A vizes sportágak mondhatni magyar számok, hiszen se szeri, se száma az úszásban, vízilabdában, kajak-kenuban szerzet olimpiai érmeinknek. Ám valahogy az evezés kicsit kilóg a sorból. Noha szép eredmények azért itt is vannak, a legsikeresebb egység kétségkívül a mexikóvárosi játékokon ezüstérmes csapatunk, melynek vezérevezőse, Melis Zoltán betöltötte 75. életévét.
Melis Zoltán 1947. szeptember 11-én született Pestszenterzsébeten. Úgy 12 éves lehetett, mikor kitalálta, hogy belőle úszó lesz, így annak rendje és módja szerint nagy elánnal látogatni kezdte a margitszigeti sportuszodát. Ám Pesterzsébetről annyi időt elvett az utazás, hogy csakhamar a Kinizsi Húsosban találta magát birkózó-tanoncként. Ez aztán annyira megtetszett neki, hogy rábeszélte bátyját, Antalt is, hogy tartson vele. Talán, ha ezt nem teszi, minden máshogy alakult volna... Történt ugyanis, hogy egy gyakorlatnál fejjel lefelé kellett tartania testvérét, akit sikerült fejre ejtenie, ami aztán minkettőjük kedvét elvette a karfiolfülűek világától. Ekkor jött nagybátyjuk, aki munkába menet sokszor látta a Gubacsi-hídról a kajakosokat, úgy gondolta ez unokaöccseinek is végre megfelelő sportág lesz. De a sors itt is közbe szólt, mert véletlenül az evezősök területén „adta le” a két tinit.
Melis Zoltán 1961-ben ült be először a hajóba, 5 évvel később pedig már első világbajnokságán evezhetett. Akkor a nyolcasban őt tették meg vezérevezősnek, a ráosztott szerep pedig „rajta ragadt”. Anno egy interjúban megkérdezték tőle, mi a feladata a vezérevezősnek: „Ami a legdöntőbb: ő szabja meg a ritmust, s az ő ütemét veszik át mindig a többiek. Neki tudnia kell, mire képes a gárda, mi a legmegfelelőbb csapásszám, az, amelyet még mindenki elbír. És éreznie kell, hogy a hajrára mennyi erejük maradt, s úgy kell fokoznia az iramot, hogy minden mozgósítható erő belemenjen abba az utolsó 200—300 méterbe. És mindemellett a vezérevezősnek jó taktikai érzékkel kell rendelkeznie, hogy egyetlen pillantással felmérje a mezőnyt, észre vegye az ellenfél esetleges megtorpanását, s egy jó ütemváltással a maguk javára fordítsa azt...”
Az 1968-as mexikóvárosi olimpián ezt a gyakorlatban is bizonyította társaival — köztük testvérével —, hiszen kormányos nélküli négyesben megszerezték Magyarország mindmáig legjobb olimpiai helyezését evezésben, amikor felállhatak a dobogó második fokára. Ezt az eredményt egy évvel később az Európa-bajnokságon is meg tudták ismételni. A müncheni játékokon a nyolcassal hetedik helyen végzett.
1979-ben a TF-en szakedzői képesítést szerzett, melyet előbb a Csepel SC utánpótlás-, majd felnőttcsapatánál, 1983 és 1992, valamint 1997 és 2008 között pedig a válogatott szövetségi kapitányaként kamatoztatott. Később vezette az egyiptomi nemzeti csapatot is.
Az Isten éltesse még sokáig Melis Zoltánt!
(MOB-összeállítás; képek: MTI)