagyobb sikereket érjünk el.




(MOB, fotók: Szalmás Péter)